kultura.hu_banner_herend_002uj

2012.08.30
Kovács Bálint
Egy újabb Woody Allen-film, amelynek nem az a tétje, hogy született-e végre újra egy igazi Woody Allen-film, hanem az, hogy ezúttal sikerült-e felülmúlni legalább a Vicky Cristina Barcelonához hasonló siralmas szappanoperák színvonalát. KRITIKA
Woody Allen a Vicky Cristina Barcelona, a Férfit látok álmaidban és az Éjfélkor Párizsban után elkészítette a negyedik olyan filmjét, amelyhez praktikusan és – úgy tűnik – művészi értelemben is mindössze annyi motivációja volt, hogy melyik európai városban szeretne feleségével nyaralni, és hol biztosítanak számára ehhez a leginkább megfelelő anyagi feltételeket. (Ez nem a sárdobáló kritikus fantazmagóriája, hanem a mester saját nyilatkozata.) E sajátos filmsorozat darabjai kapcsán már fel sem merül, hogy viszontlátjuk-e még azt a Woody Allent, aki annak idején milliók kedvence lett; már csak az a kérdés, van-e egyáltalán valami jó ezekben a szuvenírekben, amelyeket Allen mintegy mellesleg hoz létre a negyeddollárosok Trevi-kútba dobálása és az Eiffel-torony megmászása között. Azt a kérdést pedig a legtöbben már fel sem merik tenni, van-e ezekben a filmekben valami olyan, ami akkor is jónak tűnne, ha más író-rendező keze alól került volna ki az aktuális limonádé. A Rómának szeretettel furcsa darabja e sorozatnak: filmként a többinél is kevésbé komolyan vehető, viszont az eddigi háromnál mégis több van benne Woody Allenből (szó szerint is: a rendező újra feltűnik színészként).

Ellen Page és Jesse Eisenberg
A Rómának szeretettel szkeccsfilm, négy egymástól teljesen független, Rómában játszódó sztorival – nem is olyan kevés rosszindulattal azt is mondhatnánk, hogy Allennek már egy nagyjátékfilmre való ötlet sem jutott eszébe az örök városról; de mi sem áll tőlünk távolabb, mint a rosszindulat. Mind a négy történet a hétköznapi emberek kissé szürreális álmainak és ábrándjainak megvalósulásáról szól: mi lenne, ha egy tökéletesen átlagos római családapa egyszer csak hírességgé válna, és a tévériporterek semmi másra nem lennének kíváncsiak, mint hogy mit evett reggelire, vagy hogy melyik kezével vakarja meg a fejét? Mi lenne, ha büntetlenül megcsalhatnánk a párunkat egy filmsztárral vagy egy gyönyörű luxusprostituálttal? Mi lenne, ha fiatalságunk helyszínén saját egyetemista-korú alteregónk példaképévé válnánk, akivel megoszthatjuk minden bölcsességünket, ráadásul mindenben igazunk is volna? Mi lenne, ha a zuhanyzás közbeni éneklésünkre felfigyelne egy operarendező, és rendezne számunkra egy olyan Bajazzók-előadást, amelyet főszereplőként a zuhany alól énekelhetünk végig?

 Alec Baldwin
Az ötletek nem rosszak, és (néhol) a megvalósításukban is van valami woodyallenes báj: az idős, fiatalságának helyszínére visszatérő építész (Alec Baldwin) például csak valamiféle metaforikus síkon van jelen az általa befolyásolt fiatal srác és a vele háromszöget alkotó két nő életében – időről időre felbukkan, hogy tanácsokat adjon vagy a fiatalok viselkedését kritizálja. Pont úgy, ahogy azt a rendező aranykori filmjeiben láttuk: a dolgok realista síkjába ez nehezen illeszthető be, de nem is arról van szó, hogy csak gondolatban lenne jelen, hiszen mindenki tudomást vesz róla, és létezését nem is kérdőjelezik meg (valahogy úgy, mint az Annie Hall moziban sorban állós jelenetében Marshall McLuhannel). Meg aztán az operarendező (Woody Allen) és Alec Baldwin szövegeiben is felismerni a nagy Allen-filmek dialógusait és poénjait – egyébként is, a rendező színészkedése frissítően hat a filmre, még akkor is, ha maga sem nyújt többet korábbi szerepeinek halvány kivonatánál. És jók a mindent kifejező, szarkasztikus pillantások (megint csak) Allentől és a pár napra sztárrá vált Roberto Benignitől – mint egy igazi, jó filmben.

 Roberto Benigni
De azért mindez nem feledteti, hogy az összes szereplő egy-egy egydimenziós klisé, olyan cselekedetekkel, amelyek szinte mindig híján vannak mindennemű lélektani megalapozottságnak vagy bármilyen hihető motivációnak. Vagy hogy a konfliktusok a legolcsóbb B-kategóriás komédiák maflaságai révén alakulnak ki: a városban eltévedt lány véletlenül pont a csatornába ejti mobilját, amikor a férje hívja; a valaki másnak megvásárolt kurva véletlenül rossz ajtón nyit be, pont azelőtt, hogy a decens, most házasodott férfi tiszteletreméltó rokonai is beállítanak kopogtatás nélkül, és így tovább. Vagy hogy a helyzetkomikum mindig előre kitalálható; hogy a történetek pontosan oda futnak ki, ahová az első perctől egyenes vonalban, egyenletesen tartottak; hogy semminek nincs semmilyen következménye; és akkor a teljesen felesleges, nevetségesen erőltetett, folyamatos római városnézés még szóba sem került.

Woody Allen és Judy Davis
Woody Allen nem hagyott fel a filmezéssel akkor, amikor még elérhette volna, hogy tizenöt-húsz év múlva ne olyasvalakiként emlékezzenek rá, mint akinek idős korára az vált a legjobb teljesítményévé, hogy a sok gagyi közé néha be tudott csempészni valamit a régi önmaga árnyékából.
2012.08.31
Első hallásra kevésnek tűnhet az idei Velencei Építészeti Biennále főkurátora, David Chipperfield neves építész által választott hívószó, ami köré a nemzeti pavilonok és a központi kiállítás épült: „Common Ground”, azaz közös alap. KRITIKA
2012.08.31
A balladás novellák emlékezője nagyjából ugyanaz a férfi, aki természetesen valamikor volt gyerek és kamasz, vagy most is az, ha szorongató visszautat tesz az időben, mely a rekonstrukció során ugyancsak tartogat meglepetéseket, újabb lelki erőpróbákat. KRITIKA
2012.08.31
Itthon kevesen ismerték Vázsonyi Vilmost, a századfordulón élt demokrata politikus, igazságügyi miniszter unokáját, egy nagy múltú család utolsó közvetlen leszármazottját. Zeke Gyula és Hadas Miklós kötete erre a különleges emberre emlékezik, aki úgy élt és úgy is halt meg, ahogyan senki más. KRITIKA

A Rocketman című Elton John-életrajzot jegyző Fletcherrel folynak tárgyalások a Sherlock Holmes-filmsorozat 3. részének rendezéséről. Az Arthur Conan Doyle regényei nyomán forgatott filmben ismét Robert Downey Jr. játssza a híres nyomozót. Watson szerepében pedig Jude Law tér vissza a filmvászonra. A Sherlock Holmes Guy Ritchie rendezésében 2009-ben aratott nagy sikert. Folytatása, a Sherlock Holmes – Árnyjáték, amelyet ugyancsak Ritchie forgatott, 2011-ben került a mozikba. A Warner Bros. stúdió sorozatának harmadik epizódja, amely már régóta várat magára, 2021. december 22-én kerül a mozikba.

A műkincseket 2002 szeptemberében foglalták le a londoni Heathrow repülőtéren, ahová illegálisan jutottak el Afganisztánból és Irakból a pakisztáni Pesavaron keresztül. A tárgyak között van számos ékírásos tábla, valamint agyagfejek, melyek Buddhát, egy szerzetest, Vadzsrapánit és egy bodhiszattvát ábrázolnak. A műtárgyakat az Afganisztáni Nemzeti Múzeumnak adják vissza, miután a múzeum engedélyével egy időszaki kiállításon bemutatják őket Londonban.

Feltehetően Charles Étienne Gudin, Napóleon egyik kedvenc tábornokának földi maradványait találták meg egy parkban Szmoleszkben, egy szovjet időkben emelt táncterem talapzata alatt, több mint 200 évvel azután, hogy a tábornok belehalt egy oroszországi csatában szerzett sérülésébe. Korabeli feljegyzések szerint Gudinnek a harctéri sérülése következtében amputálni kellett a bal lábát, és a jobb lába is megsebesült. A koporsóban talált holttest sérülései megegyeznek a tábornokéval.

Zéró euró névértékű emlékbankjegyet bocsátottak ki Csehországban Karel Gott tiszteletére. Az énekes képmását viselő 5000 bankó pár óra alatt elkelt vasárnap délelőtt az egyik prágai lemezboltban. Az emlékbankjegyet 50 koronáért (2 euróért) lehetett megvásárolni, egy részüket Gott 15 CD-jével együtt. A „prágai csalogányként" emlegetett énekes eredetileg a prágai O2 Arénában adott volna születésnapi koncertet, de a fellépést végül törölték megrendült egészségi állapotára tekintettel.

A Barba Negra Trackben tartott, nagyszabású születésnapi koncertje után újabb nagy dobásra készül a Junkies. A zenekar tagjai meghívást kaptak az idén debütáló dél-koreai Gangwon Rock Fesztiválra, ahol augusztus 17-én lépnek fel. Az ország nem ismeretlen a zenészek számára – 2016-ban már koncerteztek Szöulban, ami azért is volt akkoriban olyan nagy dolog, mert magyar banda korábban nem igazán fordult meg dél-koreai színpadokon.

Július 27-én rendezik meg a 194. balatonfüredi Anna-bált, ezt megelőzően az Anna-fesztiválnak ad otthont a város, ahol prímásverseny és operagála is várja az érdeklődőket.

annabal-balatonfured-2015-2

A sárospataki Rákóczi Múzeum július 20-21. között ismét megszervezi az Ostromhétvégét. Magyarországról, Szlovákiából, Lengyelországból, Olaszországból és Ausztriából érkeznek történelmi hagyományőrzők, akik csapataikkal tábort vernek a várkertben. 17. századi ruhákba öltözött katonák és családtagjaik várják az érdeklődő közönséget a korabeli mesterség-, tüzérség- és hadi bemutatókra, tábori mustrára.

A július 21-től 25-ig tartó programsorozaton a Kobuci Kertben fellép mások mellett a Ragtime Rumours, Big Daddy Wilson, Little G Weevil és a Brooklynból érkező énekesnő-dalszerző, Shilpa Ray.

A víz kerül a középpontba a szentendrei Ister Napokon július 20-án és 21-én.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma