2016.05.19

Bátori Éva opera-énekesnő tanulmányait befejezve rögtön külföldön kezdte meg karrierjét. Tagja volt a lipcsei, majd a kölni Operának, énekelt szerte Európában, Kínában, Japánban, Amerikában, megfordult olyan világhírű koncerttermekben, mint a New York-i Lincoln Center Avery Fisher Hallja, május 19-én pedig a Művészetek Palotájában áll színpadra Mahler A fiú csodakürtje című dalciklusával.

Karrierje első felét Ausztriában, Németországban töltötte, majd jött az USA, Japán, ezek után visszatért Magyarországra. Most, több mint 10 évvel a hazatérés után, hogy érzi magát itthon?

Be kell vallanom, éreztem már jobban magam, de azt hiszem, ez természetes érzés most, ami valahol mindenkiben ott motoszkálhat. Az egész világ, de ha csak szűkebben vesszük, Európa is komoly politikai és társadalmi változásokon megy keresztül, és ez elkerülhetetlenül hatással van a művészet világára is. Hogy is ne lenne, amikor a művészek különösen érzékenyek. Ez az ő legnagyobb tőkéjük a munkához.

 

Hogyan érzi magát a saját pályáján?

Ez a kettő erősen összefügg. Olyan művész nincs, aki a világ dolgait külön tudná választani a saját pályájától. Különben elmondhatom, hogy szerencsés voltam, mert nagyon korán kezdhettem, tizennyolc évesen felvettek a Zeneakadémiára, 23 évesen végeztem, kimentem a Staatsoper stúdiójába tanulni, 25 évesen aláírtam az első szerződésemet. Rengeteget dolgoztam, az első évadomban rögtön 12 darabban szerepeltem, nem 12 előadásban… Aztán amikor a fiam iskolás lett, akkor el kellett döntenem, hogy hazajövünk-e, vagy Németországban kezd el iskolába járni. Természetesen hazajöttünk.

 

Természetes volt, hogy hazajönnek?

Igen. Nagyon szerettem volna, ha magyar irodalmon és történelmen nevelkedik. Aztán majd ő eldönti, hogy mit szeretne. Most angolból már felsőfokú nyelvvizsgája van, oroszból készül a középfokú nyelvvizsgára, magától értetődően nyitott a világra, és már látom: az, hogy hazajöttünk annak idején, a legjobb döntés volt. Így kellett lennie. Azt hiszem, én a karrierről egészen mást gondolok, mint általában az emberek. Nem azért adta az Isten a hangunkat, hogy talpig nercben, talpig sminkben járjunk.


batori-eva


Kocsis Zoltánnal, a Concerto Budapesttel és Orendt Gyulával áll színpadra május 19-én Mahler-dalokkal. Gyakran alulértékelik ezt az egyébként nagyon izgalmas repertoárral bíró műfajt. Mi a különleges a dalokban?

Amikor zeneakadémista voltam, azt gondoltam, hogy az énekesek idővel azért kezdenek el dalokat énekelni, mert már öregek, és nem bírják az operát. Aztán rájöttem, hogy ez koránt sincs így. Egyszerűen csak arról van szó, hogy az embernek meg kell érnie ahhoz, hogy merjen a hangjával annyit játszani, annyi szélsőséget megmutatni, amennyit a dalok megkövetelnek. Egy dalt egészen másként kell énekelni, mint egy operaáriát vagy egy oratorikus művet. Egy dal három perc, ennyi idő van arra, hogy az énekes elmeséljen egy egész történetet, ebbe kell beleférnie egy egész emberi létezőnek – azt hiszem, erre fiatalon még mind éretlenek vagyunk.

 

A mostani koncerten felcsendülő Mahler-dalok miért különlegesek az Ön számára?

Korábban már énekeltem ezeket a dalokat, akkor zongorakísérettel, ezért most nagyon izgatott vagyok, és kíváncsi, hogy milyen lesz most zenekarral, hogy mi fog a hátam mögött szólni, hogy mibe kell majd belesimulnom. Rengeteg előadóval meghallgattam, és már tudom, hogy a zenekari hangzás fenomenális. De hát mi más is lehetne, hiszen Mahlerről beszélünk. Ezért is olyan izgalmasak ezek a dalok. Mert ha Mahlerre gondolunk, elsőre mindenkinek a grandiózus szimfóniáinak a hangzásvilága ugrik be, ez a dalciklus ezzel szemben – és meglepő módon – sokkal inkább humoros, népies. A nagy feladat pedig az benne, hogy az ember merjen másként énekelni, mint általában, ha Mahlerre gondol.

 

Ha csak ezt a mostani évadot nézzük, énekelt Puccinit, Wagnert, Mozartot, most Mahlert – mindegyik egészen más technikát, hozzáállást követel meg. A változatosság az, ami igazán inspirálni tudja a munkájában?

Az az igazság, hogy most kezdek arra rájönni, ha nem érdekes a munka, amit csinálok, akkor már nem tudom felspannolni magam rá. Elképzelhetetlennek tartom például, hogy huszonhárom év Donna Elvira-éneklés után még egyszer színpadra álljak ebben a szerepben: már nincs a lelkemnek olyan szegmense, amelyet ne tettem volna bele; vagy a hangommal ne próbáltam volna meg a legapróbb és legkülönfélébb cizelláltságokat. Ha ezek kivesznek egy szerepből, akkor bajban vagyok. Kell valami, ami inspirál. Az is elég, ha van egy jó karmester vagy egy izgalmas partner. Élvezem, ha nem repertoárdarabot kell énekelnem, mert már mindent elénekeltem, amit lehetett. (Az igazság az, hogy még azt is elénekeltem, amit nem kellett volna.) Emlékszem, az utolsó Aida-előadásom rendkívül furcsa és meghatározó élmény volt. Álltam egy tercettben, a tenor egy lépéssel előttünk, mellettem a bariton, én a tercett egy adott pillanatában oldalra néztem, és azt láttam, hogy mindenki vörös fejjel, dagadó erekkel a nyakán üvölt, ahogy csak a torkán kifér. És akkor egy másodperc alatt átfutott az agyamon, hogy úristen, én itt állok a súgólyuk előtt, és egészen biztosan az én fejem is vörös és dagad az ér a nyakamon. És akkor elhatároztam, hogy soha többé nem akarok Aidát énekelni. Mert az éneklésnek ez az olimpikoni sportteljesítményre hajazó formája tőlem távol áll. Valakiknek megy, és én őket nagyon becsülöm. És azokat is tisztelem, akik öt vagy tíz szereppel csinálnak végig egy-egy karriert, mert annyira perfekcionisták, hogy azt a néhány szerepet tökéletesítik egész életükben. Engem a változatosság hajt. Sosem számoltam igazán össze, de ha hetven szerepet nem énekeltem, akkor egyet sem.

 

Csímár Kamilla

Kulcsszavak: Bátori ÉvaoperaMahler

absztal_asztrakt_Nagy

2018.09.22

Budapesti városnézéssel egybekötött kiállítás nyílik a 25. életévüket betöltő művészek alkotásaiból szeptember 24-én. A kiállító művészek között van Gerber Márton László grafikus is, aki a tárlatról szólva elmondta: „örülök, hogy a tárlat megvalósulásának köszönhetően lehetőség nyílik korosztályombéli pályatársak megismerésére”.

Mucsarnok2

2018.09.22

Gaál József Vezeklések kora című kiállítása és a Morph szobrászcsoport – Kalmár János, Mata Attila és Szabó Tamás – közös tárlata látható szeptember 21-étől a Műcsarnokban. A három alkotó nem kapott külön szekciókat, munkáikat mindhárom teremben együtt mutatják be. Közös vonás ugyanis, hogy szobrászként is szorosan kapcsolódnak a festészethez.

SaturdayNight

2018.09.21

Volt egy irányzat a filmtörténetben, melynek nevét úgy fordítjuk: szabad mozi. Ezen irányzat képviselői filmjeikben a társadalom ellentmondásait ábrázolták, kritikusan, keményen. A szabad mozi, vagyis a free cinema alkotói nem finomkodtak: megmutatták a társadalom peremén élők sorsát, akárcsak a dühös fiatalokat. Filmek térből és időből cikksorozatunk legújabb részében a free cinemával foglalkozunk!

P. Szabó Ernő újságírót, művészettörténészt szeptember 26-án délután búcsúztatják Budapesten – közölte az Új Művészet folyóirat szerkesztősége. A közlés szerint P. Szabó Ernő búcsúztatását szeptember 26-án 16 órakor tartják a Batthyány téri Szent Anna-templomban szentmise keretében. P. Szabó Ernő újságíró, művészettörténész, az Új Művészet című folyóirat vezető szerkesztője hatvanhat éves korában hunyt el szeptember 9-én.

A legjobb filmnek járó Arany Kagyló-díjért 18 alkotás versenyez a szeptember 21-én kezdődött 66. San Sebastián-i filmfesztivál hivatalos programjában. A hivatalos versenyprogram zsűrijének elnöke idén Alexander Payne többszörös Oscar-díjas, amerikai forgatókönyvíró, rendező és producer. Az észak-spanyolországi tengerparti városban rendezett seregszemlén olyan világsztárok vonulnak fel a vörös szőnyegen a következő napokban, mint Bradley Cooper, Ryan Gosling, Robert Pattinson, valamint Judi Dench és Danny DeVito, akik életműdíjban részesülnek.

Hétéves londoni iskolások osztályfotóiból rendez kiállítást az Oscar-díjas Steve McQueen jövő ősszel a Tate Britain múzeumban. A különleges projekttel a 12 év rabszolgaság 48 éves rendezője, aki maga is Londonban nőtt fel, a brit főváros sokszínűségét akarja ábrázolni. McQueen a BBC Newsnak kifejtette, hogy azért választotta a klasszikus iskolai osztályfényképet kifejezési eszközéül, mert az iskolai fotó „nagyon formális”: a gyerekek állnak vagy keresztbetett lábbal ülnek, és mellettük van a tanáruk. „Szerettem ezt a típusú fotót, amely az osztályra, az iskolára és a társadalomra is reflektál. Üzenet, amely annyira helyi, de amikor összekerül a többi fotóval, globálissá válhat” – fűzte hozzá. A Tate Britain Duveen Galériája 2019 novembere és 2020 májusa között mutatja be a kiállítást.

A szolnoki Szigligeti Színház épületének felújítására csaknem 4 milliárd forintot fordít a kormány a következő években – az erről szóló kormányhatározat a Magyar Közlönyben jelent meg szeptember 21-én. Mint írták: a kormány felkérte az emberi erőforrások miniszterét, hogy nyújtson költségvetési támogatást a beruházás megvalósításához Szolnok városának csaknem négymilliárd forint összegben. A felújításra 2019-ben egymilliárd, 2020-ban majdnem hárommilliárd forintot fordítanak.

A Csaba királyfi 2017-es debreceni ősbemutatója után 2019 augusztusában ismét a hajdú-bihari megyeszékhely főterén mutathatják be a Bocskay/Hajdúk című nemzeti rockoperát. A szerző, G. Nagy Ilián a győztes hadvezérnek, erdélyi fejedelemnek állít emléket a műben, amelynek szövegét és zenéjét is ő írta. Egyedül Debrecen és a hajdúvárosok őrzik ma is a győztes „Bocskay” emlékét – indokolta a helyválasztást a szerző. Hozzátette: azért írta a műben és annak a címében ipszilonnal Bocskai nevét, mert egyrészt régi akadémiai kötetekben így is fellelhető, másrészt ezzel is utalni akart a nemesi származású fejedelem és hadvezér nagyságára. Az opera egyik jelenetének helyszíne Debrecen, amikor az álmosdi csata után a hajdúk indulnak Kassára, és megállnak Debrecen főterén, a földre dobálják az ellenséges zászlókat, és a város Bocskay győzelmét ünnepli.

A múzeumi és könyvtáros szakma a Múzeumi és könyvtári fejlesztések mindenkinek című, EFOP-3.3.3-VEKOP-16-2016-00001 azonosítószámú kiemelt projekt keretében sokat tesz azért, hogy csökkenjen a korai – azaz a végzettség nélküli – iskolaelhagyók aránya, javuljon a hátrányos helyzetű csoportok munkaerő-piaci helyzete, erősödjön a fiatalok társadalmi integrációja, csökkenjen a szegénységben, társadalmi kirekesztettségben élők száma. A nemes célok elérése érdekében a két kulturális szakterület három éven át tartó programot indított 2017 februárjában.

chalk-1551566_1920-1360x1020

Táncosok a medencében, a szabad tüdős merülés művészete, az eltűnés jelensége és filmvetítés. Többek között ezt kínálja a PLACCC 2018 fesztivál, melynek programjait az utcán és egyéb elhagyatott, használaton kívüli helyen lehet megtalálni.

Test, technológia, mozgás, köztéri táncelőadás, techno-harkályok, interaktív városi hangjáték, performatív ikerkiállítás. Csak néhány hívószó az idén tízéves PLACCC témáiból. A nemzetközi fesztivál – amely köztereken, rendhagyó helyszíneken létrejövő alkotásokat állít középpontba – 2018. szeptember 3-án, 18 órakor rajtol el a Shapers című köztéri táncelőadással, amelyet a budapesti Rákóczi térre adaptál a francia Ex Nihilo társulat.

Még négy napig, augusztus 24-én éjfélig szavazhat a közönség A Kaszás Attila-díj három jelöltjére a díj honlapján! Az idén Varga Klárit, a debreceni Csokonai Nemzeti Színház, Farkas Ignácot, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház és Nagy Csongor Zsoltot, a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának tagját jelölték a Kaszás Attila-díjra.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma