NFZ_XII.10-16-ig_782x90-borowicz

2015.11.01
Végh Nóra

Dr. Gyarmathy Éva klinikai és nevelés lélektani szakpszichológussal beszélgettünk, aki nem régen jelölést kapott a Prima Primissima Díj oktatás és köznevelés kategóriájában. Pályájának kezdeteiről, az oktatás iránt való elköteleződéséről, a sokféleség értékeléséről, a gyermekközpontú nevelésről és jelen kutatásairól kérdeztük.

Első felsőfokú oklevelét az Eötvös Loránd Tudományegyetem pszichológia szakán szerezte. Érdekelte még más terület, vagy már a kezdetekkor is egyértelmű volt az irányvonal?

Rettentő sok minden érdekelt (nevet). Alapvetően etológusnak készültem, ami lényegében az állatok megfigyelésével foglalkozó tudományterület. Tudtam, hogy ehhez biológiát vagy pszichológiát kell tanulnom, de mivel a fiam éppen akkor született meg, így az esti képzés lehetősége miatt az utóbbira esett a választásom. Az a szemléletem egyébként a kezdetek óta megmaradt, hogy sokkal jobb a természetes közegében megismerni valakit és úgy segíteni neki. Végül nem bántam meg ezt az utat, mert úgy gondolom, hogy így sokkal magasabb szinten láthatok bele, hogy mi minden feladata van az élőlényeknek, és leginkább az embernek.


Gyarmathy-Eva2


Hogyan tudta összeegyeztetni a tanulást és a folyamatos szakmai képzést a gyermekneveléssel és a munkával?

Először azt hittem, hogy könnyebben fog menni és majd elhelyezkedem olyan területen, ahol már egyből foglalkozhatok is a pszichológiával. Azonban közel sem volt ilyen egyszerű, főleg, ha az embernek nincs ismeretsége. Közben többek között emiatt is át kellett mennem nappali tagozatra, de szerencsére ez gördülékenyen ment, mert az első évet kitűnő eredménnyel végeztem. Persze, nekem másképpen nézett ki az egyetemi élet, mert egyszerre kétféle életmódot is össze kellett egyeztetnem. Engem már kicsit más problémák foglalkoztattak, mint a társaimat (nevet). Mivel én közben gyermeket is neveltem, így nem puszta elméletként tekintettem a tanulnivalóra, hiszen már voltak ilyen irányú tapasztalataim. Láttam, hogy amit tanulunk, annak a gyakorlatban nagy fontossága van.


Kutya_kalandpalyan


Kezdetben iskolapszichológusként dolgozott. Milyen tapasztalatokkal gazdagodott a munka során?

Az iskolapszichológiába akkor kerültem bele, amikor az lényegében elindult. Tehát az első iskolapszichológusok között voltam. Csodálatos volt, hogy mi dolgozhattuk ki, mit is kell csinálnia annak, aki ezzel foglalkozik, óriási szabadságot kaptunk rá. Ez persze felelősség is volt, hiszen senki nem volt előttünk, aki utat mutathatott volna. Porkolábné dr. Balogh Katalin volt akkor a mentorom, aki az iskolapszichológus hálózat kialakításában is nagy szerepet játszott. Úgy gondolom, hogy ez alapozta meg azt az érzésemet, hogy az oktatás olyan stratégiai kérdés, amelyet nem szabad félvállról venni. Ha az iskola nem tudja követni a gyerekek igényét, és felvenni a ritmust a jövő nemzedékének fejlődési irányával, akkor nagy bajba kerülünk.


Lujzi


Milyen korosztállyal foglalkozott?

Egy budaörsi általános iskolában voltam, 2600 gyerekkel körülvéve. Én azzal foglalkoztam, amihez a legjobban értettem, a tanulási zavarokkal. Az elsők között kezdtünk el fejlesztő foglalkozásokat kidolgozni azok számára, akik nehezebben teljesítettek. A hátrányos helyzetű gyerekek között rengeteg kiemelkedő képességűvel találkoztam. Ekkor alakult ki bennem az a kép, hogy értük mindenképpen kell tenni valamit, nehogy elvesszenek. Hasznos muníciót kaptam itt a tehetséggondozást illetően.

 

A hátrányos helyzetű gyermekek és a tanulási zavarokkal küzdés mellett még milyen problémákkal találkozott? Mennyire fordultak Önhöz bizalommal a diákok?

Amikor rájöttek arra, hogy én tulajdonképpen egy külső közeg vagyok, jobban megnyíltak és szívesen jöttek hozzám. A leginkább a jövőtől való félelem fogalmazódott meg bennük. A pár- és a pályaválasztásra vonatkozó iszonyú bizonytalanság már ebben a korban jelen van. Félnek a döntésektől, mert mindenki azt hangsúlyozza körülöttük, hogy azoknak hatalmas jelentőségük van. Azt láttam rajtuk, hogy amikor sikerült megértetni, hogy az életben vannak újabb és újabb lehetőségek arra, hogy a saját útjukat járják, az hatalmas erőt adott a gyerekeknek.


fejlesztes2


Néhány évvel később már a Magyar Tehetséggondozó Társaság vezetőségi munkájában is részt vett.

Különösen a sajátos nevelésű igényű tehetségek gondozása érdekelt, akikről nem is feltételezik, mikre lennének képesek. A doktori disszertációmban is azzal foglalkoztam, hogy akik az iskolában nem tudnak teljesíteni, tehetség szempontjából ugyanúgy érintettek, viszont rettenetesen ellátatlanok. Nagy lehetőség rejlik bennük, csak nem elég szabályosak ahhoz, hogy beilleszkedjenek, viszont elég szabálytalanok, hogy valami különlegeset tudjanak létrehozni. Ez keményen sarkallt arra, hogy később a Sajátos Nevelési Igényű Tehetségeket Segítő Tanácsot is megalapítsam. A hálózat azt hivatott támogatni, hogy ha valamit nem tudunk megoldani a saját körünkben, akkor merjünk egymáshoz fordulni és keressünk megoldásokat. Sok szakember együttes munkája az, ami előre visz.


Tehet-007


Manapság gyakran használt és divatos fogalom az integráció. Ön hogy látja a kérdést, miként valósulhat meg az integráció a mélységesen hátrányos helyzetű gyermekek körében?

Az integrációval kapcsolatosan nekem külön véleményem van. A fogalom számomra azt jelenti, hogy egy olyan rendszerbe akarjuk a gyerekeket bevonni, amely egyszer már kinyomta őket. Tehát lehetetlent kívánunk mind a rendszertől, mind a gyerekektől. Integrálódni, azaz beilleszkedni iszonyú erőfeszítés. Azt gondolom, hogy nem integrálni kell, hanem XXI. századi szemlélettel észrevenni, hogy a sokféleség érték. Vagyis olyan környezetet szükséges biztosítani, ami a sokféle tanulási móddal és képességgel rendelkezők számára egyaránt hasznosat talál. Ezt úgy hívjuk: inklúzió, avagy beleértés, amely összegyűjti a különböző eltéréseket. Az integráció azért nem működik egyelőre, mert a rendszer ugyanaz, ami volt. Ezek a gyerekek eddig sem profitáltak, viszont kezdenek olyan módszerek kialakulni, amelyek alkalmasak az inklúzióra, mert a különbözőséget és a sokféleséget nem hogy elfogadják, hanem keresik is. A heterogenitás kezelésével hasonlóan jó kompetenciákat érhetünk el. Ilyen például Polgár Judit sakkjátékos módszere, amely a tanítást rendszerbe hozza a gyermekek számára vagy a Hejőkeresztúri Modell.


sakk


A legnevesebb hazai egyetemeken tart előadásokat, kurzusokat. Többek között megfordult az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, a Műszaki Főiskolán, a Szegedi Tudományegyetemen és a Semmelweiss Egyetem Mentálhigiénia Tanszékén. Jelenleg hol tanít?

Most elsősorban az Óbudai Egyetemen, valamint az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán tanítok, de a Szegedi Egyetem pszichológus szakképzésében is részt veszek. Fontosnak tartom, hogy mindenhol legyenek olyan pszichológusok, akik tudnak segíteni az oktatásban. Gyakran kérnek fel speciális kurzusokra, így egészen különböző helyeken taníthatok. Ez megint azt segíti, hogy többféle látásmódot és helyet megismerjek. Tulajdonképpen ennek felismerésében és összeegyeztetésében sikerül előrelépnünk.


Tanárként elsősorban mit szeretne átadni a hallgatóinak?

Van néhány olyan gondolat, amit mindig el szoktam mondani az előadás megkezdése előtt. Például, hogy „nem kell velem egyetérteni, kizárólag a vizsgán” (nevet). Se előtte, se utána. Órán is lehet vitatkozni, és ez ne csak rám vonatkozzon, mert az a szabály, hogy „mindenkit hallgass meg, de senkire se hallgassál”. Abban a világban, amikor ennyi információ ér bennünket, a legfontosabb a kritikai gondolkodás. Attól, hogy valaki a katedráról, vagy bármilyen magas székről, posztról mond valamit, az még nem biztos, hogy igaz. De ha még az is, akkor sem biztos, hogy rám vonatkozik. Ez a pedagógiában különösen fontos, hiszen a sokféleség a tanárokat komoly kihívások elé állíthatja. Nekik a meglévő tudásokat kell alkalmazni, de még a legjobbak sem képesek őket teljes mértékben felkészíteni arra, ami ott történik. Óvom őket azoktól, akik azt mondják, hogy csak egyetlen egy megoldás van, az mindig nagyon gyanús.


Veszpremben


Az elméleti tudás mellett arra is figyel, hogy diákjai egy kis életrevalóságot is magukba szívjanak.

Azt gondolom, hogy ez a legfontosabb, manapság már sok minden elérhető, és én is úgy csinálom, hogy minden anyagomat szabadon elérhetővé teszem. Így a kutatási anyagokat, teszteket, az egyetemen előadott vetítéseimet, hogy ne csak arról szóljon az előadás, hogy le kell mindent jegyzetelni. Sőt, elsősorban átgondoltatni szeretném a tananyagot. A tanítás együttműködés a tanár és a diák között, ezért fontos a folyamatos, kétirányú kommunikáció. Azt szeretném, ha mindenki úgy tanulna, ahogy majd tanítania kell. Amikor egy tanár úgy tanítja a tanulásmódszertant, hogy diktál, akkor a diákjaitól miért vár el többet? Sohasem az számít, hogy mit tanít az ember, hanem az, hogyan. Én erre fektetek nagy hangsúlyt. Ha a hallgató csak virtuálisan láthatja a módszereket, de nem próbálhatja ki, akkor nincs sok esély arra, hogy hamar és jól fogja tudni alkalmazni.


Templeton


Jelenleg min dolgozik, milyen kutatásokban van benne?

Sok mindenen, mint általában (nevet). Az egyik kutatásomban éppen azt vizsgáljuk, hogy a szaktanárok hogyan használják a digitális eszközöket, mennyire vált ez az iskola részévé? Milyen területen és miként használják az infokommunikációs eszközöket? Az eredmények nem túl fényesek, de inkább az a lényeg, hogyan lehetne alkalmazni, ami van. Ha a tanárnak rendelkezésre áll egy online tananyag, akkor azt használja, mert segíteni fogja a munkáját. Emellett egy tehetségkapu rendszer kidolgozásán munkálkodunk, ahova online játékokkal kerülhetnek be a diákok. A teljesítményüket pedig szakemberek vizsgálnák, hogy milyen kompetenciákra lenne szükségük. A Templeton Programban már adtunk teszteket a gyakorlásra, így a tanuló tudhatja pontosan, mire kell fölkészülnie. Már régóta nagy vágyam az akadálymentes tanulás és vizsga is. A felsőoktatási rendszer ott ingott meg először, amikor kiderült, hogy már több mint 40 ezer diploma maradt bent nyelvvizsga hiányában. Szomorú, hogy sokan csak tengnek-lengnek emiatt, miközben értéket termelhetnének. Ez iszonyú veszteség. Elsősorban a nyelvtanuláson keresztül szeretnénk olyan vizsgát kidolgozni, amelyet akár a diszlexiások is el tudnak végezni egyenrangú eredménnyel. Sokszor nem azt méri a vizsga, hogy milyen a nyelvtudása a gyermeknek, hanem, hogy tud-e tesztelni. Lehetnének olyan vizsgamódok, amiket megválaszthatnának a tanárok és ezeket kiegészítenénk azzal, amit már most tudunk, hogy lehet úgy tanítani nyelvet, hogy az ne felmentésekbe torkolljon. Bár most még adjuk ki a papírokat a könnyítésekről, de igazából nem felmenteni kéne, hanem megtanítani őket arra, hogyan tudnak hatékonyak lenni, és jól tanulni. Most már az egyetemekre is el kell jusson ez a módszer. A nyelvtanulás csak a jéghegy csúcsa, más területeken is sok probléma van. Sorra buknak ki a diákok, mert nem tudják úgy megtanulni az anyagot, mint annak idején a tanáraik. Hiába adnak fel nekik egy könyvet, ha nem tudnak olyan gyorsan olvasni és gyengébb a szövegértésük. A digitális korszak szülöttei már egészen másképpen tanulnak. Nem butábbak vagy okosabbak, egyszerűen csak eltér az információ feldolgozási módjuk és ezt figyelembe kell venni. Az egyetemek pedig semmit nem változtattak a tanítási módjukon. Tapasztalom, hogy a kollegáim arról panaszkodnak, „de ezt már tudnia kellene a diáknak, miért nem képes rá”? Na, de ha nem képes? Nem egyről lehet ezt mondani, hanem a fél csoportról? Akkor adjuk meg nekik a tanulási lehetőséget! A legnagyobb baja most a fiataloknak a rendszerben való gondolkodás hiánya, ami korábban jobban megvolt. A kultúra is más volt, sokkal többet olvastak, most már inkább a képi világ került előtérbe. Mozgásokkal van tele a fejünk, videókból szerezzük az információkat. Másra szocializál a környezet és ezt egyáltalán nem követte az oktatás. Azt gondolom, hogy itt a pedagógusképzésben lehetne a legtöbbet elérni, és nem is véletlenül tanítom ezt a legtöbbet. Ha az oktatást meg akarjuk változtatni, akkor nekik kell megmutatni, hogy mennyi lehetőségük van és apró változtatásokkal milyen hatékonyak tudnak lenni. Sokszor a legnehezebb változtatni a sikeres tanárnak, mert már bevált módszerekkel rendelkezik.


disz_csapat


Amikor irodalomórán tud valamit a diák, de történelemórán már nem...

Ez egy jó példa a helyzetre. És valljuk be, mennyi mindent tanítanak, amire később nem lesz szükségünk, mégis fontos a rendszerben való gondolkodás, ami korunk nagy hiányossága. A diákok nem tudják összerakni azokat a kis darabokat, amelyeket különböző tantárgyakba szorítanak az iskolában. Pont ezért lenne fontos a területek közelítése, a probléma alapú oktatás. Hasonló példával élve, mint amikor a matematika teremben még tudja a képletet, a kémiában már nem, akkor még fizikailag is elkülönül, és más helyzetben nem tudja elővenni, csak külön erőfeszítéssel. Ezt kéne az oktatásnak segíteni. Nem kell őrült nagy reformokat csinálni, csak alap dolgokat átgondolni. Például az országok megtanulására adhatnak egy algoritmust. Kulcsot és hálót kell adni a gyereknek, nem egy rakás halat (nevet). Éppen elég információ van így is a raktárban.


Gyarmathy_Eva


Nem régen jelölést kapott a Prima Primissima Díj oktatás és köznevelés kategóriájában. Számított rá?

Meglepetés volt, nem számítottam rá, főleg azért mert eléggé eltérően gondolkozom az oktatásról (nevet). Ugyanakkor nagyon örülök neki, mert sok lehetőséget jelent. Valamikor szeptemberben tudtam meg, kicsit később, mint a többiek, mert éppen külföldön voltam egy kutató munkán. Amikor felocsúdtam a meglepetésből, egyből elkezdtem azon gondolkozni, miket valósíthatnék meg belőle, hol lenne a legjobb helye.


Dublinban


Mik a tervei, mire használná fel a nyereményt?

Két út is van, amire szívesen áldoznék és örülnék, ha mások is mellém állnának. Számomra nagyon nyilvánvaló, hogy van egy széles réteg, akik igen nagy bajban vannak, ők pedig a középosztály. Nekik senki sem segít, az a hátrányuk, hogy nincs igazi hátrányuk. Ha van egy gyerek, aki bármilyen szempontból különleges, az nagyon sok pénzbe kerül. Lehet, hogy a szülők ki tudják fizetni a számlát és rendesen öltöztetik őket, de a különleges gyerek ellátása nagy anyagi teher, és őket senki sem segíti. Természetesen továbbra is szükséges figyelni a lemaradókra, de itt is segítségre van szükség. Vannak olyan ellátatlan átütő fejlődésű kisgyerekek is, akik már két-három éves korukban írnak, számolnak, kiolvassák a KRESZ-könyvet, utána angolul és oroszul tanulnak. Az ő fejlesztésük is sok pénzbe kerül, de a programunk már megvan rá. A díj nagy részét erre fogom fordítani, hogy ezt finanszírozzam. Illetve még a robotikában érdekelt tehetségeknek szeretnénk eszközöket beszerezni. Sok zseniális diszlexiás fiatal ezen a területen mutatkozik meg.

Korniss1

2018.12.19

110 éve született a modern magyar művészet egyik legjelentősebb, legmeghatározóbb alakja, Korniss Dezső. A festőművész munkásságát mintegy kétszáz alkotáson keresztül, különleges nézőpontból bemutató kiállítás ma nyílik a Magyar Nemzeti Galériában Csak tiszta forrásból. Hagyomány és absztrakció Korniss Dezső (1908-1984) művészetében címmel.

torocko_600x445
2018.12.18

Egy isten, két napfelkelte, három emberöltő címmel jelent meg a torockói viseletet bemutató könyv, mely értékes leírásokkal és gazdag fotóanyaggal követi végig a torockói viselet kialakulását és évszázados formálódását, külön ismertetve annak minden egyes viseletdarabját.

skanzen

2018.12.18

A legenda szerint először Luther Márton állított fát gyermekeinek 1535-ben. A szokás Berlinből került át Bécsbe, ahol a 19. század első évtizedeiben az arisztokrata családok és a művészek körében gyorsan elterjedt. Pesten az első karácsonyfát valószínűleg Brunszvik Teréz grófnő állította 1824-ben. A magyar szépirodalomban 1866-ban, Jókai Mór A koldusgyermek című karácsonyi tárgyú elbeszélésében szerepel először. Batári Zsuzsanna összeírta a karácsonyfa történetét évszámokban.

Az évforduló első tárlatán a milánói Ambrosiana Könyvtárban bemutatják a reneszánsz géniusz műszaki és tudományos felfedezéseit tartalmazó Atlanti Kódex leghíresebb oldalait is. Az intézmény 1637 óta őrzi a 12 kötetes gyűjteményt. Most három szakaszra bontva mutatja be a kódexben lévő 46 leghíresebb és legfontosabb rajzot, amelyek Firenzében töltött fiatalkorától a franciaországi utolsó évekig kísérik végig a Mona Lisa alkotójának életét és pályafutását. Az 1119 oldalas kódex egy enciklopédia a reneszánsz kor műszaki ismereteiről, bemutatva a mester saját találmányait. A 2019. szeptember 15-ig tartó kiállítássorozat első része a mester kifejezetten Milánóhoz kötődő rajzait, a második az építőmérnöki tanulmányait, a harmadik a Franciaországban töltött éveit mutatja be.

Egy új amerikai tanulmány szerint a női főhőssel forgatott filmek sikeresebbek, mint a férfi főhőssel készültek. A kutatók a 2014 januárja és 2017 decembere között a mozikban világszerte forgalmazott 350 legnagyobb bevételű filmet elemezték. Kiderült, hogy a kis, közepes és nagy költségvetésű filmek mezőnyében is nagyobb volt a globális bevétele a filmeknek, ha nő volt a főhősük.

A várhatóan jövő év elején induló űrszondába időkapszulába egy CD-nagyságú korongot tettek, tele Izraelről gyűjtött információval. A gyermekrajzok mellett Izrael nemzeti történelmi és kulturális szimbólumait, az 1948-as Függetlenségi Nyilatkozat szövegét, dalokat és imákat, valamint világtörténelmi tényeket küldenek a Holdra. Ezek az űrjármű küldetésének végeztével nem térnek vissza a Földre. Az izraeli légiipar SpaceIL nevű nonprofit vállalatának gyártmánya az első izraeli űreszköz. Utoljára Kína hajtott végre hasonló küldetést 2013-ban, a februárival Izrael lesz a negyedik ország az Egyesült Államok, a Szovjetunió és Kína után, amely eljut a Holdra.

A madár farktolla a dinoszauruszok korából, a földtörténeti kréta korszak kezdetéről származik, amely fontos időszaka volt a madarak evolúciójának. Ez a korszak mutatja meg, hogyan alakultak át bizonyos dinoszaurusz-típusok madarakká. A lelet különlegessége, hogy az áttetsző borostyánban látni lehet a toll háromdimenziós felépítését, és ezzel sokkal több információhoz lehet jutni, mint az eddig fosszilis állapotban megtalált tollakról. A borostyánban fennmaradt farktollra Mianmar északi részén, a Hukawng-völgyben bukkantak a kutatók.

Több mint nyolcmilliárd koronát (100,8 milliárd forintot) költöttek a csehek 2017-ben új könyvek vásárlására, ami 200 millió koronával (2520 millió forinttal) haladta meg az előző évi ilyen célra fordított kiadásokat. A cseh könyvpiac forgalma tavaly 2,5 százalékkal emelkedett, míg 2016-ban még négy százalékkal. A könyvpiac növekedésének mérséklődése már harmadik éve tart. A kiadott könyvcímek száma ugyanakkor második éve csökken, ami elsősorban az egyetemi tankönyvek, jegyzetek, statisztikai kiadványok és módszertani útmutatók illegális másolásának következménye.

Rendhagyó lemezbemutató koncert lesz a Zeneakadémián 2018. december 21-én. Tímár Sára Junior Prima-díjas énekesnő Református hálaének népzenével című lemezbemutató koncertje kiemelkedik a karácsonyi koncertkavalkádból, mivel a református gyülekezeti énekeket egyedülálló módon, népi hangszerek kíséretével szólaltatják meg.

Timar_Sara

Emlékül címmel mutatja be Herczku Ágnes Hozomány – Erdélyi népzene régen és most / Visa című lemezét december 19-én és 20-án a Hagyományok Házában. Az esten közreműködő zenészek és táncosok a folklórt nem ismerő nézőnek is felejthetetlen élményt nyújtanak.

A Kodály-módszert általában olyan fogalmakkal társítjuk, mint világhírű, egyedülálló, védett szellemi örökség, és büszkék vagyunk arra, hogy Magyarország a bölcsője. De tudatában vagyunk-e valójában annak, hogy mekkora kincs birtokában vagyunk? Látjuk-e, miként tekint a világ erre az örökségre?

Örökségi hétvégét tart december 15-16-án a Pro Urbe Civil Európai Fórum Visegrád és Bécs – Építészeti örökségünkről, Közép-Európában címmel. A neves nemzetközi szakértők részvételével zajló konferencián bemutatják azt az online fórumot is, amely az épített örökségről szóló párbeszédnek teremt felületet Európa lakossága számára.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma