GaleriaMegnyito_banner_728x90_002

2016.05.19

Bátori Éva opera-énekesnő tanulmányait befejezve rögtön külföldön kezdte meg karrierjét. Tagja volt a lipcsei, majd a kölni Operának, énekelt szerte Európában, Kínában, Japánban, Amerikában, megfordult olyan világhírű koncerttermekben, mint a New York-i Lincoln Center Avery Fisher Hallja, május 19-én pedig a Művészetek Palotájában áll színpadra Mahler A fiú csodakürtje című dalciklusával.

Karrierje első felét Ausztriában, Németországban töltötte, majd jött az USA, Japán, ezek után visszatért Magyarországra. Most, több mint 10 évvel a hazatérés után, hogy érzi magát itthon?

Be kell vallanom, éreztem már jobban magam, de azt hiszem, ez természetes érzés most, ami valahol mindenkiben ott motoszkálhat. Az egész világ, de ha csak szűkebben vesszük, Európa is komoly politikai és társadalmi változásokon megy keresztül, és ez elkerülhetetlenül hatással van a művészet világára is. Hogy is ne lenne, amikor a művészek különösen érzékenyek. Ez az ő legnagyobb tőkéjük a munkához.

 

Hogyan érzi magát a saját pályáján?

Ez a kettő erősen összefügg. Olyan művész nincs, aki a világ dolgait külön tudná választani a saját pályájától. Különben elmondhatom, hogy szerencsés voltam, mert nagyon korán kezdhettem, tizennyolc évesen felvettek a Zeneakadémiára, 23 évesen végeztem, kimentem a Staatsoper stúdiójába tanulni, 25 évesen aláírtam az első szerződésemet. Rengeteget dolgoztam, az első évadomban rögtön 12 darabban szerepeltem, nem 12 előadásban… Aztán amikor a fiam iskolás lett, akkor el kellett döntenem, hogy hazajövünk-e, vagy Németországban kezd el iskolába járni. Természetesen hazajöttünk.

 

Természetes volt, hogy hazajönnek?

Igen. Nagyon szerettem volna, ha magyar irodalmon és történelmen nevelkedik. Aztán majd ő eldönti, hogy mit szeretne. Most angolból már felsőfokú nyelvvizsgája van, oroszból készül a középfokú nyelvvizsgára, magától értetődően nyitott a világra, és már látom: az, hogy hazajöttünk annak idején, a legjobb döntés volt. Így kellett lennie. Azt hiszem, én a karrierről egészen mást gondolok, mint általában az emberek. Nem azért adta az Isten a hangunkat, hogy talpig nercben, talpig sminkben járjunk.


batori-eva


Kocsis Zoltánnal, a Concerto Budapesttel és Orendt Gyulával áll színpadra május 19-én Mahler-dalokkal. Gyakran alulértékelik ezt az egyébként nagyon izgalmas repertoárral bíró műfajt. Mi a különleges a dalokban?

Amikor zeneakadémista voltam, azt gondoltam, hogy az énekesek idővel azért kezdenek el dalokat énekelni, mert már öregek, és nem bírják az operát. Aztán rájöttem, hogy ez koránt sincs így. Egyszerűen csak arról van szó, hogy az embernek meg kell érnie ahhoz, hogy merjen a hangjával annyit játszani, annyi szélsőséget megmutatni, amennyit a dalok megkövetelnek. Egy dalt egészen másként kell énekelni, mint egy operaáriát vagy egy oratorikus művet. Egy dal három perc, ennyi idő van arra, hogy az énekes elmeséljen egy egész történetet, ebbe kell beleférnie egy egész emberi létezőnek – azt hiszem, erre fiatalon még mind éretlenek vagyunk.

 

A mostani koncerten felcsendülő Mahler-dalok miért különlegesek az Ön számára?

Korábban már énekeltem ezeket a dalokat, akkor zongorakísérettel, ezért most nagyon izgatott vagyok, és kíváncsi, hogy milyen lesz most zenekarral, hogy mi fog a hátam mögött szólni, hogy mibe kell majd belesimulnom. Rengeteg előadóval meghallgattam, és már tudom, hogy a zenekari hangzás fenomenális. De hát mi más is lehetne, hiszen Mahlerről beszélünk. Ezért is olyan izgalmasak ezek a dalok. Mert ha Mahlerre gondolunk, elsőre mindenkinek a grandiózus szimfóniáinak a hangzásvilága ugrik be, ez a dalciklus ezzel szemben – és meglepő módon – sokkal inkább humoros, népies. A nagy feladat pedig az benne, hogy az ember merjen másként énekelni, mint általában, ha Mahlerre gondol.

 

Ha csak ezt a mostani évadot nézzük, énekelt Puccinit, Wagnert, Mozartot, most Mahlert – mindegyik egészen más technikát, hozzáállást követel meg. A változatosság az, ami igazán inspirálni tudja a munkájában?

Az az igazság, hogy most kezdek arra rájönni, ha nem érdekes a munka, amit csinálok, akkor már nem tudom felspannolni magam rá. Elképzelhetetlennek tartom például, hogy huszonhárom év Donna Elvira-éneklés után még egyszer színpadra álljak ebben a szerepben: már nincs a lelkemnek olyan szegmense, amelyet ne tettem volna bele; vagy a hangommal ne próbáltam volna meg a legapróbb és legkülönfélébb cizelláltságokat. Ha ezek kivesznek egy szerepből, akkor bajban vagyok. Kell valami, ami inspirál. Az is elég, ha van egy jó karmester vagy egy izgalmas partner. Élvezem, ha nem repertoárdarabot kell énekelnem, mert már mindent elénekeltem, amit lehetett. (Az igazság az, hogy még azt is elénekeltem, amit nem kellett volna.) Emlékszem, az utolsó Aida-előadásom rendkívül furcsa és meghatározó élmény volt. Álltam egy tercettben, a tenor egy lépéssel előttünk, mellettem a bariton, én a tercett egy adott pillanatában oldalra néztem, és azt láttam, hogy mindenki vörös fejjel, dagadó erekkel a nyakán üvölt, ahogy csak a torkán kifér. És akkor egy másodperc alatt átfutott az agyamon, hogy úristen, én itt állok a súgólyuk előtt, és egészen biztosan az én fejem is vörös és dagad az ér a nyakamon. És akkor elhatároztam, hogy soha többé nem akarok Aidát énekelni. Mert az éneklésnek ez az olimpikoni sportteljesítményre hajazó formája tőlem távol áll. Valakiknek megy, és én őket nagyon becsülöm. És azokat is tisztelem, akik öt vagy tíz szereppel csinálnak végig egy-egy karriert, mert annyira perfekcionisták, hogy azt a néhány szerepet tökéletesítik egész életükben. Engem a változatosság hajt. Sosem számoltam igazán össze, de ha hetven szerepet nem énekeltem, akkor egyet sem.

 

Csímár Kamilla

Kulcsszavak: Bátori ÉvaoperaMahler

plakat003

VILTIN_Galeria_Ceci_nest_pas_une_photo_Gerber_Pal

2019.03.25

A művészet történetét végigkísérik a médiummal, illetve a műfaji határokkal való kísérletezések. Az elmúlt pár évtizedben a fotografikus kép jelenléte egyre dominánsabb lett, a kortárs művészeti alkotások között is egyre több a fotó, illetve a fotó alapú, vagy azt felhasználó műtárgy. A VILTIN Galéria Ceci n'est pas une photo kiállításán a fotográfia képzőművészeti alkalmazása áll a középpontban.

Sopotnik_Fahejas

2019.03.25

Nagyon izgalmas dolgok történnek a fiatal irodalom életében – mondja a József Attila-díjjal frissen kitüntetett Sopotnik Zoltán író, költő, szerkesztő. Meseírásról, Nógrád megye valódi helyéről, Tatabánya kulturális életéről és a pályakezdő írókról is beszélgettünk vele.

Kondor-Bela-fej-1960_r

2019.03.25

Kondor Béla művészete „az igaz színt öltő emberi arc művészete” – írta róla Németh Lajos kritikus. A Miskolci Galéria a modern magyar művészet stílus- és iskolateremtő mesterének monotípiáiból, festészeti és grafikai tevékenységének határán elhelyezhető műveiből mutat be egy közel 50 darabos válogatást. A június 8-ig látható tárlat címe Kondor emblematikus munkájára, a Valaki önarcképe sorozatra utal.

2019. nyarán 280 magyar cserkész utazik az Egyesült Államokban megrendezendő 24. Cserkész Világtalálkozóra. A magyar kontingens közel két éve készül, hogy a résztvevők a legtöbbet hozhassák ki a 40 000 fős táborból. A szervezet célja, hogy megismertessék a fiatalokkal a cserkészet nemzeteken átívelő hagyományát, és olyan képességekkel ruházzák fel őket, amelyeket a jövőben is hasznosíthatnak mindennapi életükben. A következő alkalommal West Virginia állam ad otthont a multikulturális eseménynek.

Korniss Péter fotográfus életművének négy szakaszát áttekintő kiállítás nyílik Változás címmel április 10-én a római Museo di Roma in Trasteverében. A négy szekcióból álló kiállítás azokra a sorozatokra koncentrál, amelyek a művész életművének legfontosabb szellemi ívét adják. A tárlat több mint fél évszázadot fog át az erdélyi Szék falu első táncházas képeitől (1967) az Erdélyi asszonyok Budapesten című fotósorozatig (2014-17), a látogató elé tárva a társadalmi változásokat elemző, majd abból saját képi világát megteremtő fotográfus pályáját.

A Magyar Levéltárosok Egyesülete minden évben kiosztja az Év Levéltári Kiadványa díjat. A Levéltári adatbázisok online hozzáféréssel kategóriában idén a Magyar Nemzeti Levéltár és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága Párt-Állam-Párt című, közös adatbázisa ért el első helyezést.

Öt ismeretlennek észrevétlenül sikerült felakasztania egy portrét a Kreml mellett lévő Állami Történeti Múzeumban. Kedden egy csaknem teljesen meztelen férfi vonult végig a moszkvai Tretyjakov Képtár kiállítótermein, magára vonva a látogatók figyelmét, ezalatt egy társa titokban apró műalkotásokat helyezett el szerte a galériában. A múzeum szerint modern művészek performanszáról volt szó. Vasárnap a történeti múzeumban ismeretlenek az utolsó cár, II. Miklós feleségét ábrázoló portrét akasztottak a falra észrevétlenül. A csoport egyik tagja elvonta a teremőr figyelmét, a többiek pedig kifüggesztették a portrét, amelynek a kerete is alig ütött el a többiétől.

A magyar származású Henrik Szanto műve, a kilenc y betűt tartalmazó Hyppytyynytyydytys érdemelte ki a legszokatlanabb könyvcím díját a vasárnap zárult lipcsei könyvvásáron. A 30 éves slammer édesanyja finn, édesapja magyar, Németországban született és nőtt fel, jelenleg Bécsben él. A könyvben tizenkét slam szöveg olvasható. A szerző elmondta, hogy a Hyppytyynytyydytys egy műszó, ami finnül azt az örömöt fejezi ki, amikor valaki párnákon ugrál. A legszokatlanabb könyvcímet hatodik alkalommal díjazták a lipcsei könyvvásáron egy online olvasói közösség és a zsűri szavazatai alapján.

Négy izgalmas kortárs észt filmet és egy friss animációs kisfilmekből álló válogatást tekinthetnek meg a filmrajongó érdeklődők a 12. Észt Hét keretében, 2019. március 25. és 29. között. A programsorozat szegedi helyszíne a MASZK Egyesület által működtetett Megálló Közösségi Ház lesz.

The_Little_Comrade

Beszélgetés-sorozat Bodor Ádám Kossuth-díjas íróval – éves megszakításokkal címmel tartanak irodalmi estet a kézdivásárhelyi Vigadó Művelődési Házban március 26-án 18 órakor, a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtárban március 27-én 17 órakor, valamint a székelyudvarhelyi Gondűző Étterem és Szállodában 28-án 20 órakor.

21. alkalommal rendezik meg a Baranyai Cigányok Tavaszi Fesztiválját március 28. és 30. között Pécsett; a programsorozat keretében jubileumi koncertet, kiállítást és famíves fesztivált is tartanak.

Idén Debrecen is csatlakozik az Irodalom éjszakája programsorozathoz. A budapesti Radnóti Színház és a debreceni Csokonai Színház színészei olvasnak fel huszonkét ország irodalmából március 28-án Terézváros és Debrecen rendhagyó helyszínein. A kortárs irodalmi részleteket összekötő tematika idén a családi fészek.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma