2018.01.05

Létezik olyan hely, amely egy életre összeköti azokat a személyeket, akik egykor a falai között éltek és fejlődtek? Igen, és hazánkban ez olyan intézmény, melynek egykori diákjai ma a magyar kulturális és tudományos élet kiemelkedő alakjai – derült ki az Alkotóművészeti Szalon december 15-ei eseményén, ahol a 122 éves Eötvös József Collegium hagyományairól és szellemiségéről beszélgettek.

_D0A9751nyito


A MANK Nonprofit Kft. december 15-én már tizedik alkalommal tett kísérletet arra, hogy feltámassza a régmúltban igazán népszerű szalonok világát a Cseh Tamás Archívum patinás falai között. Ez a kísérlet olyannyira sikeres volt, hogy a Cseh Tamás Archívum – Interdiszciplináris Gyűjtemény I. emeleti termeiben ezen az esten egy gombostűt sem lehetett volna leejteni. Az érdeklődők szorosan egymás mellé húzták székeiket, és egyetértően bólintottak, amikor Hanák Gábor, az Archívum alapítója elmondta: az Alkotóművészeti Szalon minden egyes alkalommal bebizonyítja, hogy az alkotóművészeket és gondolkodókat közelebb lehet hozni egymáshoz, a hallgatóság számára pedig minden beszélgetés izgalmas történetekkel, élményekkel szolgál.

 

Nem volt ez másként december 15-én sem, mikor az est házigazdája, Mirtse Zsuzsa, a MANK Nonprofit Kft. művészeti tanácsadója négy vendég – Hóvári János történész−turkológus, az Eötvös József Collegium Baráti Körének elnöke, a MANK Nonprofit Kft. főigazgatója; Szijártó István irodalomtörténész, az Eötvös József Collegium volt igazgatója, a Százak Tanácsának elnöke; Kovács István történész, költő, diplomata, az Eötvös József Collegium volt tanára; Gy. Szabó András előadóművész, az Eötvös József Collegium volt tanára – emlékeit hívta elő, és arra kérte mindannyiukat, meséljenek arról, milyen volt Eötvös-kollégistának lenni.


_D0A9781_Copy

 

„Alapításától kezdve az Eötvös József Collegium hivatása az, hogy a magyar nemzet legtehetségesebb egyetemi polgárait támogassa, tudományos előmenetelüket segítse. Jóllehet a Collegium ma sok tekintetben eltér a háború előtti nagyhírű elődjétől, a célja változatlan: olyan kiválóan felkészült szakemberek képzése, akik tudományterületükön az átlagot meghaladó tudással rendelkeznek, önálló kutatómunkára képesek, és akiknek a tudomány művelése nem csupán szakma, hanem tanári hivatás is” – olvashatjuk az Eötvös József Collegium hivatalos honlapján, ezt a gondolatot, célkitűzést azonban nemcsak a Collegium vezetői, hanem annak egykori és jelenlegi diákjai, tanárai is hasonlóan fogalmazzák meg. Dr. Hóvári János, az Eötvös József Collegium Baráti Körének elnöke elmondta: „az 1895-ben Eötvös Loránd által a párizsi École normale supérieure mintájára alapított Collegium a kezdetektől olyan különálló intézmény, ahol az egész Kárpát-medence képviseltetheti magát. A Collegium tagjai egytől egyig a magyar tudományos élet fontos, kiemelkedő alakjai lettek, ez pedig azért van, mert az intézmény szellemiségének megfelelően a mai napig az a legfontosabb cél, hogy európai értelmiséget neveljenek a Collegium falai között.”

 

_D0A9850_Copy


Kiemelte, hogy „ez a Collegium tulajdonképpen egy nagy család. Mi, akik még gyerekfejjel megérkeztünk vidékről Pestre, azonnal egymásra találtunk itt. A felsőbb évesek természetesen letörték az önbizalmunkat, de aztán egy új öntudat épült fel bennünk, melyet soha, senki sem vehet el tőlünk. Ahogy azt a tudatot sem, hogy mindig számíthattunk és számíthatunk a többi kollégistára. Ez tehát egy olyan közösség, amely örökre összetart. Mindig jön egy újabb nemzedék, de az összetartás nem múlik el.” Majd hozzátette, hogy folyamatosan keresik annak lehetőségét, miként lehet megtartani és ápolni ezt a kapcsolatot.

 

Szijártó István irodalomtörténész, az Eötvös József Collegium volt igazgatója, a Százak Tanácsának elnöke arról mesélt, milyen sokat adott ez az intézmény mindazoknak, akik valaha is a tagjai lettek. „Az Eötvös József Collegium egy világra nyíló ablak”, amely a régi időkben az egyik legfontosabb közösségi teret jelentette a fiatalok számára. „Örömmel tölt el, hogy elmondhatom: bármit is értem el az életben, sosem akartam több lenni, mint a Collegium egykori diákja – és ezzel a gondolattal és büszkeséggel nem vagyok egyedül.” Szijártó István meghatódva emlékezett vissza a Collegiumban töltött éveire. Elmesélte, hogy 1964 februárjában csöppent bele az intézmény életébe, ’86-ig pedig nevelő, illetve tanácsadó tanár is volt, így több nemzedékhez is szoros kapcsolat fűzte. „Hóvári Jánosék nemzedékében élt a legélénkebben az a szellemiség, amely az Eötvös József Collegiumot jellemzi, és ahogy egyre jobban megismertem őket, rájöttem: van egyfajta folytonosság az intézmény életében, amely a diákok tudásvágyának és tenni akarásának köszönhetően sosem szakad félbe.”

 

_D0A9774_Copy


Ezt a gondolatot erősítette meg Kovács István történész, költő, diplomata, az Eötvös József Collegium volt tanárának visszaemlékezése, aki a meghatározó március 15-ei ünnepségekről mesélt. „Csodálatosak voltak a március 15-ék, mondhatni: tudatszervező események. Olyannyira, hogy még egy olyan alkalomra is emlékszem, mikor jómagam már nem voltam kollégista.” Utassy József az 1968-as március 15-ei ünnepélyen elszavalta a Zúg március című költeményét, melyet hallva Tóth Gábor, a Collegium akkori igazgatója azonnal elrohant, mivel tudta, hogy aznap estére feljelentik az intézményt – mondta el Kovács István. Ezzel a történettel arra mutatott rá, hogy a Collegium tagjai nem megalkuvó egyének voltak, hanem értelmiségi fiatalok, akik sosem voltak hajlandóak feláldozni szellemiségüket, eszmeiségüket. Kitartottak egymás mellett, és olyan elveket vallottak, amelyek valóban értékesek – a mai napig. Épp ez az oka annak, hogy a jelenlegi kollégisták is örömmel, büszkén emlékeznek vissza rájuk, és viszik azt a zászlót, amely az összetartásukat jelképezi.


_D0A9756_Copy

 

Erről számolt be Tevelÿ Arató György történész, aki a Collegium 120 évét összefoglaló Kősziklára épített ház című kötetről mesélt az érdeklődőknek. A könyv szerkesztője kiemelte: nem az Eötvös József Collegium történetének monográfiáját készítették el, hanem egy olyan művet, melynek koncepciója meglepően irodalmi, ennek pedig az az emlékezeti háló az oka, amely összeköti a Collegium egykori és jelenlegi tagjait. „Ez a kötet tanúságtétel az Eötvös József Collegium előtt” – jelentette ki, Kovács István pedig rögtön hozzáfűzte: „üdítő ezt a könyvet forgatni, méltó azokhoz az elődökhöz, akikről szól. Ennek a kötetnek köszönhetően ismét rájöttem, milyen remek Collegiumba jártam.”


_D0A9808_Copy

 

Gy. Szabó András előadóművész, az Eötvös József Collegium volt tanára szintén csatlakozott ehhez a gondolathoz, és felidézte: negyven évet töltött el a Collegiumban, ez idő alatt pedig olyan élményeket, valamint tudást szerzett, melyet senki sem vehet el tőle. „Ugyanakkor az egyetemi színpadon való jelenlét is fontos volt számomra, a próbák pedig mindig késő estig tartottak, ezért sokszor előfordult, hogy visszatérve a kollégiumba egy palack bor társaságában szavaltam a társaimnak” – emlékezett vissza, majd az est zárásaként elszavalt egy gyönyörű verset. A közönség tapsa megtöltötte a termet. Jó érzés volt megtapasztalni, hogy Magyarországon van egy hely, mely örök érvényű értékeket képvisel, és egy életre összeköti azokat, akik valaha is a tagjai voltak – vagy lesznek.



Tóth Eszter

Fotó: Csákvári Zsigmond

_D0A4235_Copy

2018.10.23

Kontra Ferenc író vehette át idén az Arany János-díjat kiemelkedő irodalmi munkásságáért, a legjobb első verseskötetet elismerő Gérecz Attila-díjat pedig Dezső Kata kapta az Akiket hazavártak című kötetéért október 23-án a Magyar Írószövetség dísztermében rendezett, az 1956-os forradalomra emlékező ünnepi rendezvényen.

szalay_lajos_forradalom_nagyobb

2018.10.23

A Műcsarnokban helyet kapó Emigráns magyar művészek az 1956-os forradalomról című kiállítás a magyar emigráció, a sziget-magyarság 1956-ról alkotott képzőművészetéből válogat. A tárlaton látható művek az 1956-os forradalom eseményeit, helyszíneit és szereplőit, illetve szellemiségét és emlékét örökítik meg. Közös jellemzőjük, hogy a Kádár-korszakban születtek olyan alkotóktól, akik akkor vagy később hagyták el az országot.

Egykulonlegesnap1

2018.10.23

Egy különleges nap címmel tartanak bemutatót a Hatszín Teátrumban november 10-én. Az azonos című film alapján készült színpadi változatot Dobó Kata, Réti Barnabás és Egri Kati főszereplésével tűzik műsorra. Az Iványi Árpád rendezésében megvalósuló előadást havonta legalább két alkalommal játsszák majd. Dobó Kata színésznő elmondta: a darabban két magányos ember találkozásáról van szó.

Egy monodrámával, két felolvasószínházi előadással és a legrangosabb vajdasági színművészeti díj, a Pataki-gyűrű átadásával ünneplik az idén a délvidéki magyar színjátszás napját Szabadkán. A délvidéki magyar színjátszás napja október 29-e annak emlékére, hogy Pataki László, a szabadkai Népszínház alapító tagja rendezésében 1945-ben ezen a napon mutatták be a színház első darabját, Balázs Béla Boszorkánytáncát.

Ivan Wernisch cseh költő, író és publicista kapta idén a Franz Kafka-díjat. A Franz Kafka Társaság által adományozott elismerést Wernisch október 22-én este a prágai óvárosi városháza dísztermében vette át. A 75 éves Ivan Wernisch az ötödik cseh szerző, akit Kafka-díjjal jutalmaztak. Wernisch Prágában született, és a múlt század hatvanas éveiben jelentek meg az első versei. A Kafka-díjat – egy bronz plakettet, amely Kafka prágai szobrát ábrázolja – korábban olyan irodalmi nagyságok kapták meg, mint Philip Roth vagy a Nobel-díjas Elfriede Jelinek és Harold Pinter. A díjat 2003-ban Nádas Péternek ítélték oda. A Franz Kafka-díjjal 10 ezer dolláros (2,81 millió forint) pénzjutalom is jár.

Hét nap alatt tizenkét előadással, köztük a fiatal táncművészeket támogató Imre Zoltán Program keretében született produkciókkal várja az érdeklődőket az október 28-áig tartó III. Infinite Dance Festival Nagyváradon – hangzott el az M5 csatorna október 22-ei, esti Kulturális Híradójában. A programsorozat a Nagyvárad Táncegyüttes, a Bihar megyei amatőr tánccsoportok, valamint a járókelők közös zenés-táncos performanszával kezdődött meg október 22-én Nagyvárad főterén. A magát összművészetiként meghatározó fesztivál programjában a mozgásszínház legkülönbözőbb formáit – klasszikus és kortárs balett, néptánc, kortárstánc és a kiegészítő programok révén a hip-hop, mazsorett, valamint street dance – magas szinten művelő és képviselő, nemzetközi elismertségnek örvendő társulatok előadásai kapnak helyet. Az idei hétnapos táncünnepen az Imre Zoltán Program keretében született produkciók mellett a Szegedi Kortárs Balett, a Bartók Táncszínház, a Nagyvárad Táncegyüttes, a Duda Éva Társulat, a Kolozsvári Magyar Opera és a Bukaresti Nemzeti Táncközpont előadásait láthatja a közönség.

Népi játékokkal, filmvetítésekkel és élő történelmi színielőadásokkal elevenítik fel az 1956-os forradalmat és szabadságharcot megelőző vidéki eseményeket a szentendrei Skanzenben az ünnepi hosszú hétvégén. A mi ’56-unk című tematikus programsorozat bemutatja a téeszesítést és a padlássöprést, valamint a vidéki ember mindennapjait, felelevenítve az ötvenes évek hangulatát. Ezek közé tartoznak a népi gyermekjátékok is. Történészek, néprajzkutatók és muzeológusok az irodalomból, régi filmhíradókból alapos kutatómunkával tártak fel olyan tényeket, adatokat, amelyek ebben az időben bizonyos falvakban megtörténtek. A Skanzenben három tájegység történetén keresztül mutatják be, hogy milyen események történtek a falvakban a forradalmat megelőző években.
Liszt Ferenc születésének 207. évfordulóján szólalt meg újra a Zeneakadémia felújított Voit-orgonája, amelyet 1967 óta nem hallhatott a közönség. A megújult hangszert bemutató október 22-ei, esti koncert előtt Kövér László, az Országgyűlés elnöke felidézte: a Zeneakadémia szenátusa 2010-ben döntött úgy, hogy helyreállítja az orgonát. „A Voit-orgona rekonstrukciója nemcsak közös álom volt, hanem a legfontosabb lépés annak érdekében, hogy a Zeneakadémia orgonaparkja megfeleljen a modernkori orgonaoktatás nemzetközi összehasonlításban is legmagasabb követelményeinek” – emelte ki Vigh Andrea, a Zeneakadémia rektora. Az intézmény koncertorgonája 1907. május 15-én szólalt meg először.

Gérecz Attila költő, 1956-os hős történetét adja elő október 23-án a Vígszínház Házi Színpadán Orosz Ákos. Csuja László rendezővel olyan pesti srác lélekrajzát vitték színre, akit a hatalom nem tudott megtörni. A szökés című monodráma hosszú idő után látható újra színpadon.

5

Jenei Szilveszternek van mit mesélnie, hiszen ötven éve van a pályán gitárosként, énekesként, zeneszerzőként. Több legendás zenekar tagja volt, 300 dalt komponált, nyolc arany és három platinalemez lóg a szobája falán. Most, 70. születésnapja alkalmából egy rendhagyó koncert keretében újra átélhetjük vele az elmúlt évtizedek sikerét sztárvendégek részvételével a Stefánia Palotában október 13-án, 19 órától.

Idén hatodik alkalommal rendezik meg a Szentendrei Jazz- és Borfesztivált, amely szeptember 28. és 30. között várja a látogatókat Szentendrén. A történelmi belváros sétálóutcáján, a Fő téren és a belvárosi házak udvaraiban az ország minden borrégiójából érkező borászatok várják az érdeklődőket, valamint számtalan borszakmai és kulturális program, köztük jazzkoncertek, séták és kiállítások is.

Rekord nyári látogatottságot könyvelhet el alkotóházaiban a MANK Nonprofit Kft. A Szigligeten, Zsennyén, Kecskeméten, Hódmezővásárhelyen, Mártélyon és Galyatetőn található hat alkotóházban inspiráló alkotásra nyílik lehetősége a művészeknek, de az épületek egyre több szakmai rendezvény helyszínéül is szolgálnak.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma