GaleriaMegnyito_banner_728x90_002

2018.04.03

A színház szerintem akkor jó, ha korszerű műfaj tud maradni. Nagyon jónak tartom, hogy egy aktuális problémán keresztül tudunk beszélni az emberi konfliktusokról – vallja Ullmann Mónika. A színművésznőt két előadásáról is kérdeztük: a Heisenberg egy különös szerelembe, a Tagadj, tagadj, tagadj pedig az élsportba enged betekintést.

Orlai_Tagadj_tagadj_tagadj_Ullmann_Monika
Ullmann Mónika színművésznő


Ullmann Mónika jelenleg szabadúszó színész és az Orlai Produkciós Iroda három színdarabjában is szerepel. A Mozsár Kávézóban Borbély Alexandrát váltja fel a Pira-Bella című monodráma második részében, a Hatszín Teátrumban pedig a Szabó Máté rendezésében bemutatott Tagadj, tagadj, tagadj és Heisenberg című darabban játszik: előbbiben egy edzőt, utóbbiban pedig egy szerelmes nőt alakít.


Már gyerekként is szerepeltél filmekben, tévés produkciókban, valamint a Nemzeti Színházban is játszottál már tízéves korod előtt. Mi indított el ilyen korán ezen pályán?

Ez a történet egy véletlen eseménnyel kezdődött. Akkor még a magyar rajzfilmekhez nagyon komoly zenei felvételek készültek, mint például az Egér a Marson vagy a Vízipók Csodapók című mesékhez, melyek zenéjét és szinkronját a Pannonia Filmstúdióban vették fel. Édesapám ezekben a rajzfilmekben zenélt. Egyik nap a társalgóban ültünk, amikor azt mondták: van egy mondat egy orosz filmben, kislány, gyere és jajongjál, sírjál. Így kezdődött.


Nem volt nehéz koncentrálni?

Rettenetesen rossz gyerek voltam, de amikor össze kellett szednem magam, akkor tudtam koncentráltan „dolgozni”. Akkoriban, a digitális technológia előtt roppant drága volt egy film forgatása, nem lehetett elhülyéskedni a jeleneteket. Azt hiszem, amiatt, hogy gyerekként tudtam koncentrálni, jó volt memóriám, aminek köszönhetően jól tudtam szöveget tanulni, illetve élveztem a játékot és könnyű volt velem dolgozni, a rendezők kézről-kézre adtak. Volt olyan, hogy nem is az én korosztályomra volt megírva egy szerep, mégis nekem adták, mert bíztak bennem.


Hogyan érezted magad gyerekként a színházban, a filmekben?

Valószínűleg éppen abban a korban csöppentem bele ebbe a világba, amikor otthon egyébként is közérteset vagy rendőrnéniset, orvososat játszottam. Nagyon élveztem, fantasztikus volt, hogy azt láttam: „Ezek a felnőttek most tényleg azt játsszák, hogy ők az én apukám és anyukám. És milyen komolyan veszik!” Gyakorlatilag játszópajtásokat kaptam, és rendes díszletet. Otthon ezt a játszószobában először fel kellett építeni legóból, és kis figurákkal eljátszani, szinkronizálni: „Anya, most mondd azt, hogy két forint jár vissza a tejért és a kenyérért!” Így viszont mindent kézhez kaptam ezekhez a szerepjátékokhoz, fantasztikus volt.


Az akkor még főiskolaként működő Magyar Táncművészeti Egyetemre mentél néptánc szakra, de végül a Színház- és Filmművészeti Egyetemen is szereztél színészdiplomát. Hogyan tértél vissza a színészethez?

Korábban is tanultam táncolni és nagyon szerettem volna táncos lenni, kamaszként ez volt a vágyam. Aztán úgy tértem vissza a színészethez, hogy egyre több olyan feladatot kaptam Novák Ferenc koreográfustól, amelyekben énekelni, beszélni kellett. Azt éreztem, hogy ez szuper, csak meg kellene tanulnom, ekkor jelentkeztem a főiskolára. Ma már jobban összefolyik a kettő, és ha akkoriban indult volna fizikai színház, biztosan megpróbáltam volna.


Melyik műfajban, karakterben érzed magad a legjobban?

Nekem nem a műfaj a fontos, hanem, hogy jól legyen megírva a darab. Nagyon szeretem azokat az előadásokat, amelyek érzelmi hullámvölgyekben haladnak előre. Amikor a néző az egyik pillanatban a hasát fogja a röhögéstől, a másikban pedig észre sem veszi, hogy sír.


6M6C3625
Ullmann Mónika a Tagadj, tagadj, tagadj című színdarabban egy edzőt alakít


A Hatszín Teátrumban a Tagadj, tagadj, tagadj című darabot tavaly szeptemberben mutattátok be. Különleges színdarab, hiszen beviszi a sportot mint témát a színházba. Hogyan mutatja be ezt az életformát?

Az előadáson az emberi konfliktusokat, összetűzéseket, döntéseket emeljük ki, és azt az utat, ahogy egy középszintű sportoló eljut az olimpiáig, a kétszeres világcsúcsig. Mindazonáltal sok mindenről szól ez a darab. Szól a sportolók lehetetlen helyzetéről, hogy vajon hova juthatnak el a teljesítőképességük határainak kitolásával, hogyan hozzák ki magukból segítség nélkül a maximumot. A darab ugyanakkor megmutatja, mikor jön el az a pont, amikor egy sportoló segítséghez nyúl, legyen az dopping, étrendkiegészítő vagy pszichológus. De a darab szól a szerelemről is, hogy egy élsportoló mellett hogyan tudja elviselni a szerelmes fél ezt a szigorú életvitelt, hogyan tud a társa maradni. Elvégre nem tudnak elmenni vacsorázni, egy élsportoló nem eszik, nem iszik, fáradt, és már egy közös filmnézés is bonyolult – megnézzék-e együtt, vagy 9-kor le kell feküdni, vagy csak félig nézzék-e meg, és a film végét majd a másik fél megnézi egyedül. Nagyon nehéz életforma ez, le a kalappal az előtt, aki vállalja és a környezete előtt is, hiszen iszonyatos lemondásokkal jár.


Az edző, akit a darabban alakítasz, megengedő vagy inkább kemény a sportolóval?

Ő egy keményebb-engedőbb edző. Ha ugyanis csak keménységet kap a sportoló, akkor nem érünk el eredményt, mindig úgy kell továbblépni, hogy azt ő is akarja, és azt nem lehet kizárólag keménységgel elérni. Az, hogy egy edző követel, a lényének csak az egyik oldala, attól még ő is ember. Szeretem ezt a figurát, nagyon összetett, kell hozzá egy kis pszichológia, egy kis orvostudomány. Nagyon szerettem ezzel az anyaggal foglalkozni, sok sportolóval, doppingszakértővel beszélgettünk előtte.


A sportolók megítélését tekintve sok múlik a médián is. Erre hogyan reflektál a darab?

A Lovas Rozi szerelmét játszó Nagy Dániel Viktor egy sportújságírót alakít. A darab írója, Jonathan Maitland szintén sportújságíró volt, ezért is látott bele ebbe a világba, ezért foglalkoztatta őt ennyire ez az ügy. Nyáron én is több olyan újságcikkel találkoztam, amely felveti, hogy egy adott sportoló talán doppingolt, az eredményt azonban, vagyis azt, hogy pozitív vagy negatív lett-e a teszt, már nem közvetítik. Általában akkor nem közlik, amikor nem volt bűnös a sportoló, mindig csak a felvetés a szenzáció. Az író egyébként eljött megnézni az előadásunkat, kétszer is.


Mi volt a véleménye a magyarországi darabról?

Azt mondta, hogy a mi előadásunk sokkal érzelmesebb, sokkal árnyaltabb, mint a londoni színdarab. Nagyon jól esett, hogy őszintén tetszett neki a játékom.


Szintén a Hatszín Teátrumban játszol a Heisenberg című, egy középkorú nő és egy idősebb férfi szerelméről szóló elődadásban. A januárban bemutatott színdarab mondanivalója talán az, hogy véletlenek nincsenek, minden okkal történik a megfelelő időben. Te hiszel ebben?

Abszolút. Amit elmondtál, mind igaz, és még azzal a kérdéssel lehetne kiegészíteni, hogy vajon mi mellett megyünk még el. Egyrészt riasztó, másrészt vicces, harmadrészt pedig jó néha eljátszani a gondolattal, hogy min múlik az ember sorsa. Ez a darab is arról szól, hogy összekerül két ember, akik sem korban, sem habitusban, sem a közös érdeklődési kört tekintve, gyakorlatilag semmiben nem hasonlítanak, mégis valamitől össze tudnak kapcsolódni. Egyetlen dologban közös az életük, ez pedig a magány.


IMG_1647
A Heisenberg című színdarab egy különös szerelemről szól


Benedek Miklóssal játszol ebben a kétszereplős darabban. Hogyan zajlott a közös munka? Mennyire kaptatok szabad kezet a karakterek megformálásában?

Szabó Máté rendező úgy dolgozik, hogy egyenlő partnerként kezeli a színészeket, ugyanolyan alkotótársakként. Nyilván ő lát minket kívülről, de a beszélgetések és az elemzések során, amikor szétszedtünk egy jelenetet, mindenki elmondta, mit gondolt. Máté nagyon jó készséggel terelt minket abba az irányba, hogy a végeredmény minél jobban tükrözze azt, amit szeretnénk. Miklóssal nagyon jó volt együtt próbálni, az egész próbafolyamat remek hangulatban telt. Előtte egy monodrámát próbáltam (Pia-Bella), így nagyon megörültem Miklósnak, hogy végre van kihez beszélnem (nevet). Mostanra a monodrámát is megkedveltem, a kétszereplős színdarab pedig a szívem csücske lett.


Melyik szerep volt számodra nagyobb kihívás?

A Tagadj, tagadj, tagadj című színdarabbal, azt hiszem, jobban meg kellett küzdenem. Abban olyan szakszövegeket, a génkutatással kapcsolatos mondatokat kell mondanom, amelyek eléggé távol állnak tőlem, ráadásul mindezt nagyon természetes előadásmódban. De ezért is foglalkoztunk sokat a darabbal, hogy legyen rálátásom például a doppingbizottságok működésére. A Heisenberg emberi kapcsolatát inkább magamban keresgéltem.


IMG_1529
Ullmann Mónika és Benedek Miklós a Heisenberg című darabban


Mit gondolsz, mi a célja a színháznak: aktuális kérdésekre reflektálni vagy inkább műveltséget, más szemléletmódot nyújtani?

A színház szerintem akkor jó, ha korszerű műfaj tud maradni. Nagyon jónak tartom, hogy egy aktuális problémán keresztül tudunk beszélni az emberi konfliktusokról. Amikor a Tagadj, tagadj, tagadj című darabban veszekszik Lovas Rozi és Nagy Daniál Viktor, akkor olyanok, mint Rómeó és Júlia, csak éppen a doppinggal kapcsolatban vitatkoznak. A dopping áll közéjük, nem a családnév.


Van esetleg egy áhított szerep, amelyet szeretnél eljátszani?

Persze! De azt nem mondom meg, hogy micsoda. Ez titok, a rendezőnek kell felfedeznie, hogy „ó, erre nem is gondoltam volna!”, pedig igen. Meg kell adni a felfedezés örömét (nevet).


Milyen darabokban láthat a közönség a közeljövőben?

Most játszom Orlai Tibornál három előadásban (Tagadj, tagadj, tagadj, Heisenberg, Pira-Bella), szerepelek Nyíregyházán a Sherlock Holmesban, a Terminál WorkHouse társulattal a MU Színházban pedig az Isten hozott a majomházban című, Kurt Vonnegut-novellát írtuk át egy darabra. A nyáron Kőszegre megyek, ahol Göttinger Pál rendezi a Hajmeresztő című darabot.



A Jonathan Maitland drámájából készült Tagadj, tagadj, tagadj című színdarabot tavaly szeptemberben mutatták be, a Simon Stephens brit drámaíró művéből készült Heisenberg című előadást pedig 2018. január 24-én láthatta először a közönség a Hatszín Teátrumban.



Révy Orsolya

plakat003

VILTIN_Galeria_Ceci_nest_pas_une_photo_Gerber_Pal

2019.03.25

A művészet történetét végigkísérik a médiummal, illetve a műfaji határokkal való kísérletezések. Az elmúlt pár évtizedben a fotografikus kép jelenléte egyre dominánsabb lett, a kortárs művészeti alkotások között is egyre több a fotó, illetve a fotó alapú, vagy azt felhasználó műtárgy. A VILTIN Galéria Ceci n'est pas une photo kiállításán a fotográfia képzőművészeti alkalmazása áll a középpontban.

Sopotnik_Fahejas

2019.03.25

Nagyon izgalmas dolgok történnek a fiatal irodalom életében – mondja a József Attila-díjjal frissen kitüntetett Sopotnik Zoltán író, költő, szerkesztő. Meseírásról, Nógrád megye valódi helyéről, Tatabánya kulturális életéről és a pályakezdő írókról is beszélgettünk vele.

Kondor-Bela-fej-1960_r

2019.03.25

Kondor Béla művészete „az igaz színt öltő emberi arc művészete” – írta róla Németh Lajos kritikus. A Miskolci Galéria a modern magyar művészet stílus- és iskolateremtő mesterének monotípiáiból, festészeti és grafikai tevékenységének határán elhelyezhető műveiből mutat be egy közel 50 darabos válogatást. A június 8-ig látható tárlat címe Kondor emblematikus munkájára, a Valaki önarcképe sorozatra utal.

2019. nyarán 280 magyar cserkész utazik az Egyesült Államokban megrendezendő 24. Cserkész Világtalálkozóra. A magyar kontingens közel két éve készül, hogy a résztvevők a legtöbbet hozhassák ki a 40 000 fős táborból. A szervezet célja, hogy megismertessék a fiatalokkal a cserkészet nemzeteken átívelő hagyományát, és olyan képességekkel ruházzák fel őket, amelyeket a jövőben is hasznosíthatnak mindennapi életükben. A következő alkalommal West Virginia állam ad otthont a multikulturális eseménynek.

Korniss Péter fotográfus életművének négy szakaszát áttekintő kiállítás nyílik Változás címmel április 10-én a római Museo di Roma in Trasteverében. A négy szekcióból álló kiállítás azokra a sorozatokra koncentrál, amelyek a művész életművének legfontosabb szellemi ívét adják. A tárlat több mint fél évszázadot fog át az erdélyi Szék falu első táncházas képeitől (1967) az Erdélyi asszonyok Budapesten című fotósorozatig (2014-17), a látogató elé tárva a társadalmi változásokat elemző, majd abból saját képi világát megteremtő fotográfus pályáját.

A Magyar Levéltárosok Egyesülete minden évben kiosztja az Év Levéltári Kiadványa díjat. A Levéltári adatbázisok online hozzáféréssel kategóriában idén a Magyar Nemzeti Levéltár és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága Párt-Állam-Párt című, közös adatbázisa ért el első helyezést.

Öt ismeretlennek észrevétlenül sikerült felakasztania egy portrét a Kreml mellett lévő Állami Történeti Múzeumban. Kedden egy csaknem teljesen meztelen férfi vonult végig a moszkvai Tretyjakov Képtár kiállítótermein, magára vonva a látogatók figyelmét, ezalatt egy társa titokban apró műalkotásokat helyezett el szerte a galériában. A múzeum szerint modern művészek performanszáról volt szó. Vasárnap a történeti múzeumban ismeretlenek az utolsó cár, II. Miklós feleségét ábrázoló portrét akasztottak a falra észrevétlenül. A csoport egyik tagja elvonta a teremőr figyelmét, a többiek pedig kifüggesztették a portrét, amelynek a kerete is alig ütött el a többiétől.

A magyar származású Henrik Szanto műve, a kilenc y betűt tartalmazó Hyppytyynytyydytys érdemelte ki a legszokatlanabb könyvcím díját a vasárnap zárult lipcsei könyvvásáron. A 30 éves slammer édesanyja finn, édesapja magyar, Németországban született és nőtt fel, jelenleg Bécsben él. A könyvben tizenkét slam szöveg olvasható. A szerző elmondta, hogy a Hyppytyynytyydytys egy műszó, ami finnül azt az örömöt fejezi ki, amikor valaki párnákon ugrál. A legszokatlanabb könyvcímet hatodik alkalommal díjazták a lipcsei könyvvásáron egy online olvasói közösség és a zsűri szavazatai alapján.

Négy izgalmas kortárs észt filmet és egy friss animációs kisfilmekből álló válogatást tekinthetnek meg a filmrajongó érdeklődők a 12. Észt Hét keretében, 2019. március 25. és 29. között. A programsorozat szegedi helyszíne a MASZK Egyesület által működtetett Megálló Közösségi Ház lesz.

The_Little_Comrade

Beszélgetés-sorozat Bodor Ádám Kossuth-díjas íróval – éves megszakításokkal címmel tartanak irodalmi estet a kézdivásárhelyi Vigadó Művelődési Házban március 26-án 18 órakor, a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtárban március 27-én 17 órakor, valamint a székelyudvarhelyi Gondűző Étterem és Szállodában 28-án 20 órakor.

21. alkalommal rendezik meg a Baranyai Cigányok Tavaszi Fesztiválját március 28. és 30. között Pécsett; a programsorozat keretében jubileumi koncertet, kiállítást és famíves fesztivált is tartanak.

Idén Debrecen is csatlakozik az Irodalom éjszakája programsorozathoz. A budapesti Radnóti Színház és a debreceni Csokonai Színház színészei olvasnak fel huszonkét ország irodalmából március 28-án Terézváros és Debrecen rendhagyó helyszínein. A kortárs irodalmi részleteket összekötő tematika idén a családi fészek.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma