IDO_KEP_banner_728x90_2_002

2010.02.25
Kovács Bálint
Sas Tamás 2010-es mérlege: egy kamaradráma (Szélcsend), egy dramédia (Presszó 10 év) és egy akció-vígjáték (Szinglik éjszakája). Ezzel idén alighanem ő lesz a legnézettebb magyar rendező - ez pedig még a Szinglik éjszakája színvonalánál is elkeserítőbb. KRITIKA
Sas Tamás idei kasszarobbantója, ahogy azt mondani szokás, közönségfilm. De egy közönségfilmnek nyilván az lenne a célja, hogy az átlagosnak tekintett közönség átlagosnak tekintett elvárásait minél jobban kielégítse, és ha emellett belefér még más is, annál jobb. A meghatározás így már nem illik a Szinglik éjszakájára; elsősorban azért nem, mert ezt a filmet még az alkotók és a színészek sem vették egy percig sem komolyan, másodsorban pedig azért, mert nincs meg benne semmi, amiért bárkinek is érdemes lenne mozijegyet venni (és nem a jellemrajzokra, eredetiségre, jó színészi játékra, életszerű helyzetekre és egyéb úri huncutságokra gondolok - pusztán a műfaj legalapvetőbb hármasára: a poénokra, az izgalomra és az akcióra).
 

 Egy gyűrű mindenek felett

 
A film sztorija szerint négy, dúsgazdag és persze fenékig (és azon túl is) tökéletes barátnő valaha megfogadta, hogy egyikük sem megy férjhez, mert minden férfi disznó, ám ennek ellenére Juli (Hámori Gabriella) egy napon mégis bejelenti, hogy este a többiek szíveskedjenek koszorúslánynak öltözni az esküvőjén. A frigyet az ifjú férj - meglehetősen tisztázatlan okokból - egy eljegyzési gyűrű átadásával tenné különlegessé. A párszáz éves családi kincset viszont Zsé (Seress Zoltán), a helyi "maffiózó" elraboltatja enyhén retardált csicskájával (Karácsonyi Zoltán), hogy eljegyezze vele ex-barátnőjét - akit másik két, valamivel még visszamaradottabb beosztottja próbál elrabolni minduntalan, sikertelenül.
 
 
A filmidő jelentős részében a három barátnő a gyűrűtolvajt üldözi nevetgélve, egy percig sem tartva attól, hogy az ékszer netán nem kerül vissza jogos tulajdonosához, vagy hogy ne adj isten bárki bármiféle akciófilmhez illő helyzetbe találna keveredni - igaz, joggal: a Tom és Jerry szintjét alig megütő csatározások során nagyjából ötpercenként változik, hogy kinél van épp a gyűrű. Feszültségnek olyannyira nincs nyoma ebben az akciónak nevezett vígjátékban, hogy csak csodálkozni tudunk, hogyhogy nem alszanak ki még a lámpák is: a tolvajt egy másodpercig sem lehet komolyan venni, na meg az egyébként akár ijesztőnek is ábrázolható helyzetekben is legfeljebb annyi izgalom jut a soha el nem halkuló vihogás közben, hogy kinek hol szakad el vagy koszolódik össze az estélyije, horribile dictu a dekoltázsa (utóbbira szerencsére csak a koszolódás érvényes).
 
 
Vihogni viszont csak a szinglik vihognak szakadatlan, a film gondtalanabbik felében ráadásul teli szájjal kivitelezett sikongatások mellett - a poénok valahogy kimaradtak a filmből. Egyrészt - és ez egy, mondjuk mégis úgy, közönségfilmnél kifejezetten meglepő - a forgatókönyvírók (Kovács M. András, Szajki Péter és Zsigmond Nóra) nem is igazán próbálkoztak a szövegkönyv poentírozásával, másrészt ahol mégis látszik az ilyesfajta igyekezet, ott sem jártak sikerrel; már amennyiben azt, hogy Scherer Péter éhes taxisofőrje mindig akkor kezdene enni, amikor fuvarja lenne, vagy hogy a tolvaj és üldözői egyszer csak egy színház előadásának kellős közepén találják magukat, így ha már a színpadon vannak, elénekelnek egy dalt, nem tartjuk mégiscsak a humor csimborasszójának. Nevetni (ha más indíttatásból is) legfeljebb a sztori iszonyatos sutaságán lehet: például azon, hogy a gyűrűt végül úgy szerzik vissza a csajszik, hogy a maffiózó frissen megkért ex-nője ráparancsol Zsére, hogy adja vissza a kisasszonyoknak a gyűrűt, majd kérjen hangosan és főképp illedelmesen bocsánatot, hiszen lopni és e cselekedettel fájdalomkönnyeket fakasztani igen csúf szokás. Vagy azon, hogy a történet - félve használom a szót - csattanója az, hogy a család, amelynek kedvéért a gyűrűt üldözték, igazából nem is szereti túlzottan az ékszert, mert az a mondával ellentétben nem is szerencsét, csak bajt hoz.
 

 Hámori Gabriella és Vári-Kovács Péter

Hogy Sas Tamásnak minden akció nélküli akciófilm és nem csak a jól sikerült, hanem mindennemű poénokat nélkülöző vígjáték elegyét volt kedve leforgatni félmilliárd forintból, voltaképpen magánügy, noha a nézőket ilyeténképp lesajnálni persze nem kedves dolog, de nagyobb bajunk sose legyen. Azt azonban, hogy a harmincnál is több, magát nem csak a plakáton, de a filmben is folyvást leleplező cég támogatása mellett miért volt szükség arra, hogy Sas a Magyar Mozgókép Közalapítványtól és az Oktatási és Kulturális Minisztériumtól is elkérjen még annyi pénzt, amennyit lehetett (még akkor is, ha az összköltségvetéshez képest ez nem is túlontúl számottevő összeg) - már nehezebb magánügynek tekinteni, s a kérdésre adható magyarázatok egyike sem túl meggyőző.

lukoviczky

2012.08.31
Első hallásra kevésnek tűnhet az idei Velencei Építészeti Biennále főkurátora, David Chipperfield neves építész által választott hívószó, ami köré a nemzeti pavilonok és a központi kiállítás épült: „Common Ground”, azaz közös alap. KRITIKA
2012.08.31
A balladás novellák emlékezője nagyjából ugyanaz a férfi, aki természetesen valamikor volt gyerek és kamasz, vagy most is az, ha szorongató visszautat tesz az időben, mely a rekonstrukció során ugyancsak tartogat meglepetéseket, újabb lelki erőpróbákat. KRITIKA
2012.08.31
Itthon kevesen ismerték Vázsonyi Vilmost, a századfordulón élt demokrata politikus, igazságügyi miniszter unokáját, egy nagy múltú család utolsó közvetlen leszármazottját. Zeke Gyula és Hadas Miklós kötete erre a különleges emberre emlékezik, aki úgy élt és úgy is halt meg, ahogyan senki más. KRITIKA

Az idei programsorozatot augusztus 18. és 25. között tartják. A jubileumi alkalomra mindenkitől várják a korábbi fesztiválokon készült fényképeket, filmeket, hogy ezeket a világhálón tegyék közzé, és egy új helyszínen, Magyarország kolozsvári főkonzulátusának udvarán kiállítást rendezzenek az emlékekből. Idén is 500-600 program várja a látogatókat, köztük a kolozsvári színház miniévada, Szent István Napi Néptánctalálkozó, Kolozsvári Filmnapok, kiállítások, városnéző séták. A főtéri nagyszínpadon lép fel Zorán, Ákos, a Quimby, a Honeybeast, a Ladánybene 27, Ferenczi György és a Rackajam, valamint Pál István „Szalonna" is.

Április 25-én a Petőfi Irodalmi Múzeumban az Asztali beszélgetéseken Galambos Ádám Kolozsváry Marianna művészettörténésszel és Pataki Gábor művészettörténésszel beszélget Korniss Dezső és Vajda Lajos üzeneteiről. Szó lesz arról, hogy miként viszonyul egymáshoz a két életmű és, hogy milyen hatással volt a két festőművész egymásra. A beszélgetés apropóját a Magyar Nemzeti Galériában megrendezett Csak tiszta forrásból. Hagyomány és absztrakció Korniss Dezső művészetében és a szentendrei Ferenczy Múzeumban bemutatott Világok között – Vajda Lajos élete és művészete című életmű-kiállítás adja.

A Stúdió K és Dunszt.sk szervezésében létrejött színházi szabadegyetemen esztéták, kritikusok és alkotók a közönség aktív közreműködésével térképezik fel a kortárs színházi jelenségeket és a szakmát érintő problémákat. A korábbi alkalmakon a színházi és a társadalom viszonyáról volt szó, április 25-én 18 órától a kísérleti színházról beszélgetnek majd.

Egy 3500 éves sírt, valamint egy i.e. 1069-ből való koporsót és benne egy múmiát tártak fel a régészek a dél-egyiptomi Luxor két helyszínén. A 18. dinasztia (i.e. 1549/1550-1292) idejéből való sírhely, amelyhez egy hatalmas udvar is tartozik, egyike a Draa Abul Naga nekropoliszban feltárt eddigi legnagyobb sírhelyeknek.

Április 24-én, szerdán 19 órakor lesz Szőnyi Erzsébet Kossuth-díjas, a nemzet művésze díjjal kitüntetett zeneszerző születésnapi szerzői estje. Az ünnepeltet Vashegyi Gyögry, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke, Fekete Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériuma kultúráért felelős államtitkára és Vigh Andrea, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora köszönti a Pesti Vigadó dísztermében.

Szerdán kezdődik a 3. Horizont Nemzetközi Kortárstánc Fesztivál Miskolcon, amelyen a magyar balettművészek mellett öt ország táncosait láthatja a közönség.

Zagreb

Időradír címmel gyerekeknek szóló lemezét és könyvét mutatja be Bíró Eszter énekesnő április 27-én a Marczibányi Téri Művelődési Központban. Az Időradír a Móra Kiadó gondozásában jelenik meg. A könyvben található 15 dalos nagylemezen a hazai zenei élet kiemelkedő művészei is vendégszerepelnek. A koncert egy mese köré szövődik, ami a világórát összetörő időmanóról szól.

A budapesti székhelyű Magyar Táncművészeti Egyetem mellett öt vidéki nagyváros – Debrecen, Győr, Kecskemét, Pécs és Szeged – csatlakozott a Nagy Táncválasztó eseményhez. A „Válaszd a táncot! Válassz egy táncot!” szlogennel meghirdetett április 28-án zajló programot a tánc világnapja alkalmából hívták életre.

Május 2-án szervezi meg a Tiszatáj Online Plüss Műhely rovata nyilvános gyerek- és ifjúsági irodalmi programsorozatát Plüss nap Gyermekirodalomról nem (csak) gyerekeknek címmel. Az események a városi könyvtárban, az egyetem helyszínein és a nyugi kertben zajlanak majd.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma