IDO_KEP_banner_728x90_2_002

2015.05.06
Kolonics Réka

Budapest a szülővárosa, Pozsonyhoz kötik gyerekkori emlékek, de akár Londonban is otthon érzi magát: Galán Angéla már műsorvezetőként és dokumentumfilmesként is letette névjegyét, most pedig a Petőfi TV képernyőjén láthatjuk újra. Pályaválasztásról, identitásról, kihívásokról beszélgettünk vele.

Már évek óta Budapesten laksz: hol érzed magad inkább otthon, itt vagy Pozsonyban?

Azt szoktam erre válaszolni, hogy mindkét helyen máshogy vagyok otthon. Amikor Pozsony Óvárosában járok, ahol felnőttem, minden egyes régi kapualjhoz és macskaköves utcához van egy mély, zsigeri kötődésem. Viszont Budapest a szülővárosom, itt lettem felnőtt, meghatározó élmények, hatások értek ezen a helyen. Ez is létrehozott már egy erős köteléket az évek során.


Londonban is tanultál a University of the Arts London College of Communication diákjaként: mit tanultál a kint töltött idő alatt? Milyen volt magyarnak lenni Nagy-Britanniában?

Mindenkinek javaslom, ha teheti, töltsön el némi időt külföldön diákként. Mint minden komolyabb út során, rengeteg lehet tanulni olyankor, elsősorban önmagunkról. Ha olyan közegbe kerülök, ahol nem ismernek engem, és a kultúrkört, ahonnan származom, szintén legfeljebb csak felületesen, óhatatlanul arra kényszerülök, hogy megfogalmazzam, ki vagyok és honnan jöttem. Mennyit érek az idáig elért eredményeim, a családom, barátaim, szociális hálóm jelenléte nélkül? Ezeket fontos megtapasztalni. Érdekes felismerés volt az is, hogy Londonban, ahol a világ minden tájáról érkezett fiatalokkal kellett szót értenem, éreztem egy erős „egy húron pendülést” a kelet-európai diákokkal. Nyilván egy idegen közegben a hasonló kulturális kódok még jobban összehozzák az embereket. Amikor iskolai feladat gyanánt villáminterjúkat kellett készíteni, szinte ismerősként beszélgettem egy lengyel vagy cseh diákkal.


galan2


Korábban azt nyilatkoztad, pályaválasztásod egy éveken át tartó, küzdelmes folyamat volt: hogy érzed, megtaláltad a helyed?

Az ember megtalálja a helyét, a helyén van, később ilyen-olyan okból helyet változtat – ahogy mondani szokás, az élet átmeneti állapotok egymásutánja. Amire a kérdésedben utalsz, azt azokra az évekre értettem, amikor bizonytalan voltam, hogy mi is az én hivatásom, mi az, ami nekem való. Pontosabban, azt hittem, a színészet lenne az, de valahogy az élet csak nem akarta ezt a hitemet igazolni. Ma már annyival beljebb vagyok, hogy tudom, elsősorban történeteket szeretnék mesélni, lehetőleg jól, hitelesen, legalábbis erre törekszem. Az már másodlagos, hogy ezt épp mozgóképes, írott, vagy más egyéb formában teszem.


Diplomafilmedet, a Szlovákmagyarokat több díjjal is jutalmazták. Hogyan készült a dokumentumfilm? Miért ezt a témát választottad?

A filmet bő egy éven keresztül forgattam, először a 2010-es szlovákiai parlamenti választások volt a választott témám, ezen belül az első ízben két pártra szakadt magyar képviselet. Egyébként az osztályfőnököm javasolta, hogy erről forgassak, és én ezt elfogadtam, mert érdekesnek találtam. Aztán Pozsonyban, a választások éjszakáján, egy végigforgatott nap után rájöttem, hogy engem ez a szlovákiai magyar kérdés nem elsősorban politikai szempontból érdekel. Sokkal inkább a saját történetemen keresztül. Milyen az identitása annak, aki Budapesten született, Szlovákiában nőtt fel, majd ismét Magyarországon él? Hová tartozom én, mit jelent nekem és a körülöttem élő embereknek a kisebbségi lét, a magyarság, a haza, és így tovább. Akkor már adott volt, hogy a legközelebbi barátaimmal és a családommal is beszélgetni fogok a filmben.


Korábban az Angi jelenti című heti magazinban láthattak a nézők. Most miképp kapcsolódsz be a Petőfi Tv műsorába? Melyik műsorban lehet veled találkozni?

A Petőfi Tv egy napi élő magazinműsor, egy egyórás Böngészővel indít, ebben mindenféle internetes tartalmak, klipek, rövidfilmek vannak, ez után következik a másfél órás Én vagyok itt című műsor. Ebben meghívott vendégekkel beszélgetünk, vannak vitatémák, élő kapcsolások koncertekről, érdekes eseményekről, színház- és filmajánlók, portréfilmek valamilyen szempontból inspiráló fiatalokról, és sok minden más is. Hatan vagyunk műsorvezetők, heti 3-4 alkalommal én vagyok az egyik.


galan3


Mennyiben jelent számodra új kihívást a feladat?

Az, hogy ez egy élő műsor, számomra új feladat, és természetesen komoly kihívás. Spontánnak és rugalmasnak kell maradni mindvégig, mert sok benne a kiszámíthatatlanság, az előre nem látható fordulat. Az, hogy nincs lehetőség utólag módosítani, kozmetikázni a dolgokat, nagy felelősség, ugyanakkor sok lehetőséget is kínál, valódi, izgalmas pillanatokat eredményezhet.


Szomszédaink, a magyarok címmel dokumentumfilm-sorozatot is forgattál: ki lehet-e emelni egy általános vélekedést, hogy Szlovákiában, Romániában és Szerbiában miképp gondolkodnak a többségi nemzet tagjai az ott élő magyarokról? Milyen tapasztalataid voltak ennek forgatása során?

Másfél éven át forgattuk Zámborszki Ákos rendezővel a háromszor 52 perces dokumentumfilmeket ezekben az országokban, nehezen tudnék pár mondatos, általános érvényű tanulságokat levonni. Az biztos, hogy a sztereotípiák változatos, helyenként egészen meglepő formákban élnek az emberekben. Akármerre megyünk, különböző mintái vannak a hiedelmeknek, ezek gyakran generációkon át fennmaradnak. Mélyre kell ásni a közös történelemben, hogy megértsük, miért nem értjük egymást jobban. Ami fontos, hogy mindhárom országban élnek emberek, akik sokat tesznek azért, hogy ne kizárólag a történelmi sérelmeink szemüvegén keresztül szemléljük egymást.


A jövőben inkább műsorvezetőként vagy dokumentumfilmesként tudnád elképzelni magad?

Mindkét munkában örömömet tudom lelni, ezért nem korlátoznám magam az egyikre vagy a másikra, még képzeletben sem. A műsorvezetés alapvetően másfajta készségeket mozgósít, mint a dokumentumfilm-készítés, amely egy sokkal elmélyültebb, visszavonultabb, hosszadalmasabb folyamat. Viszont bármelyiket csinálom is, igyekszem a tőlem telhető legnagyobb nyitottsággal és érdeklődéssel fordulni a beszélgetőpartnereim felé, ez kell, hogy legyen a kiindulópont.


Mivel múlatod az időt, ha épp nem dolgozol?

Az időmúlatás, mint tevékenység, számomra egy lassan hömpölygő, elnyújtott kávéházi délután hangulatát hordozza, ilyenből mostanában nincs sok az életemben, viszont ha akad egy szabad estém, délutánom, esetleg napom, amikor nem dolgozom, és nem készülök a másnapi adásra, akkor az első, hogy a számomra fontos emberekkel vagyok együtt. A párkapcsolat, a család, a közeli barátok- ezek a legfontosabb dolgok. Kiterjedt családban élek, többszörös házasságoknak köszönhetően összesen heten vagyunk testvérek, jó pár unokatestvéremmel is szoros kapcsolatban vagyok. Csomó mindenért hálás lehetek az életemben, az egyik, hogy sok értékes ember vesz körül, szóval igyekszem minél több időt tölteni velük.


lukoviczky

Saint-Philibert_apatsagi_templom_Tournus_1953__Lucien_Herve_R

2019.04.21

Igazi 20. századi, kalandos magyar élet jutott Lucien Hervének. Elkán László néven született Hódmezővásárhelyen 1910-ben, majd 18 évesen Párizsba ment. Dolgozott bankban, volt divattervező, festett képeket, újságíróként, majd fotósként épített karriert. A francia hadsereg katonájaként volt hadifogoly, szökevény, az ellenállás tagja. Épületekről született képei tették híressé. A 97 évesen elhunyt fotós műveiből Lucien Hervé – Az építészet csendje címen nyílt kiállítás a Pannonhalmi Főapátságban.

deri-tojas2_R

2019.04.21

A néprajzi és népművészi gyűjtemények kialakulásának már viszonylag korai szakaszában figyelem fordult a hímes tojások felé, s hamar a kollekciók részévé váltak. A debreceni Déri Múzeum is őriz néhány értékes darabot. Van, amelyiket karcolt technikával díszítették, másokat írókával, a legújabbat pedig ecsettel, temperával festették.

kerekes_gabor

2019.04.21

A 2000-es évek elején webes galériaként induló, pár éve a Bartók Béla útra költöző Artphoto Galériában számtalan kiemelt alkotó munkái fordultak meg. Az izgalmas kezdeményezések iránt nyitott intézmény Kerekes-Barabás Projekt címmel nyílt kiállításának tárlatvezetésén jártunk.

A Fragonard-gyár új parfümmúzeumában a látogatók mintegy 400 parfümmel, és az illatszerek európai történetével is megismerkedhetnek. A múzeum a dél-franciaországi Grasse városában található világhírű parfümgyáré, amelyet hagyományos parfümkészítő művészetéért 2018-ban az UNESCO is felvett a kulturális világörökségi listájára. Míg régen az erős illatokat elsősorban temetési szertartások, később pedig a testszag elfedésére használták, a középkortól kezdve a parfüm már a luxusterméknek számított. Bár az egyház sokáig rossz szemmel nézte az illatosítást, a keresztes hadjáratokról visszatérők is sok egzotikus parfümöt, olajat hoztak magukkal Európába, új illatokkal gazdagítva a kínálatot. A 18. századtól az erős illatok kifinomultabbá váltak, ám még a 20. század elején is nehéz illatok hódítottak a mai ízléshez képest.

Előadó-művészeti tevékenységű nonprofit céget hoztak létre az ősszel elindult pásztói színház alapítói, köztük Kautzky Armand. A Balassi Bálint Színház Nonprofit Kft. másik két tulajdonosa Katona Attila zeneszerző és Katona József díszletfestő iparművész. A színházalapítást a 9 ezres kisváros kezdeményezte. Az előadások a művelődési házban zajlanak majd.

A budapesti Nemzeti Színház repertoárján is szereplő Ady-estjével vendégszerepel a kolozsvári színházban Földes László Hobo. A föltámadás szomorúsága című verses-zenés összeállítás április 24-én, szerdán 17 és 20 órától tekinthető meg a színház Stúdiótermében.

Az 1600 éves aranykincset Észak-Izraelben, Galileában találták kiránduló kamaszgyerekek a földeken, Cipóri patak medrénél. Egy tanösvény mellett bukkantak rá, amely a késő római és a bizánci korban a zsidók önrendelkezését biztosító bírói tanácsnak, a Szanhedrinnek otthont adó különböző helyszíneket köti össze egymással.

Az érme egyik oldalán II. Theodosius császár (401-450) látható, aki arról is ismert, hogy ő tette törvényeivel másodosztályú polgárokká az Izrael földjén élő zsidókat. A másik oldalon a győzelem istennője látható egy hatalmas kereszttel. Az aranyéremnek az egykori neve solidus volt, ez volt a leggyakoribb pénznem a késő római birodalomban, és a korai bizánci korszakban.

A mesterséges intelligenciát egy hongkongi művész hozta létre. Victor Wong három év alatt építette meg és programozta be az A. I Gemini nevű robotot, amelyet a tusfestés technikájára tanított meg, és a Holdról készült háromdimenziós képekkel „táplálta". Az A.I Gemini átlagosan 50 óra alatt fest meg egy képet, amelyhez általában mindössze fekete tintát, vizet és kínai merítéses technikával előállított papírt használ. A robot egy képének ára jelenleg nagyjából 10 ezer font (3,7 millió forint) Londonban.

Május 25. és június 2. között negyedik alkalommal rendezik meg a Zsidó Művészeti Napokat (Zsimü) Budapest meghatározó kulturális helyszínein.

budapest_bar

Antonín Dvořák nagyszabású h-moll gordonkaversenyét tűzi műsorra a Pannon Filharmonikusok zenekar április 27-én a pécsi Kodály Központban. A gordonkairodalom egyik legjelentősebb darabját Alexander Buzlov orosz csellóművész szólaltatja meg.

M/Ámor vagy amit akartok címmel, a Shakespeare-komédiák sajátos dramaturgiáján alapuló vígjátékot mutat be a Terminál Workhouse fiatal alkotókból álló csapata a Kós Károly Művelődési Házban április 23-án, kedden 19 órakor.

Palóc húsvétot tartanak hétfőn a szlovákiai Fülek várában. A tizennegyedik alkalommal megtartott rendezvényen a helyi értékekre, a palóc hagyományokra helyezik a hangsúlyt, de a műsorban a magyar mellett a szlovák kultúrát is bemutatják.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma