NFZ_XII.10-16-ig_782x90-borowicz

2015.04.03
Végh Nóra

„Fantasztikus helyzetek alakulnak ki a lencsém előtt” – meséli Eöri Szabó Zsolt, a Nemzeti Színház honlapjának főszerkesztője és állandó fotósa. Az idei sajtófotó pályázaton nyertesnek ítélt Éjjeli menedékhely című fényképéről, a Nemzeti Színház honlapjának elindításáról, művészeti kiállításairól és a fotózás öröméről beszélgettünk vele.

onarc_0009anet
Eöri Szabó Zsolt


Az idei sajtófotó pályázat „Művészet – műalkotás vagy művészeti tevékenység ábrázolása, fotóriporteri eszközökkel” kategóriájában Ön nyerte el az első helyezést Éjjeli menedékhely című alkotásával. Mit lehet tudni a pályaműről?

Színházi fotós vagyok, a képeim több mint 90 százalékát ott készítem, a fotográfia szempontjából ez a terület izgat a legjobban. Talán azért, mert magát a színházat is nagyon régóta szeretem. Természetesen mindenfélét fotózok, például a családunkat, a természetet, de a közönség a színházi fotós oldalamat ismerheti. Az Éjjeli menedékhely nagyon érdekes volt számomra, mert a színdarabot Viktor Rizsakov rendezte, aki újító szellemiségű rendező, színházpedagógus, világszerte elismert művész. A Nemzeti Színházban is nagyon izgalmas felfogásban álmodta színpadra a darabot. Ennek a lényege az, hogy az Éjjeli menedékhely lakói nem egyénenként léteznek az előadásban, hanem együtt mozgó, együtt lélegző tömegként jelennek meg. Ennek a tömegnek, és a tömegből egy-egy pillanatra kiváló alakoknak a viszonya a titokzatos vándorral, mint koreográfia is nagyon izgalmas. Ráadásul - ez Rizsakov kifejezett kérése volt - a vándort Törőcsik Mari játssza. Ennek az előadásnak mindig kulcskérdése, hogy ki lesz a vándor. Általában férfiakra osztják, de játszotta már gyerek is. Törőcsik Mari egészen különleges: egyszerre gyermek, nő, anya, ezer színe, hangulata van, mindig nagy élmény őt látni és még nagyobb élmény fotózni.


2Ejjelimenedek_sajtofoto1-1827
Éjjeli menedékhely - R.: Viktor Rizsakov, Díszlet-Jelmez: Maria Tregubova, Alekszej Tregubov 


A darab mely pillanatát örökíti meg a fotó?

A fotón azt a pillanatot láthatjuk, amikor Törőcsik Mari megérkezik az éjjeli menedékhelyre, ahol sötét van. Bizonytalanul botorkál, szólongatja az embereket, de nem reagál senki. Talál egy asztalt és egy széket, leül, a többi színész pedig, mint egy massza, sötét árnyékként tornyosul a vándor fölé, és metsző fényű zseblámpáikkal világítanak rá. Fenyegető, félelmetes gesztus van ezen az ismeretlen helyen és közegben. Ezt a fenyegetést éreztem, amikor exponáltam. Maga a fotó egy kicsit dekomponált, ezzel is a feszültséget próbáltam hangsúlyozni. Erről beszél a fény-árnyék hatás, a nagy tömeg és az egyén szembeállítása is. Úgy gondolom, hogy ez jellemző pillanata volt az előadásnak, ezért szerettem meg és küldtem be a képet a pályázatra.


11szentivaneji_eosz-9521

Fátyol Kamilla a Szentivánéji álom c. előadásban, Rendező és díszlettervező: David Doiashvili

 

A fotográfia mellett számos területen, többek között a filmezésben, a szerkesztésben és a televíziós-rádiós műsorvezetésben is kipróbálta magát. Hogyan került kapcsolatba a Nemzeti Színházzal és miért pont a színházi fotózás mellett tette le a voksát?

Bár már gyermekkoromtól fotózom, nem készültem fotósnak. Szakmám szerint villamosmérnök és újságíró vagyok. Mérnökként sosem dolgoztam. Az újságírást a Magyar Rádiónál kezdtem el, ahol kulturális- és hírműsorokat készítettem. Mindig is foglalkoztatott a kultúra, ebben a gimnáziumnak is meghatározó szerepe volt, például játszottam az irodalmi színpadunkban, de rajzoltam, festettem is. A képzőművészet és a színház, ez a két művészeti ág áll hozzám a legközelebb. 15 éves rádiós tapasztalat után a Magyar Televízióhoz kerültem, amikor az Ablak című műsor munkatársául hívott. Ott is 15 évet dolgoztam, mint szerkesztő-riporter, és akkor kezdtem el a hangok után újra a képekkel foglalkozni. Tévés szerkesztőként foglalkozni kellett a képpel is, olykor magam is kamerát fogtam és nagyon szerettem a riportok feldolgozását, a vágást. A kompozícióról, képi szerkesztésről például nagyon sokat tanultam Örkény Angéla vágótól. Az Ablak megszűnésével egy idő tájt épült fel a Nemzeti Színház, és akkoriban mindenki arról vitatkozott, hogy milyen szép vagy milyen csúnya. Egyik nap, amikor este bekapcsoltam a televíziót, Jordán Tamás állt a kamerák előtt és épp arról beszélt, hogy mi lenne, ha a viták helyett megpróbálnánk az épületben jó színházat csinálni. Én pontosan ugyanezt gondoltam az épületről és az egész helyzetről. Mivel még újságíróként korábban csináltam már interjút Jordán Tamással, elő tudtam venni a számát, azonnal felhívtam és elmondtam, hogy tetszett, amit mondott és szeretnék vele dolgozni. Találkoztunk, én pedig akkor azt ajánlottam neki, hogy készítenék egy honlapot a színház számára, amit gazdagon illusztrálnék képekkel és olyan írásokkal, amelyek alkalmasak arra, hogy stabil közönséget nevelhessünk ki azokból a fiatalokból, akik akkor már jellemzően az internet előtt ültek, elsősorban onnan szerezték az információkat. Az ötlet tetszett Tamásnak, fölvett. Valójában itt kezdődött az én színházi fotós pályám. A honlap illusztrálásához színházi és riportfotókat csináltam. Próbáltam megtanulni a szakmát, ellesni az igazi profiktól például Kaiser Ottótól, akkor ő volt a Nemzeti Színház fotósa. Egyszer komolyan leteremtett, utólag már látom, mennyire igaza volt. Őt azóta is tisztelem, fantasztikus fotográfusnak tartom. Néhány évvel később történt, hogy Szakácsi Sándor utolsó monodrámáját fotózhattam. Arra a próbára Sándor két fotóst hívott meg, Korniss Pétert és engem. Az egyik kulcs jelenetben nyolc vagy kilenc képet teljesen egyszerre exponáltunk el. Emlékszem, hogy az utolsó expó után Korniss rám nézett. Akkor nyugodtam meg először, hogy talán van érzékem a színházi fotóhoz.


9meses_ferfiak_eosz-3726

Mesés férfiak szárnyakkal - Kristán Attila, Trill Zsolt színművészek, R.: Vidnyánszky Attila, Díszlet- és jelmeztervező: Olekszandr Bilozub

 

Ebben az időben kezdtek el megváltozni a tájékozódási és a felhasználói szokások – visszatérve az internetre, ezek szerint jókor jött az internet fejlesztési ötlete is.

Igen. Talán annyit még hozzá kell tennem - hogy miért is juthatott ilyesmi az eszembe -, az Ablak című műsorban én készítettem elsőként műsort az internetről. Ma már nehéz elképzelni, de akkoriban Magyarországon még csak egyetlen nyilvános internetszolgáltató létezett, az Odin.net. A szerkesztőségben egyetlen XT számítógép volt, méreg drága, ezért nem engedtek senkit hozzányúlni, nehogy elrontsa. Viszont, talán a műszaki végzettségemnek is köszönhetően, engem ez mindig is érdekelt, foglalkoztatott a technikai fejlődés. Szorgalmaztam, hogy készítsünk olyan riportokat, amelyek segítenek mindenkit, hogy megbarátkozzanak a számítástechnikával.


7Bansagi_Ildiko_eosz-9579

Bánsági Ildikó a KZ oratórium c. előadásra készülve

 

Kiállításokat is szervez. A legutóbb októberben a Magyar Festészet Napja keretében találkozhattunk a Szín – Színtér című tárlattal.

A Nemzeti Színház előadásait és az életét is dokumentálom, ami nagyjából leköti az egész napomat. Az előadásokat a születésüktől kezdve végigkísérem, az olvasópróbákat, a díszlet felállítását, a jelmezes próbákat és a bemutatót is, mindenről készül fotó. Szokták mondani, hogy nekem könnyű, hiszen szép, kifejező emberi arcokat fényképezhetek, ráadásul gyönyörűen bevilágítva. És ez igaz is. Fantasztikus helyzetek alakulnak ki a lencsém előtt. Ez is igaz. Csak éppen ennyi még nem elég egy jó fotó elkészítéséhez. Saját bőrömön tanultam meg, hogy kell hozzá a színházi tapasztalat. Minél több, annál jobb. Érdemes alaposan ismerni a színházat, a színészeket, az előadásokat. Az én dolgom az, hogy dokumentáljam a színház életét, de az ambícióm ennél több: akkor érzem jól magam, ha sikerül olyan képeket is készítenem, amelyek a darabtól függetlenül, önállóan is megállják a helyüket. Vagy ha sikerül egy előadás, egy szerep lényegét visszaadnom a fotóval. De ugyanilyen érdekes lehet a színpad, a díszlet egy apró részlete is, a fény-árnyék által kirajzolódó tér, a mozgások, és persze a legizgalmasabb – az mindig az emberi arc. Ezért a színpadképek, előadásfotók mellett rengeteg portrét is készítek. De mindig arra jutok, hogy nem eleget… Az is nagyon jó érzés, amikor a nézők olyan dolgokat is felfedeznek a képeken, amik az előadásban elkerülték a figyelmüket. És nagyon érdekes a színház működése, az a gyakran kemény háttér-munka, amit a néző soha nem lát. Az egyik legkedvesebb képemet például a Johanna a máglyán című előadás után készítettem a színház zsinórpadlásáról, amelyen a díszítő kollégám éppen az előadás jellegzetességeként szolgáló papíreső maradványait takarítja el a színpadról. Az ilyen életképeket is szeretem megörökíteni.


Johanna_fotoeosz-0796

Johanna a máglyán - R.: Vidnyánszky Attila, Díszlet- és jelmeztervező: Olekszandr Bilozub


Az októberben a Bálnában megrendezett Szín – Színtér című kiállítást a véletlenek összjátéka hozta létre. A Nemzeti Színházat arra kérték föl, hogy készítsen műsort a Magyar Festészet Napja alkalmából nyíló kiállítás megnyitójára. Amikor a szerkesztők elkezdtek erről beszélgetni, az az ötletük támadt, hogy mutassunk meg néhány előadást az új igazgató, Vidnyánszky Attila színházából, hiszen közismert, hogy nála és az általa felkért rendezőknél a látvány gyakran milyen nagy hangsúlyt kap. Vidnyánszky maga is szereti a hatalmas térben létrehozható kifejezetten festői látványvilágot. Próbáltam tehát olyan képeket válogatni, amelyek ezt mutatják meg, elsősorban a fényre építenek, abból építkeznek. A kiállítás neve – Szín – Színtér – is innen jött. Nagyon nagy elismerés volt, hogy ezek a fotók együtt szerepelhettek egy festészetről szóló kiállításon az ország legnagyobb művészeinek festményeivel.


6JanosVitez_eoszfoto-6284
János vitéz - R.: Vidnyánszky Attila, Díszlet- és jelmeztervező: Olekszandr Bilozub


Mire készül a következő alkalommal? Min dolgozik jelenleg?

Konkrét kiállításra most nem készülök, de minden nap dolgozom. A legfontosabb, hogy a színház kiadványait, köztük a havonta megjelenő Nemzeti Magazint színvonalas képekkel, képriportokkal szolgáljam. A sajtófotó-díjat Keleti Éva fotóművésztől vehettem át, akivel egyszer már lapozgattuk a kiadványunkat, nagyon tetszett neki. Most a díjátadón is bíztatott, hogy készítsek egy áttekinthető anyagot, örömmel válogatna belőle. Lehetséges, hogy ebből a munkából kialakul majd egy bemutatásra érdemes kollekció.

szerzok-gaspar-ferenc

2018.12.16

Ördögvér és más történetek címmel idén jelent meg válogatott kötete. Ifjúsági sorozatokat, történelmi regényeket ír, melyekben idősíkok, izgalmas kalandozás és filozófia keveredik. Janus Pannonius titkos életéről, francia trubadúrokról és kétméteres orosz ügynökökről beszélgettünk Gáspár Ferenc íróval.

Cecilia_korus

2018.12.16

1991 óta december 16-án ünnepeljük a magyar kórusművészet napját. 136 esztendővel ezelőtt ezen a napon született Kodály Zoltán Kossuth-díjas zeneszerző. Az ő munkássága, életműve is rávilágított arra, hogy kiemelten fontos a magyar énekkari és népzenei kultúra ápolása, hagyományaink megőrzése.

Timar_Sara

2018.12.16

Rendhagyó lemezbemutató koncert lesz a Zeneakadémián 2018. december 21-én. Tímár Sára Junior Prima-díjas énekesnő Református hálaének népzenével című lemezbemutató koncertje kiemelkedik a karácsonyi koncertkavalkádból, mivel a református gyülekezeti énekeket egyedülálló módon, népi hangszerek kíséretével szólaltatják meg.

Vashegyi György karmester vezetésével a Purcell Kórus és a korabeli hangszereken játszó Orfeo Zenekar kedden Versailles-ban, a Királyi Kápolnában, szerdán pedig Párizsban, a Szent Rókus-templomban adott koncertet. A műsoron J. S. Bach Karácsonyi oratóriumának, kantátái szerepeltek. Csütörtökön a Párizsi Magyar Intézet vendégei voltak az együttesek, ahol Magyar és német lutheránus barokk zene 1690 körül: Strattner és Buxtehude című koncertprogramjukkal léptek fel.

A tíz éve elhunyt Yves Saint-Laurent francia divattervező száz, eddig sehol be nem mutatott rajzát árverezik el szerdán Párizsban. A rajzok a hatvanas évek elején készültek egy kiadó számára, az Un Diable a Paris (Egy ördög Párizsban) című gyerekkönyvet illusztrálták volna, ám a mű végül nem jelent meg. A rajzok a 2014-ben meghalt Jacques Damase könyvkiadó műgyűjteményébe tartoznak. Damase a párizsi divatvilág cipőtervezője, Roger Vivier révén találkozott a divattervezővel, akitől megrendelte a száz különleges rajzot. A Cocteau stílusát idéző grafikákon félig ember, félig állat szereplők láthatók, van közöttük bikafejű vagy pillangószárnyú karakter is, valamint maszkos figurák, melyek ördögöket vagy manókat ábrázolnak.

2019. február 18-19-én a BMC-ben külföldi zeneipari szakemberek és ismert magyar alkotók részvételével rendezik a Dalszerző Expót. Az Artisjus által életre hívott rendezvényen az előadásokon, workshopokon, tanácsadásokon és nyitott stúdiós programokon az érdeklődők gyakorlati tudásra és új szakmai kapcsolatokra is szert tehetnek, megismerhetik a dalok, zenei művek születésének műhelytitkait. A program magyar meghívottai között lesz Dés László, Caramel Szakos Krisztián szerző-producer és Faltay Csaba, az alkalmazott zene szakértője is

Az Európai Filmakadémia (EFA) szombat esti sevillai gáláján Pawel Pawlikowski lengyel rendező fekete-fehérben forgatott Hidegháború című alkotása megkapta a legjobb filmért és a legjobb rendezőnek járó díjat is. Joanna Kulig vehette át a legjobb női főszerepért járó díjat, a legjobb forgatókönyv és legjobb vágás kategóriában is ez a film nyert. A legjobb férfi főszerepért járó elismerést az olasz Marcello Fonte kapta meg a Dogman című filmben nyújtott alakításáért. A brit Armando Iannuicci által rendezett Sztálin halála című alkotás a filmvígjáték kategóriában győzött. A szakmai pályafutása elismeréseként életműdíjat vett át Carmen Maura spanyol színésznő.

Az animációs filmes mezőnyből a Még egy nap élet című lengyel-magyar-spanyol-német-belga koprodukció kapta az Európai Filmakadémia díját. Az alkotás a polgárháború szélén álló Angolában játszódik 1975-ben, és egy veterán újságíró szemszögéből mutatja be, hogyan áll feje tetejére a világ. A produkciót a közelmúltban a budapesti Anilogue Nemzetközi Animációs Filmfesztiválon is díjazták.

Egy magas rangú pap 4400 éves, érintetlen temetkezési helyét találták meg régészek a Kairóhoz közeli szakkarai nekropoliszban. A sír kivételesen jó állapotban maradt fenn, színei az eltelt évezredek ellenére is ragyognak. A 10 méter hosszú, három méter széles és három méter mély sírban egy Vahtié nevű, királyi szolgálatban álló papot helyeztek örök nyugalomra az i.e. 2500 és 2300 között uralkodó Noferirkaré idején. A bejárat felsorolja az elhunyt mind a három tisztségét, a királyi tisztítópapi mellett a királyi felügyelői és szenthajóőrzői titulusát is. A falfestmények egy része az elhunytat ábrázolja anyjával családtagjaival, a többin kerámia-, bor- és kegyeletitárgy-készítési jelenetek, vallási áldozat bemutatása, zenés előadások, vadászjelenetek, vitorlás hajók láthatók.

Emlékül címmel mutatja be Herczku Ágnes Hozomány – Erdélyi népzene régen és most / Visa című lemezét december 19-én és 20-án a Hagyományok Házában. Az esten közreműködő zenészek és táncosok a folklórt nem ismerő nézőnek is felejthetetlen élményt nyújtanak.

herczku_agnes_visa

A Kodály-módszert általában olyan fogalmakkal társítjuk, mint világhírű, egyedülálló, védett szellemi örökség, és büszkék vagyunk arra, hogy Magyarország a bölcsője. De tudatában vagyunk-e valójában annak, hogy mekkora kincs birtokában vagyunk? Látjuk-e, miként tekint a világ erre az örökségre?

Örökségi hétvégét tart december 15-16-án a Pro Urbe Civil Európai Fórum Visegrád és Bécs – Építészeti örökségünkről, Közép-Európában címmel. A neves nemzetközi szakértők részvételével zajló konferencián bemutatják azt az online fórumot is, amely az épített örökségről szóló párbeszédnek teremt felületet Európa lakossága számára.

Harmadik Jazzkívánságműsor lemezét készítette el a Sárik Péter Trió. A formáció ezúttal kizárólag magyar pop-rock dalokat dolgozott át, valamennyit Falusi Mariann énekli. Az albumot pénteken mutatják be a MOM Kulturális Központban.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma