2018.04.03

A színház szerintem akkor jó, ha korszerű műfaj tud maradni. Nagyon jónak tartom, hogy egy aktuális problémán keresztül tudunk beszélni az emberi konfliktusokról – vallja Ullmann Mónika. A színművésznőt két előadásáról is kérdeztük: a Heisenberg egy különös szerelembe, a Tagadj, tagadj, tagadj pedig az élsportba enged betekintést.

Orlai_Tagadj_tagadj_tagadj_Ullmann_Monika
Ullmann Mónika színművésznő


Ullmann Mónika jelenleg szabadúszó színész és az Orlai Produkciós Iroda három színdarabjában is szerepel. A Mozsár Kávézóban Borbély Alexandrát váltja fel a Pira-Bella című monodráma második részében, a Hatszín Teátrumban pedig a Szabó Máté rendezésében bemutatott Tagadj, tagadj, tagadj és Heisenberg című darabban játszik: előbbiben egy edzőt, utóbbiban pedig egy szerelmes nőt alakít.


Már gyerekként is szerepeltél filmekben, tévés produkciókban, valamint a Nemzeti Színházban is játszottál már tízéves korod előtt. Mi indított el ilyen korán ezen pályán?

Ez a történet egy véletlen eseménnyel kezdődött. Akkor még a magyar rajzfilmekhez nagyon komoly zenei felvételek készültek, mint például az Egér a Marson vagy a Vízipók Csodapók című mesékhez, melyek zenéjét és szinkronját a Pannonia Filmstúdióban vették fel. Édesapám ezekben a rajzfilmekben zenélt. Egyik nap a társalgóban ültünk, amikor azt mondták: van egy mondat egy orosz filmben, kislány, gyere és jajongjál, sírjál. Így kezdődött.


Nem volt nehéz koncentrálni?

Rettenetesen rossz gyerek voltam, de amikor össze kellett szednem magam, akkor tudtam koncentráltan „dolgozni”. Akkoriban, a digitális technológia előtt roppant drága volt egy film forgatása, nem lehetett elhülyéskedni a jeleneteket. Azt hiszem, amiatt, hogy gyerekként tudtam koncentrálni, jó volt memóriám, aminek köszönhetően jól tudtam szöveget tanulni, illetve élveztem a játékot és könnyű volt velem dolgozni, a rendezők kézről-kézre adtak. Volt olyan, hogy nem is az én korosztályomra volt megírva egy szerep, mégis nekem adták, mert bíztak bennem.


Hogyan érezted magad gyerekként a színházban, a filmekben?

Valószínűleg éppen abban a korban csöppentem bele ebbe a világba, amikor otthon egyébként is közérteset vagy rendőrnéniset, orvososat játszottam. Nagyon élveztem, fantasztikus volt, hogy azt láttam: „Ezek a felnőttek most tényleg azt játsszák, hogy ők az én apukám és anyukám. És milyen komolyan veszik!” Gyakorlatilag játszópajtásokat kaptam, és rendes díszletet. Otthon ezt a játszószobában először fel kellett építeni legóból, és kis figurákkal eljátszani, szinkronizálni: „Anya, most mondd azt, hogy két forint jár vissza a tejért és a kenyérért!” Így viszont mindent kézhez kaptam ezekhez a szerepjátékokhoz, fantasztikus volt.


Az akkor még főiskolaként működő Magyar Táncművészeti Egyetemre mentél néptánc szakra, de végül a Színház- és Filmművészeti Egyetemen is szereztél színészdiplomát. Hogyan tértél vissza a színészethez?

Korábban is tanultam táncolni és nagyon szerettem volna táncos lenni, kamaszként ez volt a vágyam. Aztán úgy tértem vissza a színészethez, hogy egyre több olyan feladatot kaptam Novák Ferenc koreográfustól, amelyekben énekelni, beszélni kellett. Azt éreztem, hogy ez szuper, csak meg kellene tanulnom, ekkor jelentkeztem a főiskolára. Ma már jobban összefolyik a kettő, és ha akkoriban indult volna fizikai színház, biztosan megpróbáltam volna.


Melyik műfajban, karakterben érzed magad a legjobban?

Nekem nem a műfaj a fontos, hanem, hogy jól legyen megírva a darab. Nagyon szeretem azokat az előadásokat, amelyek érzelmi hullámvölgyekben haladnak előre. Amikor a néző az egyik pillanatban a hasát fogja a röhögéstől, a másikban pedig észre sem veszi, hogy sír.


6M6C3625
Ullmann Mónika a Tagadj, tagadj, tagadj című színdarabban egy edzőt alakít


A Hatszín Teátrumban a Tagadj, tagadj, tagadj című darabot tavaly szeptemberben mutattátok be. Különleges színdarab, hiszen beviszi a sportot mint témát a színházba. Hogyan mutatja be ezt az életformát?

Az előadáson az emberi konfliktusokat, összetűzéseket, döntéseket emeljük ki, és azt az utat, ahogy egy középszintű sportoló eljut az olimpiáig, a kétszeres világcsúcsig. Mindazonáltal sok mindenről szól ez a darab. Szól a sportolók lehetetlen helyzetéről, hogy vajon hova juthatnak el a teljesítőképességük határainak kitolásával, hogyan hozzák ki magukból segítség nélkül a maximumot. A darab ugyanakkor megmutatja, mikor jön el az a pont, amikor egy sportoló segítséghez nyúl, legyen az dopping, étrendkiegészítő vagy pszichológus. De a darab szól a szerelemről is, hogy egy élsportoló mellett hogyan tudja elviselni a szerelmes fél ezt a szigorú életvitelt, hogyan tud a társa maradni. Elvégre nem tudnak elmenni vacsorázni, egy élsportoló nem eszik, nem iszik, fáradt, és már egy közös filmnézés is bonyolult – megnézzék-e együtt, vagy 9-kor le kell feküdni, vagy csak félig nézzék-e meg, és a film végét majd a másik fél megnézi egyedül. Nagyon nehéz életforma ez, le a kalappal az előtt, aki vállalja és a környezete előtt is, hiszen iszonyatos lemondásokkal jár.


Az edző, akit a darabban alakítasz, megengedő vagy inkább kemény a sportolóval?

Ő egy keményebb-engedőbb edző. Ha ugyanis csak keménységet kap a sportoló, akkor nem érünk el eredményt, mindig úgy kell továbblépni, hogy azt ő is akarja, és azt nem lehet kizárólag keménységgel elérni. Az, hogy egy edző követel, a lényének csak az egyik oldala, attól még ő is ember. Szeretem ezt a figurát, nagyon összetett, kell hozzá egy kis pszichológia, egy kis orvostudomány. Nagyon szerettem ezzel az anyaggal foglalkozni, sok sportolóval, doppingszakértővel beszélgettünk előtte.


A sportolók megítélését tekintve sok múlik a médián is. Erre hogyan reflektál a darab?

A Lovas Rozi szerelmét játszó Nagy Dániel Viktor egy sportújságírót alakít. A darab írója, Jonathan Maitland szintén sportújságíró volt, ezért is látott bele ebbe a világba, ezért foglalkoztatta őt ennyire ez az ügy. Nyáron én is több olyan újságcikkel találkoztam, amely felveti, hogy egy adott sportoló talán doppingolt, az eredményt azonban, vagyis azt, hogy pozitív vagy negatív lett-e a teszt, már nem közvetítik. Általában akkor nem közlik, amikor nem volt bűnös a sportoló, mindig csak a felvetés a szenzáció. Az író egyébként eljött megnézni az előadásunkat, kétszer is.


Mi volt a véleménye a magyarországi darabról?

Azt mondta, hogy a mi előadásunk sokkal érzelmesebb, sokkal árnyaltabb, mint a londoni színdarab. Nagyon jól esett, hogy őszintén tetszett neki a játékom.


Szintén a Hatszín Teátrumban játszol a Heisenberg című, egy középkorú nő és egy idősebb férfi szerelméről szóló elődadásban. A januárban bemutatott színdarab mondanivalója talán az, hogy véletlenek nincsenek, minden okkal történik a megfelelő időben. Te hiszel ebben?

Abszolút. Amit elmondtál, mind igaz, és még azzal a kérdéssel lehetne kiegészíteni, hogy vajon mi mellett megyünk még el. Egyrészt riasztó, másrészt vicces, harmadrészt pedig jó néha eljátszani a gondolattal, hogy min múlik az ember sorsa. Ez a darab is arról szól, hogy összekerül két ember, akik sem korban, sem habitusban, sem a közös érdeklődési kört tekintve, gyakorlatilag semmiben nem hasonlítanak, mégis valamitől össze tudnak kapcsolódni. Egyetlen dologban közös az életük, ez pedig a magány.


IMG_1647
A Heisenberg című színdarab egy különös szerelemről szól


Benedek Miklóssal játszol ebben a kétszereplős darabban. Hogyan zajlott a közös munka? Mennyire kaptatok szabad kezet a karakterek megformálásában?

Szabó Máté rendező úgy dolgozik, hogy egyenlő partnerként kezeli a színészeket, ugyanolyan alkotótársakként. Nyilván ő lát minket kívülről, de a beszélgetések és az elemzések során, amikor szétszedtünk egy jelenetet, mindenki elmondta, mit gondolt. Máté nagyon jó készséggel terelt minket abba az irányba, hogy a végeredmény minél jobban tükrözze azt, amit szeretnénk. Miklóssal nagyon jó volt együtt próbálni, az egész próbafolyamat remek hangulatban telt. Előtte egy monodrámát próbáltam (Pia-Bella), így nagyon megörültem Miklósnak, hogy végre van kihez beszélnem (nevet). Mostanra a monodrámát is megkedveltem, a kétszereplős színdarab pedig a szívem csücske lett.


Melyik szerep volt számodra nagyobb kihívás?

A Tagadj, tagadj, tagadj című színdarabbal, azt hiszem, jobban meg kellett küzdenem. Abban olyan szakszövegeket, a génkutatással kapcsolatos mondatokat kell mondanom, amelyek eléggé távol állnak tőlem, ráadásul mindezt nagyon természetes előadásmódban. De ezért is foglalkoztunk sokat a darabbal, hogy legyen rálátásom például a doppingbizottságok működésére. A Heisenberg emberi kapcsolatát inkább magamban keresgéltem.


IMG_1529
Ullmann Mónika és Benedek Miklós a Heisenberg című darabban


Mit gondolsz, mi a célja a színháznak: aktuális kérdésekre reflektálni vagy inkább műveltséget, más szemléletmódot nyújtani?

A színház szerintem akkor jó, ha korszerű műfaj tud maradni. Nagyon jónak tartom, hogy egy aktuális problémán keresztül tudunk beszélni az emberi konfliktusokról. Amikor a Tagadj, tagadj, tagadj című darabban veszekszik Lovas Rozi és Nagy Daniál Viktor, akkor olyanok, mint Rómeó és Júlia, csak éppen a doppinggal kapcsolatban vitatkoznak. A dopping áll közéjük, nem a családnév.


Van esetleg egy áhított szerep, amelyet szeretnél eljátszani?

Persze! De azt nem mondom meg, hogy micsoda. Ez titok, a rendezőnek kell felfedeznie, hogy „ó, erre nem is gondoltam volna!”, pedig igen. Meg kell adni a felfedezés örömét (nevet).


Milyen darabokban láthat a közönség a közeljövőben?

Most játszom Orlai Tibornál három előadásban (Tagadj, tagadj, tagadj, Heisenberg, Pira-Bella), szerepelek Nyíregyházán a Sherlock Holmesban, a Terminál WorkHouse társulattal a MU Színházban pedig az Isten hozott a majomházban című, Kurt Vonnegut-novellát írtuk át egy darabra. A nyáron Kőszegre megyek, ahol Göttinger Pál rendezi a Hajmeresztő című darabot.



A Jonathan Maitland drámájából készült Tagadj, tagadj, tagadj című színdarabot tavaly szeptemberben mutatták be, a Simon Stephens brit drámaíró művéből készült Heisenberg című előadást pedig 2018. január 24-én láthatta először a közönség a Hatszín Teátrumban.



Révy Orsolya

absztal_asztrakt_Nagy

2018.09.22

Budapesti városnézéssel egybekötött kiállítás nyílik a 25. életévüket betöltő művészek alkotásaiból szeptember 24-én. A kiállító művészek között van Gerber Márton László grafikus is, aki a tárlatról szólva elmondta: „örülök, hogy a tárlat megvalósulásának köszönhetően lehetőség nyílik korosztályombéli pályatársak megismerésére”.

Mucsarnok2

2018.09.22

Gaál József Vezeklések kora című kiállítása és a Morph szobrászcsoport – Kalmár János, Mata Attila és Szabó Tamás – közös tárlata látható szeptember 21-étől a Műcsarnokban. A három alkotó nem kapott külön szekciókat, munkáikat mindhárom teremben együtt mutatják be. Közös vonás ugyanis, hogy szobrászként is szorosan kapcsolódnak a festészethez.

SaturdayNight

2018.09.21

Volt egy irányzat a filmtörténetben, melynek nevét úgy fordítjuk: szabad mozi. Ezen irányzat képviselői filmjeikben a társadalom ellentmondásait ábrázolták, kritikusan, keményen. A szabad mozi, vagyis a free cinema alkotói nem finomkodtak: megmutatták a társadalom peremén élők sorsát, akárcsak a dühös fiatalokat. Filmek térből és időből cikksorozatunk legújabb részében a free cinemával foglalkozunk!

P. Szabó Ernő újságírót, művészettörténészt szeptember 26-án délután búcsúztatják Budapesten – közölte az Új Művészet folyóirat szerkesztősége. A közlés szerint P. Szabó Ernő búcsúztatását szeptember 26-án 16 órakor tartják a Batthyány téri Szent Anna-templomban szentmise keretében. P. Szabó Ernő újságíró, művészettörténész, az Új Művészet című folyóirat vezető szerkesztője hatvanhat éves korában hunyt el szeptember 9-én.

A legjobb filmnek járó Arany Kagyló-díjért 18 alkotás versenyez a szeptember 21-én kezdődött 66. San Sebastián-i filmfesztivál hivatalos programjában. A hivatalos versenyprogram zsűrijének elnöke idén Alexander Payne többszörös Oscar-díjas, amerikai forgatókönyvíró, rendező és producer. Az észak-spanyolországi tengerparti városban rendezett seregszemlén olyan világsztárok vonulnak fel a vörös szőnyegen a következő napokban, mint Bradley Cooper, Ryan Gosling, Robert Pattinson, valamint Judi Dench és Danny DeVito, akik életműdíjban részesülnek.

Hétéves londoni iskolások osztályfotóiból rendez kiállítást az Oscar-díjas Steve McQueen jövő ősszel a Tate Britain múzeumban. A különleges projekttel a 12 év rabszolgaság 48 éves rendezője, aki maga is Londonban nőtt fel, a brit főváros sokszínűségét akarja ábrázolni. McQueen a BBC Newsnak kifejtette, hogy azért választotta a klasszikus iskolai osztályfényképet kifejezési eszközéül, mert az iskolai fotó „nagyon formális”: a gyerekek állnak vagy keresztbetett lábbal ülnek, és mellettük van a tanáruk. „Szerettem ezt a típusú fotót, amely az osztályra, az iskolára és a társadalomra is reflektál. Üzenet, amely annyira helyi, de amikor összekerül a többi fotóval, globálissá válhat” – fűzte hozzá. A Tate Britain Duveen Galériája 2019 novembere és 2020 májusa között mutatja be a kiállítást.

A szolnoki Szigligeti Színház épületének felújítására csaknem 4 milliárd forintot fordít a kormány a következő években – az erről szóló kormányhatározat a Magyar Közlönyben jelent meg szeptember 21-én. Mint írták: a kormány felkérte az emberi erőforrások miniszterét, hogy nyújtson költségvetési támogatást a beruházás megvalósításához Szolnok városának csaknem négymilliárd forint összegben. A felújításra 2019-ben egymilliárd, 2020-ban majdnem hárommilliárd forintot fordítanak.

A Csaba királyfi 2017-es debreceni ősbemutatója után 2019 augusztusában ismét a hajdú-bihari megyeszékhely főterén mutathatják be a Bocskay/Hajdúk című nemzeti rockoperát. A szerző, G. Nagy Ilián a győztes hadvezérnek, erdélyi fejedelemnek állít emléket a műben, amelynek szövegét és zenéjét is ő írta. Egyedül Debrecen és a hajdúvárosok őrzik ma is a győztes „Bocskay” emlékét – indokolta a helyválasztást a szerző. Hozzátette: azért írta a műben és annak a címében ipszilonnal Bocskai nevét, mert egyrészt régi akadémiai kötetekben így is fellelhető, másrészt ezzel is utalni akart a nemesi származású fejedelem és hadvezér nagyságára. Az opera egyik jelenetének helyszíne Debrecen, amikor az álmosdi csata után a hajdúk indulnak Kassára, és megállnak Debrecen főterén, a földre dobálják az ellenséges zászlókat, és a város Bocskay győzelmét ünnepli.

A múzeumi és könyvtáros szakma a Múzeumi és könyvtári fejlesztések mindenkinek című, EFOP-3.3.3-VEKOP-16-2016-00001 azonosítószámú kiemelt projekt keretében sokat tesz azért, hogy csökkenjen a korai – azaz a végzettség nélküli – iskolaelhagyók aránya, javuljon a hátrányos helyzetű csoportok munkaerő-piaci helyzete, erősödjön a fiatalok társadalmi integrációja, csökkenjen a szegénységben, társadalmi kirekesztettségben élők száma. A nemes célok elérése érdekében a két kulturális szakterület három éven át tartó programot indított 2017 februárjában.

chalk-1551566_1920-1360x1020

Táncosok a medencében, a szabad tüdős merülés művészete, az eltűnés jelensége és filmvetítés. Többek között ezt kínálja a PLACCC 2018 fesztivál, melynek programjait az utcán és egyéb elhagyatott, használaton kívüli helyen lehet megtalálni.

Test, technológia, mozgás, köztéri táncelőadás, techno-harkályok, interaktív városi hangjáték, performatív ikerkiállítás. Csak néhány hívószó az idén tízéves PLACCC témáiból. A nemzetközi fesztivál – amely köztereken, rendhagyó helyszíneken létrejövő alkotásokat állít középpontba – 2018. szeptember 3-án, 18 órakor rajtol el a Shapers című köztéri táncelőadással, amelyet a budapesti Rákóczi térre adaptál a francia Ex Nihilo társulat.

Még négy napig, augusztus 24-én éjfélig szavazhat a közönség A Kaszás Attila-díj három jelöltjére a díj honlapján! Az idén Varga Klárit, a debreceni Csokonai Nemzeti Színház, Farkas Ignácot, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház és Nagy Csongor Zsoltot, a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának tagját jelölték a Kaszás Attila-díjra.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma