2019_Filharmonia_Orgonakejszakaja_728x90_002

2016.11.18
Wéber Anikó

„Nincs más dolgom, mint letelepedni a pillanat küszöbére, és várni azokat a feladatokat, amelyeket a Jóisten még ad” – vallja Maczkó Mária népdalénekes, akit 2016-ban Magyar népművészet és közművelődés kategóriában jelöltek Prima Primissima-díjra. A művész a Kultúra.hu-nak mesélt arról, hogyan indult a pályája, és mit jelent számára az éneklés, a hit és a hivatása.

Maczkó Mária az énekszó, a népdalok és a népénekek szeretetét a családjából hozta. „Nagyboldogasszony ünnepén, 1961. augusztus 15-én láttam meg a napvilágot a Galga mentén, Turán: vallásos, mélyen hívő emberek közösségében. Olyan közegbe születtem bele, ahol még élt a hagyomány, és ebből tanultam el a dallamkincset és az énektechnikát is. Úgy áradt az énekszó a házunkban, mint a szeretet. Gyönyörűen énekeltek a szüleim a bölcsőm fölött. Mind a ketten szépen is táncoltak. Édesanyám akkor is énekléssel gyógyult, amikor hatalmas bánat nyomta a szívét, mert el kellett engedniük a kilencéves kisfiúk kezét, aki gyermekparalízisben hunyt el. Én harmadik gyermekként érkeztem a családba a két bátyám után” – mesél gyermekéveiről Mária, aki hozzáteszi: talán előbb tanult meg énekelni, mint beszélni.

 

maczko_maria2


Az énekszó és a vallás azonban a családja mellett a turai közösség életét is meghatározta és bearanyozta. „Szilágyi Panni néni volt az előénekes a faluban, és szinte az egész életét a templomban töltötte, amely éppen a szülői házzal szemben található. Mi is nagyon sokat jártunk oda imádkozni. De a szüleim és a nagyszüleim, akik mind földművesek voltak, a napot is azzal kezdték, hogy imádkoztak és hálát adtak az éjszaka nyugalmáért. Felöltöztek, elmondták a Miatyánkot, köszöntötték a Földanyát és a Napot, ellátták az állatokat, a gazdaságot, majd reggeli után elindultak a határba, ahova nagyobb gyerekként én is mentem velük. Így pontosan tudom, milyen beállni az egyholdas kukoricatáblába kapálni. Munka közben viszont jókat énekeltünk, és amikor meghallottuk a déli harangszót, akkor mindannyian megálltunk imádkozni. Ebéd közben lehetett kérdezgetni, faggatózni, dalolni. Turán természetesen élt a népdalok mellett a népénekek szeretete is, mert ha valaki nem ért el a Jóistenhez, akkor ezeken az énekeken keresztül pár perc alatt biztosan közel kerülhetett hozzá.”

 

Maczkó Mária már az általános iskolában kitűnt énekével. „Fekete Lászlóné Baba néni tanított meg a betűvetésre, és a férje volt az énektanár a faluban. Laci bácsi korán felfigyelt zenei érzékenységemre, vele énekeltem először együtt a Zeneakadémián és a Magyar Rádióban, és ő vitt el az egyik legjobb barátjához, Rajeczky Benjámin magyar ciszterci szerzeteshez, zenetörténészhez, népzenekutatóhoz, aki meghallgatva engem azt mondta: »Lacikám, Maczkó Máriáról még fogunk hallani«.”

 

Valóban így is lett, a fiatal lány ugyanis, bár jól rajzolt és kiválóan sportolt, szerette az irodalmat és a történelmet, az éneklést választotta hivatásának. „A sportnak köszönhetem a sok erőt és kitartást, mely a hitem mellett segít az utamon, az éneklés azonban más. Gyerekkoromtól adni szerettem volna az embereknek, és az ének lett az a legősibb kifejezőeszköz, amellyel én eljuthatok a környezetemhez.”

 

Mária Debrecenben, a Svetits Katolikus Gimnáziumban tanult. „A szüleim után az itt tanító, nevelő apácák voltak azok, akikre fel tudtam nézni és rá mertem bízni az életemet. Emberségben, szeretetben, tisztességben, tudásban nagyon sokat kaptam tőlük. Még most is azokból a kincsekből élek, melyeket akkor adtak. Van egy kincses dobozom tele olyan tárggyal, üzenettel, amellyel megajándékoztuk egymást. Jókor jött figyelmeztetéseket, beszélgetések vázlatát, kedves szavakat rejtenek, és ezekből a mai napig sokat merítek a nehéz percekben.”

 

maczko_maria


A fiatal lány már Turán is járt zeneiskolába Laci bácsi kórusa mellett, majd a gimnáziumi években a debreceni zeneiskolában is tanult klasszikus éneket, ahonnan a Debreceni Zeneművészeti Konzervatóriumba ment magánének szakra. „Három év alatt végeztem, engedéllyel összevontam a harmadik és a negyedik évet, mert nagyon szerettem volna minél előtt továbbhaladni az úton. Stuttgartba készültem egyházi zenét tanulni oratórium szakra, de nem tudtam kimenni, ám még ebben az évben, 1983-ban kiírtak egy Pest megyei népdalversenyt, amelyet megnyertem. Ez eldöntötte a sorsomat. Úgy éreztem, ez isteni jel, amelyre figyelnem kell. Jelentkeztem a Népművészet Ifjú Mestere meghallgatásra, és meg is kaptam ezt a kitüntető címet még ugyanebben az évben. Úgy éreztem, megelőlegezték nekem azt a bizalmat, amelyért szerettem volna megdolgozni. Így hazajöttem Turára, ahol a művelődési ház művészeti előadója lettem, és kutattam, gyűjtöttem a népdalokat. Úgy gondoltam, hogy hozzá kell látni a saját vidékünk kincseinek felfedezéséhez. Erre kaptunk is egy felkérést Rónai Lajos zenész kollégámmal, aki az aszódi zeneiskolának volt az igazgatója, így elkezdtük járni a falvakat és gyűjteni a népdalokat. Lajossal létrehoztuk a Tarisnyás zenekart, amellyel a máig híres Bagi Muharay Elemér Népi Együttesben zenéltünk. De nemcsak szűkebb pátriám népdalait tanulhattam meg, hanem többször elkísérhettem Kallós Zoltánt szilágysági, kalotaszegi, mezőségi és gyimesi gyűjtőútjaira. Ez rendkívül intenzív időszak volt az életemben, hiszen mindeközben bekapcsolódtam a Budai Ilona vezette Vikár Béla Népdalkörbe és velük bekerültem az Egyetemi Színpad Forrás Körébe. Ott ismerkedtem meg Marosi Júlia népdalénekessel, akit példaképemnek tekintek, és a tőle tanult beszédes énekstílust adtam és adom tovább magam is azokban a népdalkörökben, óvodai gyermekjátékkörökben, amelyek vezetését már az 1980-as években megkezdtem a Galga menti falvakban.”

 

A művész 1986-tól tíz éven át a Tímár Sándor vezette Magyar Állami Népi Együttes szólóénekese volt. „Az együttessel bejártuk a világot, és autentikus számainkkal nagy sikert arattunk. Büszke voltam, hogy mi képviselhettük a magyar csodát, és többek között a néhai Szovjetunióban – hiszen első utunk oda vezetett –, Erdélyben, Délvidéken, Kárpátalján, Olaszországban, Németországban, Franciaországban, Amerikában, Kanadában mutathattuk meg ennek a csöppre tarolt, áldott országnak a hagyományait” – mesélte az énekes Lőrincz Sándornak a beszélgetésük során, melyből „Szeretni küldött, Aki megteremtett…” címmel interjúkötet is született. Szintén itt mesél a Gajdos zenekarban szólóénekesként töltött nyolc évről is. „Gyönyörű időszak volt, és ezalatt három lemezt is kiadtunk, és amikor egy kicsit elfáradt a közös munka, akkor váltunk ki Szabó Attilával, a jelenlegi Csík Zenekar prímásával.”

 

Maczkó Máriát évekig hallgathattuk a Vasárnapi Újság hangjaként a Magyar Rádióban. Első szólólemeze – az Énekekkel dicsérlek – is egy válogatás a Vasárnapi Újságban elhangzott énekeiből. „Lábadozóban voltam, amikor megfogant bennem az önálló lemez ötlete. Az éjjeliszekrényemen lévő papírdarabra egyik este ráírtam: Énekkel dicsérlek. Reggel már tudtam, hogy ez lesz a lemez címe, és az is összeállt, mely énekek szerepelnek majd rajta. Gyógyulásomért ajánlottam ezt az égieknek, és imám meghallgatásra talált. Mind a harminchárom éneket újra felvettük; tehát nem a már rögzítettekből készült. Amikor kezemben tartottam újszülött »gyermekemet«, csak sírtam és sírtam, és hálát adtam mindenért” – olvasható a Lőrincz Sándorral készült interjúban, ahol az éneklésről is mesél: „Sokszor megtapasztaltam, hogy az ének gyógyítja a lelket, és megnyitja a szívet Isten felé. Számomra az a legfontosabb, hogyan bontok ki egy dalt. Gyakran elmondom: a kotta arra jó, hogy lássuk, merre megy a dallam, de igazából lejegyezni a stílust nem lehet. Nem egyformák ugyanis a kottaértékek, amikor az ember valóban fohászkodik, és nem csak leénekli, elénekli a dallamot.”

 

Majd egy másik válaszában így vall: „Az embereknek ki kell énekelniük magukból örömüket, bánatukat, sebeiket, és ez talán könnyebben megy, ha bevonjuk őket az éneklésbe. Így érezhetik meg a közös éneklés örömét, és azt, hogy vele, általa mindent el lehet mondani, és közben megkönnyebbül a lélek. Nem véletlenül mondom mindig: az ének maga a csoda; azért van, hogy a szív el ne hervadjon.”

 

Az éneklés és a népdalgyűjtés mellett azonban a tanítás is része Mária életének. Óvodás gyermekjátékkört és népdalkört vezetett Domonyban, tanított az aszódi népzenei műhelyben, táborokban, hat éven át a Kartali Asszonykórus, tíz éven át a Turai Énekmondók művészeti vezetője volt, jelenleg pedig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszékének népi ének tanára. Erről mesélt a Kultúra.hu-nak is: „Tudtam, hogy semmi sem a miénk, mi sem önmagunkért jöttünk a földre, és mindent meg kell osztanunk egymással. Már gyerekkoromban is adni szerettem, kislányként például nagyon vágytam egy altatós babára, de amikor pár hét szeretgetés után eltűnt mellőlem, és anyukám kérdezte, hová lett, bevallottam, hogy odaadtam a barátnőmnek. Hogy miért? Mert erre vágyott, ezt kérte tőlem. Egy másik alkalommal, karácsony közeledtével azt kérdezte édesanyám, hogy írtam-e levelet a Jézuskának. Mondtam, hogy igen, és megkérdeztem tőle, mit szeretne tőlem karácsonyra. Több kérdése nem is volt a szüleimnek. Akkora szeretetben nőttem fel, hogy természetes volt a sok ajándék visszaadása.

 

Tudom, hogy én is csak használhatom ezeket az énekeket, amíg itt vagyok a földön, és az a legszebb, amikor a tanítványaimtól visszahallom a gondolataimat, amikor már szépen cseperednek és egyre szebb eredményeket érnek el. Szeretném a magasságba emelni az embereket a dalokkal, a fiataloknak pedig minél többet átadni a tudásból. Hatalmas eredmény, hogy a Galga menti népzene – amely eddig fehér foltnak számított a népzenei mozgalomban – végre bekerülhetett az egyetem falai közé. A Galga mente népdalainak tudatos terjesztését tűztem ki célul, és a Galga mentén gyűjtött dalokból már 1990-ben megszületett a Rózsát ültettem a gyalogútra című kiadványunk, amelybe Rónai Lajos barátommal 140 dalt fűztünk csokorba. Ebből is tanulunk az egyetemi órákon, és mindig elviszem a tanítványaimat Hévízgyörkre is az asszonyokhoz, akik nagyon autentikusan és szépen énekelnek, egyfajta zsinórmértéket jelentenek.”

 

Maczkó Mária azonban nemcsak a hallgatóknak, hanem a kisebbeknek is ad népdalszeretetéből. „A tanítás során hitelesnek kell lennünk. Ha egy gyerek látja, mekkora szeretettel fordulok az éneklés felé, és eleget hallgathatja a dalokat – ez nagyon fontos –, akkor előbb-utóbb ő is elkezd énekelni. Nem véletlenül mondta Kodály Zoltán, hogy a gyerekek zenei nevelését már az óvodában el kell kezdeni. Volt egy kislány, akinek nagyon nem ment az éneklés, és elhozta a nagymamája hozzám a Kartali Asszonykórusba, ahol hetekig ült az ölemben a próbákon. Egy alkalommal késtem a nagy hó miatt, és a következő kép fogadott: a kislány, Brigitta ül a székemben és megtartja a próbát. Azóta gyönyörűen énekel. Szerintem mindenkinek van hallása, de ehhez az is kell, hogy a gyermek a rádióban és a televízióban is sokat hallhassa a magyar kultúrát.”

 

A művész azóta sem szakadt el Turától, mai napig ott él jó barátokkal körülvéve. „Nagyon szeretem Turát és a turaiakat. Közöttük nincs más dolgom, mint letelepedni a pillanat küszöbére, és várni azokat a feladatokat, amelyeket a Jóisten még ad. De szeretnék minél többet és egyre magasabb szinten jótékonykodni is – rábízva az égiekre a sorsomat. A díjra jelölés is arra szolgál, hogy egy pillanatra megálljak és hálát adjak az eddig eltelt időért, az eredményekért, az ajándékokért. Az ősök helyett veszem át a díjakat, ezért nekik is hálát adok” – meséli Mária, és hozzáteszi: „szeretném lehozni az égi világot ide, hogy az embereknek minél több örömet adhassak. Nekünk nem panaszkodnunk kell, hanem meggyújtanunk egy-egy mécsest. Ugyanis senki ne gondolja, hogy egyedül nem tudjuk megváltoztatni a világot. A környezetünket is megváltoztathatjuk, ha mi magunk változunk. A közelgő advent jegyében szívből ajánlom mindenkinek Puszta Sándor Rendeltetés című versének gondolatait:


„Amit kigondoltál vidd tovább

ami lettél vállald
de soha ne feledd

ami még lehetnél.”



--------------------------------------------------------------------------------------

 

MACZKÓ MÁRIA

népdalénekes, a 2016-os év Primája Magyar népművészet és közművelődés kategóriában

Maczkó Mária eMeRTon-, Magyar Örökség-, KÓTA Tanári-díjas népdalénekes. A Debreceni Zeneművészeti Konzervatóriumban végzett magánének szakon 1982-ben. Ezután hazatért Turára mint a művelődési ház művészeti munkatársa. Mária 1983-ban megnyerte a Pest megyei népdalversenyt, ugyanebben az évben megkapta a Népművészet Ifjú Mestere kitüntető címet. A népdalénekes 1986-tól tíz éven át a Magyar Állami Népi Együttes szólóénekese volt. Évekig a Vasárnapi Újság hangjaként is hallhattuk a Magyar Rádióban. A fehér foltnak számító Galga mentén elkezdte a népdalok gyűjtését, amelyből 1990-ben Rónai Lajossal könyvet jelentetett meg Rózsát ültettem a gyalogútra címmel. Közben óvodás gyermekjátékkört és népdalkört vezetett Domonyban, tanított az aszódi népzenei műhelyben, táborokban, hat éven át a Kartali Asszonykórus, tíz éven át a Turai Énekmondók művészeti vezetője volt mindig kiváló minősítéseket szerezve velük. Számtalan zenekarral dolgozott együtt, melyekkel több hangzóanyaguk is megjelent: a Tarisnyás zenekarral énekelt Bagon, a Gajdos népzenei együttessel Egerben, duóban bejárta az országot Széles András citeraművésszel, Szabó András versmondó előadóművésszel. Életútjáról Lőrincz Sándornak vallott portrékönyvében. Jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszékének népi ének tanára. Népdalokból és főként egyházi népénekekből összeállított műsoraival koncertezik, jótékonysági esteken hirdeti kincset érő nemzeti örökségünket.



Készítette: Wéber Anikó

Fotó: MTI/Czimbal Gyula

42580267_2288242904522732_6055413299015581696_o

2019.07.18

Az év egyik legjobban várt kulturális eseményének számító Művészetek Völgye reddezvényei közt a környezetvédelmi workshopoktól kezdve a zenés irodalmi programokon át a külföldi és hazai előadók koncertjéig szinte bármi megtalálható, amit egy jó fesztiváltól elvárnánk. Íme néhány.

Javor_Piroska_75_R
2019.07.18

A szentendrei ÚjMűhely Galériában Jávor Piroska: Hetvenöt címmel nyílt július 17-én kiállítás, mely a festőművésznő 2004 és 2019 között készült „születésnapi képei” mellett a tizenöt évet reprezentáló alkotásait mutatja be.

Fischl_Monika_R

2019.07.18

A Budapesti Operettszínházban az évad női főszereplőjévé Fischl Mónikát választották Fényes Szabolcs Maya című operettjében nyújtott alakításáért. A művésznő épp csak túlvan a Vidnyánszky Attila rendezésében bemutatott Csárdáskirálynőn, gőzerővel készül a Budavári Palotakoncertekre. Az ősszel a kőszínházban is debütáló örökzöld főszerepe, Vereczki Szilvia nem ismeretlen feladat a számára, hiszen 2009-es alakításáért Artisjus-díjat nyert.

Az önéletrajzi ihletésű Copperfield Dávid 1849-50-ben sorozat formájában jelent meg, és Dickens a kedvenc művének tartotta. A filmet, amelynek világpremierje a londoni fesztivál előtt, Torontóban lesz, Armando Iannucci rendezte, a főszerepet Dev Patel alakítja. A sztárszereposztásban helyet kapott Hugh Laurie, Peter Capaldi és Gwendoline Christie is. A skót rendező korábban a Sztálin halála című játékfilmmel és Az alelnök című sorozattal hívta fel magára a figyelmet. Jelenleg egy új sci-fi szatíra-sorozaton dolgozik. A Copperfield Dávidból korábban nyolc játékfilm született. Három televíziós feldolgozást is megért, legutóbb 1999-ben a BBC forgatta le Daniel Radcliffe főszereplésével, akiből később a Harry Potter-sztár lett. A 63. Londoni Filmfesztivált 2019. október 2. és 13. között rendezik meg.

Első alkalommal találtak kilencezer éves, újkőkori ekkora települést Izraelben, amely egyben az egész világon is ritkaságnak tekinthető. Az archeológusok többek között vadászathoz használt több ezer nyílhegyet találtak, favágáshoz használt fejszékre, késekre, ékszerekre, szobrocskákra, valamint elsősorban hüvelyeseket és lencsét tároló raktárakra bukkantak. Több helyiséges, élelmet tároló építményekre leltek, valamint jelentős közösségi épületekre, melyek rituális célokat szolgálhattak. A vakolt, többfelé szigetelt és padlóval ellátott kőépítmények között sikátorok vezettek, ami fejlett településtervezése utal. A megtalált tárgyak alapján már kilencezer évvel ezelőtt is kereskedelmi kapcsolatban állhattak az emberek távoli tájakkal. A fejlett raktározási technika pedig intenzív mezőgazdálkodásra is utal.

Rekordszámújelölést kapott a legrangosabb amerikai televíziós elismerésre, az Emmy-díjra a Trónok harca című sorozat nyolcadik évada. Az idén befejeződött drámasorozat ezzel megelőzte a korábbi csúcstartót, az ABC televízió New York rendőrei című sorozatát, amely 1994-ben az első évadával 27 jelölést zsebelt be. A fantasyszériának idén a Better Call Saul, a Bodyguard, a Megszállottak viadala, az Ozark, a Póz, a Succession és a Rólunk szól című drámasorozatokkal kell összemérnie erejét, míg a vígjátékszériák mezőnyében a Barry, a Fleabag, A jó hely, a The Marvelous Mrs. Maisel, a Russian Doll, a Schitt's Creek és Az alelnök csap össze. A korlátozott epizódszámú sorozatok közül a Csernobil, a Szökés Dannemorából, a Fosse/Verdon, az Éles tárgyak és a When They See Us esélyes a díjra. Az Emmy-díjakat szeptember 22-én adják át Los Angelesben.

Az önkéntes munka különböző területeken kínál tapasztalatszerzési lehetőségeket, legyen az a beengedés segítése, a programhelyszíneken folyó munka támogatása, a kempingek vendégeinek tájékoztatása vagy a fesztivál környezetvédelmi feladatainak ellátása. Az önkéntesek napi 6 óra munkáért Sziget bérletet, napi egy melegétkezést és önkéntes pólót kapnak, valamint egy remek közösség tagjaként vehetnek részt a fesztiválon. Idén közel 100 feladatkör betöltésére várják a jelentkezőket. Jelentkezés a fesztivalonkentes.hu oldalon.

A Budapest Design Map a fővárosi designélet legátfogóbb kalauza. A térkép segítségével a város 150 izgalmas designhelyszíne kereshető fel. A feltüntetett pontok között elsősorban magyar designerek üzletei, bemutatótermei, műhelyei, galériák kaptak helyet, de szerepelnek rajta nemzetközi designbútor-forgalmazók, vásárok, speciális tanműhelyek és egyéb helyszínek is.

Palóc Hagyományéltető Napokat, benne Szent Anna tiszteletére tartott búcsút rendeznek a Nógrád megyei Balassagyarmaton péntektől vasárnapig.

paloc

Ausztrália és Madagaszkár élővilágát és kultúráját bemutató késő esti és éjszakai programokkal várják szombaton a látogatókat a Szegedi Vadasparkban. Az idén harmincéves Szegedi Vadaspark nyári rendezvényein egy-egy térség élővilágára hívják föl a látogatók figyelmét. Madagaszkár és Ausztrália abban közösek, hogy teljesen egyedülálló, endemikus élőlények fejlődtek és maradtak fenn elkülönült területükön. Az ismeretterjesztő rendezvényen ezekről a fajokról tudhatnak meg többet a vendégek.

Ismeretterjesztő előadással, középkori fegyver- és harci bemutatóval, apródiskolával, gyermekprogramokkal, táncházzal emlékeznek a nándorfehérvári diadalra a szegedi ferences rendház szomszédságában a Mátyás téren július 19-20-án.

Július 19-én kezdődik a 27. Váci Világi Vigalom, a város és a Dunakanyar egyik legrangosabb kulturális eseménye. Az ingyenes fesztiválon külföldi és magyar előadók is fellépnek.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma