Nfz_Kultura.hu_berletes_Mvasar_728x90_002

2016.08.15
Szíjjártó Anita

Mindenre felkészültem. Óriási tömegre, hosszú sorokra, többórás várakozásra. Rihanna ezt az emléket hagyta bennem úgy, hogy a koncertjét nem is láttam. Ugyanis nem mentem ki. Még ingyen sem. A híreket hallva, olvasva pedig azt hiszem, ez volt életem egyik legjobb döntése. A másik az, hogy pénteken, augusztus 12-én viszont kilátogattam a Szigetre. Hogy miért? Arról egy kicsit később.

IMG_5845


A legrosszabbra számítottam tehát a beengedésnél, ehelyett azt kaptam, amit egyáltalán nem reméltem. A szakmai jegyeim átvétele és az első lépésem a K-hídon között nem telt el 10 perc. A Rihannára igyekező embersokaság és az akörüli bonyodalom nagyon megijeszthette a szervezőket, mert a másnapi beléptetés olyan simán ment, mint kés a vajban.

A K-hídon pillanatok alatt átjutottam, a karszalag- és a csomagvizsgálat is rendkívül gyorsan lezajlott, így akadályok nélkül roboghattam a Sziget belseje felé.


„Itthon vagyok.”


Ez a gondolat futott át az agyamon, ahogy indultam az A38 sátorhoz. Kicsit patetikus, én is belátom, de hát ha ez az igazság? Egy percig sem jutott eszembe, hogy itt bármi baj érhet, pedig százféle nemzet tagjai jöttek velem szemben, haladtak el mellettem, mégis mindenki olyan volt, mint az ezeréves ismerősök. Nem is csoda, hiszen egy valami mindannyiunkban közös: Szitizenek vagyunk, és szeretünk is azok lenni.


IMG_6065
Jain


Az A38 sátor volt az első állomásom, fotós kollégámat kísértem, fogalmam sem volt, mi lesz épp a menü. A színpadon Jain (F) játszott, aki addig ismeretlen előadó volt számomra, most azonban bátran kijelenthetem: jól muzsikál a kis hölgy – igen, az, ugyanis még csak 24 (!) éves –, érdemes odafigyelni rá. Háromnegyed öt volt, gondoltam, senki nem lesz. Nem veszek lottót… A sátorban igen szép számú közönség gyűlt össze, olyanok, akik tényleg az énekesnőre voltak kíváncsiak, és nem csak a napfény elől húzódtak be az egyébként sokszor nagyon fülledt piros-fehér cirkuszi építménybe.

Fiatalkora ellenére jól odatette magát Jain, akinek még csak egy albuma jelent meg Zanaka címmel 2015-ben. (A cím egyébként gyereket jelent Madagaszkár nemzeti nyelvén.) Táncolt, énekelt, felrázta a közönséget, kommunikált velük, egy percre sem hagyta, hogy leüljön a buli. Sőt: olyat is tett, ami aztán tényleg nem szokványos a női előadóknál. Szerzett egy óriási buborékot, és szépen helyet foglalt benne, majd a közönségbe gurult, és valami crowd surfingfélét követett el – és közben énekelt. A körítésen túl persze a zenéje is rendben volt, popdalokat játszik ugyan, de hangja különlegessé teszi valamennyit. Már a koncert alatt megfogadtam: ha jön még Magyarországra, már nem csak betévedni fogok a koncertjére.


IMG_6191
John Newman


Ahogy ezt John Newmannel is tettem. Mármint a nem betévedést. A fiatal énekes tavaly a VOLT-on lépett fel, elmentem a koncertjére, és mi tagadás, eléggé lehúztam a produkcióját. Nem vonom vissza az akkori kritikát, az a performansz valóban felejthető volt, a mostani viszont korántsem. Nagyon gyorsan megjegyzem: nem vagyok elfogult a betegsége miatt. A 26 éves (!) Johnnak ugyanis agydaganata van. Másodszor is. Azt hitték, meggyógyult, de kiújult. Az aggódó rajongókkal korábban egyébként közösségi oldalán közölte, hogy nyugodjanak meg, egy koncertet sem mond le. Így is lett, fellépett a Szigeten, és megtette a lehetetlent. Olyan energiával, hanggal, lelkesedéssel énekelt, táncolt, mintha ezzel akarna harcolni AZ ellen. Nem pihent, nem kímélte magát, egyáltalán nem látszott rajta, mivel küzd, csak énekelt. A korábbi, zenei stílusára vonatkozó megjegyzéseimet továbbra is fenntartom, de azt nem lehet mondani, hogy lapos volt a koncertje. Most nem. És még arra is gondolt, hogy a nemrég elhunyt Dan Panaitescuról (a Sziget nemzetközi booking menedzsere, aki a világsztárokat hozta el nekünk a fesztiválra) megemlékezzen egy dal erejéig. A fiatal énekes tette, amit kellett és látszólag élvezett is: énekelt. Szívből.

BTW! A „megállíthatatlan” John egyébként a jövő évet a gyógyulásnak szánja, komoly beavatkozások várnak rá, így színpadon sem láthatjuk egy ideig. Nem baj, John, csak gyógyulj meg! – üzenem neki innen, a messzi távolból.

 

IMG_6478
Dan Smith (Bastille)


A nap csúcspontja ez után következett. Amit a legjobb vártam ugyanis, az a Bastille koncertje volt. Az Egyesült Királyságból érkező zenekar harmadszor járt Magyarországon, mindhárom fellépésükön ott voltam – ezt nevezik rajongónak? –, de egyáltalán nem lehet megunni őket. Amellett, hogy profi zenészek, energikusak és viszonozzák a közönség szeretetét. Lehet mondani rájuk, hogy persze, még fiatalok, nem fásultak bele az ezer meg egy koncertbe, de nem erről van szó. Ők azok, akik még velem is el tudják hitetni: mi vagyunk a világ legjobb közönsége, nincs hozzánk fogható, csak nekünk játszanak, az új albumukról csak mi hallhatjuk az új dalokat, és a kedvünkért még pár magyar szót is megtanultak (habár a fesztiválozók 90 százalékának az a pár „Sziasztok!” és „Köszi!” nem jelentett semmit). De mégis, mi, magyarok vagyunk otthon, nekünk igenis jól esett, hogy erre (is) figyeltek, ha közhelynek is számít. Én meg sem lepődtem, hogy Dan magyarul köszöntött minket, azon viszont igen, amikor – némi bocsánatkérés után, hogy bizony nem beszéli a nyelvünket – magyarul azt mondta: „Sajnos nagyon rossz a magyarom.” Azt hiszem, Dan kimaxolta a cukiságfaktort.

No, de természetesen nem (csak) ezért volt jó a koncert. Hanem mert beleadtak apait-anyait, Dan kifogástalanul hozta azt a szerepet, amelyet egy énekes-frontembertől elvárunk: énekelt, dobon, billentyűkön játszott, ugrált, tombolt, kommunikált, és még a közönség – na, jó, a közönség és a kordon – közé is bemerészkedett, és felmászott a Nagyszínpaddal szemben lévő hangosítótoronyra. Ami már hagyomány. Már mikor felvette pulóverét, tudtam, mire készül, mégsem éreztem azt, amit ilyenkor általában szoktam: „jaj, már megint ugyanaz, ami tavaly volt”. Nem. Jól állt neki, megint. És a közönségnek is, hogy mennyire élvezte a performanszot – leszámítva a biztonságiakat, akik azt sem tudták, melyik irányból óvják a vakmerő zenészt. A koncert során elhangzottak az ismert és szeretett számok, a közönség persze üvöltötte, de – mint ahogyan Dan be is jelentette az elején – az új, hamarosan megjelenő albumról is mutattak szerzeményeket. Az új korong egyébként a Wild World címet fogja viselni és szeptemberben lát napvilágot. Kilenc számot már ismerhetünk róla, kettő hivatalosan is kijött, a többit koncertek alkalmával hallhatta a közönség. Figyeltem az éneklő tömeget, és volt olyan, aki mind a kilencnek tudta fejből a szövegét. Ezt nevezem én fanatizmusnak. Az új lemez egyébként nemcsak zeneileg, de mondanivalóját tekintve is jó kis anyag lesz.


IMG_6398


A Bastille-koncertet vártam tehát a legjobban, és nem csalódtam. Jó kezdése volt ez a Szigetnek, csak maradjon is így!



Szíjjártó Anita

Fotó: Kőmives András

MuzeumokEjszakaja_kultura_banner_002

Sou_Fujimoto

2019.06.19

A természet és az építészet harmóniáját keresi Fudzsimoto Szú. A Magyar Zene Házát tervező japán sztárépítész azt mondja: mindig az adott tér ihleti meg, a Liget közepénél izgalmasabb helyszínt pedig keresve se találna. Úgy véli: ez a jövő modellje. INTERJÚ

_D0A3010_Copy

2019.06.19

Csáth Géza gyerekkora sejtelmesen dereng át novelláiból. A Margó Fesztiválon közelebb hajoltunk a varázsló kertjéhez, és Csáth Géza családjának fotóhagyatékával ismerkedhetünk meg. A fotográfiákon keresztül betekintettünk az író gyerekkori világába és az amatőr fényképészet és a családi albumok kezdeti korszakába.

Kantorok

2019.06.18

1958 óta ítélik oda a Balázs Béla-díjat a magyar filmszakma kiemelkedő szakembereinek. Idén nyolc filmes vehette át a díjat, köztük Nádorfi Lajos operatőr, akinek Kántorok című filmjét az Uránia Nemzeti Filmszínház június 11-én vetítette a díjazottak munkásságát bemutató sorozatban.

A Kairó központjában, a Tahrir téren lévő múzeum több mint egy évszázada állítja ki az ókor nagy egyiptomi kincseit, egy ideje azonban túl szűkösnek mutatkozott a nagy mennyiségű és sokszínű kiállítási tárgy számára. A munkálatok célja, hogy az épület szerkezeti felújítása mellett az intézmény gazdag gyűjteményét új megvilágításban tárják a látogatók elé, és a nemzetközi elvárásoknak megfelelő szintre fejlesszék a múzeum kutatási és egyéb tevékenységét.

Július 4-én tartják Veszprémben a Hair című musical előbemutatóját élőzenekarral, harminc szereplővel. A darabot nyáron Kapuváron, Balatonlellén, Ajkán, a veszprémi várban és az inotai Retro Színház elé épített szabadtéri színpadon is láthatja a közönség. A Pál utcai fiúkat Veszprém mellett Mórahalmon, Balatonlellén, Gyulán, Balatonakaliban, Balatonfüreden, Alsóörsön, Egerben, Debrecenben, Veresegyházon és Keszthelyen is előadják nyáron. Két zenés produkció, A padlás és A dzsungel könyve már tizennégy éve szerepel megszakítás nélkül a Pannon Várszínház repertoárján, ezeket a darabokat is több településen játsszák majd nyáron. Az alsóörsi strandon Kalózkaland címmel adnak elő szabadtéri interaktív mesejátékot, két esti előadáson pedig ugyanitt, a strandon A Pál utcai fiúkat és a Csinibabát láthatják a nézők. Utóbbit június 28-án a kőbányai Szent László-napokon is bemutatják ingyenes előadáson.

Az egyelőre cím nélküli mű 2020. május 19-én jelenik meg és Panemben játszódik, ám 64 évvel az eredeti trilógia előtt. Az amerikai írónő szerint az új regény a Sötét Napokként emlegetett sikertelen lázadás utáni éveket mutatja be, amikor Panem megpróbál talpra állni a történtek után. A posztapokaliptikus regénytrilógiában Panem fiatal lakóit arra kényszerítik, hogy élet-halál harcot vívjanak egymással élő adásban.

A Maling-hegység területén feltárt négy lábnyom segítheti az alsó kréta korban élt dinoszaurusz csoportok eloszlásának és evolúciójának tanulmányozását. Két sauropoda lábnyom az évek során részlegesen megrongálódott – három lábujj eltűnt –, ezért a nyomok emberi lábnyomnak tűntek, és sokáig a késő Tang-dinasztia (618-907) egyik híres tábornokának, Li Cunhsziaónak (858-894) tulajdonították őket.

Június 19-én kiállítás nyílik Pataki Ferenc festőművész képeiből a szentendrei ÚjMűhely Galériában Hommage à Barcsay címmel. Pataki művei általában az időt kívánják megragadni, ám mostani képei egyik alapeleme inkább a csend: nem a nyugalom csendje ugyan, hanem az alig érzékelhető, mégis folyamatosan zajló mozgások fojtott surrogása, a lassan málló, halkan áttetszővé horzsolódó felületek neszezése.

Négy előadást ad elő Csíkszeredában a Kolozsvári Magyar Opera a Székelyföldi Operahét keretében, az előadásokon Miklósa Erika és Kovácsházi István is címszerepet énekel.

Miklosa_Erika

A Gyulai Várszínház és Nemzeti Színház tavaly egy olyan hosszútávú színházi, összművészeti programsorozatot indított el a Székely János Napokkal, amelynek célja, hogy a közelmúlt nemzeti klasszikusainak életműveire egy-egy kétnapos programsorozattal, benne legalább egy fontos dráma bemutatásával hívják fel a figyelmet. Székely János munkássága után idén Weöres Sándor műveit állítják Gyulán középpontba, június 26-27-én.

Az Ivan & The Parazol koncertje nyitja idén a Volt egyszer egy Ifipark című sorozatot a Várkert Bazárban június 23-án, ahol a nyár folyamán fellép még Kovács Kati, az Edda Művek, Zséda, az Ős-Bikini, Deák Bill Gyula és a Piramis is.

Történelmi-művészeti sétára várják az érdeklődőket a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtárában június 22-én 11 órára.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma