2016.05.19

Bátori Éva opera-énekesnő tanulmányait befejezve rögtön külföldön kezdte meg karrierjét. Tagja volt a lipcsei, majd a kölni Operának, énekelt szerte Európában, Kínában, Japánban, Amerikában, megfordult olyan világhírű koncerttermekben, mint a New York-i Lincoln Center Avery Fisher Hallja, május 19-én pedig a Művészetek Palotájában áll színpadra Mahler A fiú csodakürtje című dalciklusával.

Karrierje első felét Ausztriában, Németországban töltötte, majd jött az USA, Japán, ezek után visszatért Magyarországra. Most, több mint 10 évvel a hazatérés után, hogy érzi magát itthon?

Be kell vallanom, éreztem már jobban magam, de azt hiszem, ez természetes érzés most, ami valahol mindenkiben ott motoszkálhat. Az egész világ, de ha csak szűkebben vesszük, Európa is komoly politikai és társadalmi változásokon megy keresztül, és ez elkerülhetetlenül hatással van a művészet világára is. Hogy is ne lenne, amikor a művészek különösen érzékenyek. Ez az ő legnagyobb tőkéjük a munkához.

 

Hogyan érzi magát a saját pályáján?

Ez a kettő erősen összefügg. Olyan művész nincs, aki a világ dolgait külön tudná választani a saját pályájától. Különben elmondhatom, hogy szerencsés voltam, mert nagyon korán kezdhettem, tizennyolc évesen felvettek a Zeneakadémiára, 23 évesen végeztem, kimentem a Staatsoper stúdiójába tanulni, 25 évesen aláírtam az első szerződésemet. Rengeteget dolgoztam, az első évadomban rögtön 12 darabban szerepeltem, nem 12 előadásban… Aztán amikor a fiam iskolás lett, akkor el kellett döntenem, hogy hazajövünk-e, vagy Németországban kezd el iskolába járni. Természetesen hazajöttünk.

 

Természetes volt, hogy hazajönnek?

Igen. Nagyon szerettem volna, ha magyar irodalmon és történelmen nevelkedik. Aztán majd ő eldönti, hogy mit szeretne. Most angolból már felsőfokú nyelvvizsgája van, oroszból készül a középfokú nyelvvizsgára, magától értetődően nyitott a világra, és már látom: az, hogy hazajöttünk annak idején, a legjobb döntés volt. Így kellett lennie. Azt hiszem, én a karrierről egészen mást gondolok, mint általában az emberek. Nem azért adta az Isten a hangunkat, hogy talpig nercben, talpig sminkben járjunk.


batori-eva


Kocsis Zoltánnal, a Concerto Budapesttel és Orendt Gyulával áll színpadra május 19-én Mahler-dalokkal. Gyakran alulértékelik ezt az egyébként nagyon izgalmas repertoárral bíró műfajt. Mi a különleges a dalokban?

Amikor zeneakadémista voltam, azt gondoltam, hogy az énekesek idővel azért kezdenek el dalokat énekelni, mert már öregek, és nem bírják az operát. Aztán rájöttem, hogy ez koránt sincs így. Egyszerűen csak arról van szó, hogy az embernek meg kell érnie ahhoz, hogy merjen a hangjával annyit játszani, annyi szélsőséget megmutatni, amennyit a dalok megkövetelnek. Egy dalt egészen másként kell énekelni, mint egy operaáriát vagy egy oratorikus művet. Egy dal három perc, ennyi idő van arra, hogy az énekes elmeséljen egy egész történetet, ebbe kell beleférnie egy egész emberi létezőnek – azt hiszem, erre fiatalon még mind éretlenek vagyunk.

 

A mostani koncerten felcsendülő Mahler-dalok miért különlegesek az Ön számára?

Korábban már énekeltem ezeket a dalokat, akkor zongorakísérettel, ezért most nagyon izgatott vagyok, és kíváncsi, hogy milyen lesz most zenekarral, hogy mi fog a hátam mögött szólni, hogy mibe kell majd belesimulnom. Rengeteg előadóval meghallgattam, és már tudom, hogy a zenekari hangzás fenomenális. De hát mi más is lehetne, hiszen Mahlerről beszélünk. Ezért is olyan izgalmasak ezek a dalok. Mert ha Mahlerre gondolunk, elsőre mindenkinek a grandiózus szimfóniáinak a hangzásvilága ugrik be, ez a dalciklus ezzel szemben – és meglepő módon – sokkal inkább humoros, népies. A nagy feladat pedig az benne, hogy az ember merjen másként énekelni, mint általában, ha Mahlerre gondol.

 

Ha csak ezt a mostani évadot nézzük, énekelt Puccinit, Wagnert, Mozartot, most Mahlert – mindegyik egészen más technikát, hozzáállást követel meg. A változatosság az, ami igazán inspirálni tudja a munkájában?

Az az igazság, hogy most kezdek arra rájönni, ha nem érdekes a munka, amit csinálok, akkor már nem tudom felspannolni magam rá. Elképzelhetetlennek tartom például, hogy huszonhárom év Donna Elvira-éneklés után még egyszer színpadra álljak ebben a szerepben: már nincs a lelkemnek olyan szegmense, amelyet ne tettem volna bele; vagy a hangommal ne próbáltam volna meg a legapróbb és legkülönfélébb cizelláltságokat. Ha ezek kivesznek egy szerepből, akkor bajban vagyok. Kell valami, ami inspirál. Az is elég, ha van egy jó karmester vagy egy izgalmas partner. Élvezem, ha nem repertoárdarabot kell énekelnem, mert már mindent elénekeltem, amit lehetett. (Az igazság az, hogy még azt is elénekeltem, amit nem kellett volna.) Emlékszem, az utolsó Aida-előadásom rendkívül furcsa és meghatározó élmény volt. Álltam egy tercettben, a tenor egy lépéssel előttünk, mellettem a bariton, én a tercett egy adott pillanatában oldalra néztem, és azt láttam, hogy mindenki vörös fejjel, dagadó erekkel a nyakán üvölt, ahogy csak a torkán kifér. És akkor egy másodperc alatt átfutott az agyamon, hogy úristen, én itt állok a súgólyuk előtt, és egészen biztosan az én fejem is vörös és dagad az ér a nyakamon. És akkor elhatároztam, hogy soha többé nem akarok Aidát énekelni. Mert az éneklésnek ez az olimpikoni sportteljesítményre hajazó formája tőlem távol áll. Valakiknek megy, és én őket nagyon becsülöm. És azokat is tisztelem, akik öt vagy tíz szereppel csinálnak végig egy-egy karriert, mert annyira perfekcionisták, hogy azt a néhány szerepet tökéletesítik egész életükben. Engem a változatosság hajt. Sosem számoltam igazán össze, de ha hetven szerepet nem énekeltem, akkor egyet sem.

 

Csímár Kamilla

Kulcsszavak: Bátori ÉvaoperaMahler

Badogdob_4_Copyright_Birgit_Hupfeld

2018.04.19

Jártatok már úgy, hogy egy színházi előadás után csak azért tudtatok felkelni a székről, mert úgy éreztétek, muszáj állva tapsolnotok? Éreztétek már, hogy egy darab megrágott, majd kiköpött titeket? Azok, akik a MITEM keretében részt vettek a Berliner Ensemble A bádogdob című előadásán, bizonyára igennel válaszolnak e kérdésekre. Elárulom, miért!

Juhasz_Anna_borito

2018.04.19

Ismét reneszánszukat élik a kulturális események, így többek között egyre népszerűbb a színház, az opera és a balett. Ezzel párhuzamosan bővül a kínálat is, ezért sok esetben nehéz eldönteni, mely darabot nézzük meg vagy milyen könyvet olvassunk? A Kultúra.hu a téma egyik szakértőjét, Juhász Anna irodalmárt, a Hadik Irodalmi Szalonok háziasszonyát kérdezte: ő milyen programokat ajánl?

sziget1

2018.04.19

Idén a korábbinál több nemzetközi sztár ad koncertet a Sziget fesztiválon, miután a befektetőkkel közösen 12 százalékkal, 8,6 milliárd forintra tudták növelni a költségvetést, és csak a nagyszínpados fellépőkre egymilliárddal többet költhetnek – mondta Kádár Tamás főszervező a Sziget április 19-ei budapesti sajtótájékoztatóján.

Korábban eltűnt műtárgyakat, így az 1980-as évek elején a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) világhírű Kaufmann-gyűjteményéből származó könyvgyűjtemény négy, a 19. század második felében nyomtatott, judaika vonatkozású kötetét, egy Gorka Géza által készített múzeumi dísztálat és a keszthelyi Helikon Könyvtár gyűjteményéből eltűnt 18. századi, német nyelvű, gót betűs, a lapjain szereplő pecsétek és bejegyzések alapján egykor a zalavári bencés apátság könyvtárába tartozott jogtörténeti kötetet szolgáltattak vissza jogos tulajdonosuknak a Miniszterelnökség örökségvédelmi hatóságának közreműködésével.

Steven Spielberg Oscar-díjas rendező saját, Amblin Entertainment produkciós cégével és a Warner Bros. stúdióval vág bele a DC-univerzum Blackhawk című képregényének megfilmesítésébe. A képregényben Blackhawk egy pilótákból álló elit katonai csapat, a Blackhawk Squad vezetője, aki szakaszával a második világháborúban harcol. A forgatókönyvet David Koepp írja, aki korábban a Jurassic Park-filmeken, a Világok harca és az Indiana Jones és a kristálykoponya királysága című filmeken dolgozott együtt a rendezővel. Spielberg jelenleg az ötödik Indiana Jones-filmre készül. A kalandfilm után még leforgatja a West Side Storyt és csak azt követően kezd bele a Blackhawk megfilmesítésébe.

Ava DuVernay amerikai filmrendező és Kristen Stewart színésznő is tagja lesz a Cate Blanchett vezette cannes-i nemzetközi zsűrinek. A szervezők bejelentése szerint a zsűri munkájában további két filmsztár, a francia Léa Seydoux és a kínai Csang Csen, a burundi énekes-dalszerző Khadja Nin, a francia rendező-producer Robert Guédiguian, valamint a Szárnyas fejvadász 2049 rendezője, Denis Villeneuve és az orosz Andrej Zvjagincev is részt vesz. A 71. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivált május 8. és 19. között rendezik meg a Cote’d Azure-ön.

Az északi-iraki Erbílben magyar segítséggel felépült iskola avatóját is bemutatja az Övék a mennyek országa dokumentumfilm-sorozat harmadik, Hungary Helps – Magyarország segít című része, amely április 21-én este lesz látható a Duna Televízió műsorán. A kormány és az adományozók nemcsak az iskolaépítésben nyújtottak segítséget, hanem az egyik teljesen romba döntött város, Teleszkof újjáépítésében is közreműködnek a Magyarország Segít (Hungary Helps) program keretében, amelynek célja, hogy a rászorulókat helyben, a saját szülőföldjükön támogassa. A tervek szerint a stáb a héten újra forgatni indul, ezúttal Szíriába.

Már 36. alkalommal ünnepeljük a táncot és a táncosokat április 29-én, a „balett Shakespeare-jének” tartott Jean-Georges Noverre születésnapján. Mi lehetne jobb alkalom arra, hogy a táncszakma megszólaljon, mint a Tánc Világnapja. A Góbi Rita Társulat és a Nemzeti Táncszínház ebben az évben is látványos flashmobbal ünnepli április 29-én a Tánc Világnapját. Idén a Pas de Bridge a Margit hídról a Müpa előtti térre költözik, így teremtve szimbolikus hidat a kortárs művészet, a kortárs tánc és a mozogni vágyók között. A flashmobhoz bárki csatlakozhat nemtől, kortól és táncos képzettségtől függetlenül. A felhívás ITT olvasható.

Izgalmas, műfaji határokon átívelő estre készül április 10-én, a költészet napjának előestéjén Földes László „Hobo”. A 38. Budapesti Tavaszi Fesztivál keretein belül a Müpában lesz a Látnokok, költők, csavargók című előadásának ősbemutatója, amelyen a legnagyobb költők műveit itatja át zenével, felejthetetlen élményt kínálva a közönségnek.

18_04_10_Hobo

A Szegedrocks2018 április 21-én Szegeden, Magyarország egyik legszebb terén, a Dóm téren várja a zenekedvelőket. A látványos rendezvényre a több száz fellépő énekest, gitárost, basszusgitárost és dobost korra, nemre, életkorra és zenei stílusra való megkülönböztetés nélkül választják ki. A jelentkezés még nem zárult le, egészen április 10-ig tart. A program ingyenes, így több ezer főt várnak a fesztiválra.

Groove & Voice Trio néven a V4-es országok dallamaiból hozott létre kuvaiti felkérésre világzenei produkciót Lovász Irén énekesnő. Az ősbemutatót február 6-án tartották a kuvaiti Abdulhussain Abdulredha Színházban. A műsor keretében Lovász Irén mellett színpadra lépett Horváth Kornél, Mizsei Zoltán, valamint Stanislav Palúch, Jitka Šuranská, Szczepan Pospieszalski, a szlovák, a cseh és a lengyel népzene-világzene jeles képviselői.

A Visegrádi Együttműködés aláírásának évfordulóját ünnepli a V4 Karnevál február 11-én, vasárnap. Ebből az alkalomból zsonglőrök, utcaszínházak, táncosok, zenészek, kézműves műhely, esti fényfestés és tűzijáték várják az érdeklődőket a Várkert Bazárban és környékén. A karneváli hangulat mellett Caramel, Lajkó Félix és az Óperentzia, a Balkan Fanatik, a Kerekes Band és a Kolompos Együttes koncertje szórakoztatja majd a vendégeket.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma