2016. december 4.
Célzó

Download.aspx2_masolata

„Minden részletnek tökéletesnek kell lennie, és akkor van remény arra, hogy valamiből jelentős előadás születik” – vallja a rendezésről Marton László, a Vígszínház főrendezője és egykori igazgatója, akit 2016-ban Magyar színház- és filmművészet kategóriában jelöltek Prima Primissima-díjra. Marton Lászlóval pályakezdésről, rendezésről, tanításról beszélgettünk, valamint arról, mit jelentenek számára a díjak.

2016.03.14

Takács Géza a Pesti Magyar Színház színművésze, a Pesti Magyar Színiakadémia osztályfőnök-helyettese. Az elsősöket tanítja Pál Andrással, a Radnóti Színház színművészével osztozva a feladaton. Takács Gézát a március 15-ei műsort előkészítő műhelymunka szünetében idei szerepeiről és a színészi munka titkairól kérdezte Vasvári Judit.

A Pesti Magyar Színház évtizedes hagyománya, hogy az akadémista növendékek viszik színre március 15-e történéseit – a környező középiskolák pedig ellátogatnak ezekre az előadásokra, így váltva ki az iskolai megemlékező műsort nemzeti ünnepünkön. Az ünnepi műsor egyben vizsga is – a növendékek írják, szerkesztik és elő is adják a történelmi eseményeket idéző szövegeket. A lényeg persze az, hogy izgalmas és a korosztályt megszólító előadások jöjjenek létre. Takács Géza és Pál András munkamódszere hatékonynak tűnik. A diákok jelenetekkel készülnek, amelyeket a tanár-rendezők megnéznek, korrigálnak, javaslatokkal és rendezői instrukciókkal pontosítanak. András többet, Géza kevesebbet beszél.


_DSC0284

 

Nekem úgy tűnt, mintha te főképp a színészmesterséggel kapcsolatos dolgokra koncentrálnál.

Szerintem nem kell ezt így elválasztani, én ugyanúgy az előadásról osztom meg a gondolataimat a növendékeinkkel, a különbség inkább csak abban mutatkozik, hogy Andris tapasztaltabb tanár.

 

Milyen ez a mostani március 15-ei előadás?

Miközben szeretnék minél kevesebbet felfedni az előadás titkaiból, annyit elárulhatok, hogy rengeteg gyönyörű tánc és zene van benne. Ebbe az osztályba sok hangszeres zenész került, így természetes, hogy erre alapozunk. Úgy próbáljuk feldolgozni a ’48-as forradalom történéseit, hogy megidézzük a múltat, de a szokványostól eltérő szemszögből. Megőrizzük a forradalom méltóságát és nagyságát, de megpróbálunk egy kicsit a dolgok mögé nézni, és a hősöket – Petőfit, Jókait, a többieket – hús-vér, élő emberként ábrázolni, amitől oldottabb, a fiatalokhoz közelebb álló előadás jöhet létre. A személyes történések között a csatákat és a forradalom eseményeit táncban, koreográfiákban mutatjuk be – itt most a mozgásnak nagyobb jelentősége lesz, mint a szöveges részeknek. Az előadás létrejöttében sokat segített Puskás Péter zenei szerkesztő és Takács László, az elsős évfolyam mozgástanára, az előadás koreográfusa.

 

Ahogy a próbát néztem, felfigyeltem egy kérdésre, ami így hangzott: „Mit hoztatok mára?”. Ezek szerint a növendékek kutatják fel azokat az elemeit az előadásnak, amelyeket a nézők elé visznek?

A márciusi műsor próbaidőszaka azzal kezdődött, hogy a gyerekek két hétig könyvtárba jártak, ahogy mi is Pál Andrással, és anyagot gyűjtöttünk. Három-négy este alatt összeállt a fejünkben egy terv, képekben és szituációkban gondolkodtunk. Majd az akadémisták ötletei nyomán megerősödtek bennünk bizonyos elemek. Kiválasztottuk azokat a helyzeteket és szereplőket, amelyeket és akiket érdemes megidézni – ilyen például Táncsics kiszabadítása –, és ezeket a történéseket próbáltuk közelebb hozni és érthetővé tenni a gyerekek számára.

 

Még nem tartunk az évad végén, de az már elmondható, hogy rendkívül eredményes, dolgos évad az idei. Októberben két bemutatód volt: Arnold Wesker A konyha című előadásában Péter figurája és a Chioggiai csetepatéban Szúnyog Toffolo. Majd január végén egy újabb főszerep, a Hajnalban, délben, este Máriója következett. Hogy érzed: jó, ha ennyire sok a dolgod, vagy túlságosan megterhelő volt ez az időszak?

A harmadik után fáradtam el egy kicsit, hiszen a próbafolyamat egybeesett az év végével, nem volt időm eleget pihenni. Amikor pedig nem a színház kötött le, akkor sok időt töltöttem a tanítványokkal az akadémián. Most azonban végre úgy érzem, jut arra is időm, hogy ezeket a kitűnő szerepeket „finomhangoljam”. Mindhárom előadásból havonta kettőt-hármat játszunk, ezért van időm felkészülni rájuk. Egyébként hozzászoktam ehhez a tempóhoz, amelyet az egymást követő bemutatók diktáltak, és boldoggá is tett, hogy így elkapott ez az egész. Harmincéves vagyok, ez a lehető legoptimálisabb időszak arra, hogy sokat dolgozzam.


_DSC0296

 

A Pesti Magyar Színházban az idei első premiered október másodikán Arnold Wesker A konyha című darabjában Péter szerepe volt. Mi a fontos neked ebben a feladatban?

Elképesztő ritmusa van A konyhának, és nagyon kell vigyázni arra, hogy ne essek ki belőle. Az egy kotta…, ugyanakkor rendkívül robbanékony dolog. Nem lehet egyes részeknél hosszasan elidőzni. Azt nehéz megfogni, melyik az a pont, amikor Péterben átfordul valami. Pontosabban maga a pont megvan, csak az a kérdés, hogyan jutok el oda. Amikor Pétert játszom, gyakran érzem, hogy már vészesen közel van a pillanat, amikor robbannom kellene, de még nem tartok ott. Ez azt jelzi nekem, hogy találnom kell egy korábbi pillanatot, amelyből elindíthatom a kiakadáshoz vezető folyamatot. Ebben a szerepben jelenleg azt keresem, hogy tudok még jobban Péter robbanására készülni. Ami érdekes a személyében és a kapcsolatában, hogy bár rengeteg feszültséget táplál magában, mégis úgy tűnik, élvezi. Ezért én is úgy próbálom játszani, hogy ez egy játék Péter számára. Egészen az utolsó pillanatig.

 

A második premiered egy sokkal könnyedebb, vígjátéki szerep. Toffolo is bajkeverő, a chioggiai nők nyugalmát dúlja fel.

A Goldoni-komédia elég erős karakterszínjátszást kíván, amelyben minden mozdulatnak nagyon pontosan a helyén kell lennie. A komédiajátszás lényege, hogy egy karaktert teljesen fel kell építeni. Minden egyes mozdulatát megformálni, és hozzá kell igazítani a figurához, hogy hiteles legyen, természetes összhangban a szöveggel.

 

Az előadás során valóban megfigyelhető, hogy nemcsak a hangod, de a tested legutolsó porcikája is játszik. Például a kezed, amely ugyanúgy kifejezi Checca iránti szerelmedet, mint a szavaid. Ez nyilván tudatos dolog.

Azért nem ennyire tudatos! Én úgy mondanám inkább, hogy ez intenzitásbeli ügy. Valaki mondta nekem A konyha kapcsán, hogy ha csak a kezemet nézte volna, akkor is értett volna mindent. Nyilván ha az ember az idegrendszerével dolgozik, az kihat minden testrészére. Ez nálam nagy hangsúlyt kap, mert számomra a mozgás különösen fontos. Az energia az egész testemet átjárja: az előadás olyan, mint egy futóverseny, teljes testemben leizzadok. Ezek a szerepek megkövetelik az intenzitást – a hevességemet találom meg bennük, amit nagyon szeretek. Az életben ugyanis inkább kétkedő meg bizonytalan vagyok, de nem heves. Ám ha a koreográfia megköveteli az intenzív mozdulatokat, és ha az ember ezeket száz százalékig végrehajtja, akkor érdekes módon megérkezik vele az érzés is, a fizikai hevület magával hozza a lelki hevületet és minden a helyére kerül.

 

A harmadik premiered a Hajnalban, délben, este volt. Ez azért különleges, mert kétszemélyes darabról van szó, amelyet Gáspár Katával játszotok a Sinkovits Imre Színpadon, karnyújtásnyira a nézőktől. Melyik áll közelebb hozzád: a csapatmunka 650 néző előtt, vagy a kamaradarab a stúdióban?

Nem tennék különbséget, már csak azért sem, mert ez veszekedős, harcos darab, nagy érzelmek vannak benne. Katával nagyon jól tudjuk felhúzni egymást, és a rendező, Varga Éva is arra biztatott bennünket, hogy merjünk nagy érzéseket mutatni. Ez működik is: egyikünk csinál valami nagyot, amire aztán a másik reagál egy még nagyobbal, és így építkezünk fölfelé. Vagyis alapvetően igaz, hogy egy stúdióban finomabb dolgokkal lehet hatni, de ez az előadás kivétel a szabály alól.


_DSC0441-2

 

A nézői visszajelzések arról szólnak, hogy feltölt az előadás, jókedvű és szerelmesebb lesz az ember, amikor a végén kijön. Hogyan éli meg ugyanezt a színész, aki játssza?

Másképpen, hiszen én adom azt az energiát, amelyet a néző elvisz haza – ez a színháznak a mechanizmusa. Ha valaki ad, a másik elviszi. Nekem az elvégzett munka öröme marad, ha azt érezhetem, hogy ez a nap is hasznosan telt, főleg ha a nézői visszajelzések is erről szólnak. Persze ebben a szakmában nem szabad megelégedni, folyamatos építkezés az egész. Huszonévesen az ember megtanulja az alapokat, aztán harmincasként azzal dolgozik. Mire negyven lesz, kezd elmélyülni benne – szerintem ez az elmélyülés lesz a legizgalmasabb, ez lesz majd igazi művészetnek nevezhető. Ám nem siettetem az időt – jól érzem magam ott, ahol most tartok a színészi utamon.



Vasvári Judit/Pesti Magyar Színház

Fotó: Zsigmond László

SZFE_harmadeves_zenes_szinesz_szakos_hallgatoi_c_Ujhegyi_Eva

2016.12.04

MusicOnStage címmel mutatkozik be a Müpa új ismeretterjesztő sorozata, amely a Fesztivál Színházban avat be a zenés színpadi műfajok történetébe. A témát jól ismerő Erkel-díjas zeneszerző és operarendező, Selmeczi György december 6-tól kezdve négy előadáson át vezet be a törzsi rítusoktól az amerikai zenés színházig terjedő szellemtörténeti anyagba.

Szarvas_filmszinhaz_eorifoto-1290047

2016.12.04

A magyarországi premier előtt Párizsban mutatta be november 28-án este a Nemzeti Színház társulata A szarvassá változott fiú című előadás új változatát a Világ Kultúráinak Háza (Maison des cultures du monde) fesztiválján, a Festival de l'Imaginaire-en. A magyar közönség a december 7-ei premieren találkozhat először az új változattal.

godard2_masolata

2016.12.03

„Azt ugye ön is elismeri, hogy egy filmnek kell, hogy legyen eleje, közepe és vége? Hát persze, csak nem feltétlenül ebben a sorrendben.” Ez a régi anekdota jól mutatja, hogy Jean-Luc Godard, a francia új hullám élő legendája a világ egyik legmerészebb filmrendezője. A Kifulladásig, A bolond Pierrot és az Éli az életét című filmek alkotója december 3-án ünnepli 86. születésnapját.

Roma, dzsessz, balkáni és klasszikus zenéket felvonultató fesztivált tartanak jövő ősszel a burgenlandi Kismartonban (Eisenstadt), az Esterházy-kastélyban. A Herbstgold elnevezésű program első napján, szeptember 6-án Nicolas Altstaedt vezényletével fellép az Osztrák-Magyar Haydn Filharmonikusok, amely a kismartoni Esterházy-kastély rezidens zenekara lesz az év végétől. A koncerten Beethoven, Sosztakovics és Haydn művei csendülnek fel.

Kortárs európai dzsesszelőadók koncerteznek a következő napokban a budapesti Opus Jazz Clubban. A progresszív, többségében fiatal tehetségeket felvonultató fellépők között lesznek osztrák, német, francia, amerikai és portugál zenészek is.

Magyarországot 1956-ban elhagyni kényszerülő, jelenleg Brüsszelben, Göteborgban, Párizsban és Londonban élő emigránsokat mutat be Kallos Bea Egykor mind idegenek voltunk című portrésorozata, melyről az MTVA/MTI fotóriportete december 8-án a Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház Napfényműtermében tart vetítéssel egybekötött beszámolót.

Világsztárok lépnek fel a következő hetekben a Magyar Állami Operaházban és az Erkel Színházban: láthatja és hallhatja a közönség többek között Charles Castronovót, Erwin Schrottot, Renée Fleminget és Iréne Theorint.

Ékszerek és műtárgyak lepik el karácsony előtt Budapestet, december 13-án ékszereket és órákat, december 14-én ezüst és egyéb műtárgyakat kínál a BÁV karácsonyi aukciója, amelyet a MOM Kulturális Központban rendeznek meg. Az aukció első napjának több mint 200 tétele között minden értéksáv és minden főbb ékszertípus képviselteti magát.

A Liszt Ferenc-díjjal is kitüntetett hegedűművész két éve a világ egyik legkülönösebb hangszerén, thereminen is előad. Illényi Katica az ünnepekre egy egyedi karácsonyi tematikájú theremin albummal örvendezteti meg rajongóit és a hangszer szerelmeseit.

TH_CHRISTMAS_FRONT_k

Menszátor Héresz Attila képletesen és valóságosan is belebújik a hajdani nagy magyar tragika, Jászai Mari bőrébe november 28-án a Műcsarnok Színtérben.

Adventi Mesehotellé változik Budapest egyik legszebb szállodaépülete, ahol az ország legnagyobb gyerekszobáját rendezik be és töltik meg változatos programokkal az apróságok és szüleik örömére. A Gellért már hagyományos, ám idén megújult adventi rendezvénye december 3-án és 4-én várja a nagyérdeműt.

Spirituális utazásra hív Lovász Irén, Mizsei Zoltán és Horváth Kornél, vagyis a Groove & Voice Trio a Hangtájkép című lemez anyagát bemutató koncerten. Az énekesnő 2006-ban indított Gyógyító hangok címmel egy lemezsorozatot, melynek legismertebb részei az Égi hang és a Belső hang. A Hangtájkép az utóbbi újragondolása. Lovász Irén koncerten legközelebb december 3-án hallható, ahol az Égi hang című műsorát énekli.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma