728x90px_Csardaskiralyno_Moni_002

2018.01.23

Édouard Manet-t könnyen összekeverhetjük kortársával, Claude Monet-val. Nevük mellett munkásságuk is hasonló: mindketten a színek és a fények hatásait vizsgálták, elvetették a tanult formákat és festményeiket a látott és érzékelt valóságra építették. Ám ezen új törekvések kezdete egyértelműen Manet-hoz fűződik, aki 186 évvel ezelőtt, éppen a mai napon, január 23-án született.
3manet10
A parton, 1873
Fotó: Web Gallery of Art


Érdekes egybeesés, hogy az impresszionista stílus kezdetét és végét fémjelző két festőművész, Paul Cézanne és Édouard Manet azonos hónapban, januárban látták meg a napvilágot. A január 19-én született Cézanne munkásságáról a Cézanne és a megszilárdított fény című cikkünkben írtunk, most pedig Édouard Manet pályáját vesszük górcső alá. A 186 évvel ezelőtt, január 23-án született Manet az 1860-1870-es években készült festményeivel és felfedezéseivel megalapozta a 19. század második felében kibontakozó, új festészeti irányzatot, az impresszionizmust. Mutatjuk, hogyan.


Előzmények: Courbet és a barbizoni festők

A 19. század első évtizedeiben lezajlott az ipari forradalom, mely alapjaiban változtatta meg a társadalmi életet. Az olyan új vívmányok, mint a gőzhajó, a gőzmozdony és a vasút nagyban megkönnyítették a közlekedést, az elektromos távíró (morze) pedig a kommunikációt. Ennek következtében az emberek könnyebben kiszabadultak a városból, a vidék gyorsabban elérhetővé vált, és egyre inkább teret hódított a civilizációt kritizáló, „vissza a természetbe” felfogás. A század első felében egyre inkább a realizmus került előtérbe a festészetben: Gustave Courbet a városi életből merített a kritikai hangvételű képeihez, míg a barbizoni festők a természetben, a szabad ég alatt készítették a még barnás tónusú, de már a napfény változásait vizsgáló plein air festményeiket. Talán itt érdemes megemlíteni a különbséget a cikk elején említett Manet és Monet között: Manet inkább Courbet-t követte a hétköznapi emberek és témák ábrázolásával, míg Monet a természet, a víz festőjeként a barbizoni iskola természetábrázolását fejlesztette tovább.


courb103
Gustave Courbet: Kőfejtők, 1849
Fotó: Web Gallery of Art


Lekerül a napszemüveg: Manet felfedezi a színeket

Az akadémikus festészet alkotásai műteremben készültek, ami azt eredményezte, hogy a festők emlékezetből, nem szemük, inkább tudásuk alapján festettek, a képeken az átmenetek és tónusok is túl egyenletesek voltak. A sokszor történelmi, allegorikus és irodalmi témák mellett e begyakorolt módszerek is mesterségesnek tűntek az új felfogású ifjú festő, Édouard Manet-nak. Manet rájött arra, hogy a szabadban nem lehet ilyen egyenletes átmeneteket találni: a napsütés révén élénkebb kontrasztok alakulnak ki, és az árnyékok sem egyértelműen szürkék vagy feketék, hiszen a tárgyakról visszaverődő fény a megvilágítatlan, árnyékos részeket is megszínezi. Felismerte, hogy a tárgyak körvonala is elmosódik, és igazából a szabadban csupán ragyogó színárnyalatok tömegét lehet látni, melyek a néző szemében és értelmében olvadnak össze egy képpé. Mindezek hatására Manet ráébredt: a természetben látott formák teljesen különböznek attól, mint amilyeneknek az akadémikus szabályok tanították azokat. Ezt követően már a szemének akart hinni, nem pedig az addig megszerzett tudásának a látványról, témáit pedig a polgárság mindennapjaiból, a kortársai életéből merítette. A barnás színvilágból egyszer csak kitörtek a színek úgy, mint amikor az ember leveszi a napszemüveget. Ennek azonban nem mindenki örült…


Virágzik a polgári életkép

A 19. század festészetében az alkotók egyre gyakrabban merítették témáikat a hétköznapi életből. Legyen szó politikai tartalomról, a szegénység sorsáról, az élet örömeiről vagy a polgárság szórakozási formáinak bemutatásáról, a festők előszeretettel örökítették meg a mindennapokat, olykor minden erkölcsi tartalom nélkül. Manet Zene a Tuileirák kertjében című, sokalakos, egy hangverseny közönségét bemutató, látványos és mozgalmas képén például több ismert és neves személy megtalálható: Charles Baudelaire, a költőbarát, Offenbach, a zeneszerző, a testvére, Eugène Manet és maga a festő is. Az Olympia című képének modellje valószínűleg egy fiatal kurtizán volt – ő egyébként a Reggeli a szabadban című képén is szerepel –: a szolgáló éppen az egyik csodálójától hozza a virágcsokrot.


music-in-the-tuileries-gardens-1862
Zene a Tuileirák kertjében, 1862
Fotó: wikiart.org


Újratervezés: a mozgás ábrázolása

Édouard Manet a színek mellett a század második felében a mozgást is elkezdte tanulmányozni. Felfedezte, hogy az akadémikus festészet művein minden részletesen kidolgozott annak ellenére, hogy a valóságban nem látunk mindent: egy adott pillanatban egy adott pontra tudunk csak összpontosítani. A részletek így elmosódnak, és bár tudjuk, hogy ott vannak, nem látjuk őket. Manet 1872-ben készítette A longchamp-i verseny című, lóversenyt ábrázoló litográfiáját, mely már ezt a felfogást tükrözi. A vágtató lovakat és izgatott tömeget a festő nem ábrázolja részletesen, a lovaknak nem is látszik mind a négy lábuk. Kizárólag arra szorítkozott, amit a való életben is látott, célja pedig a látvány egészének, az optikai összbenyomásnak, a hangulatnak és a nagypolgárság újszerű, mozgalmas életének bemutatása volt.


173a090521f8d1811f56ea0767f48197
A longchamp-i verseny, 1872
Fotó: pinterest.com


A fogadtatás: „A visszautasítottak Szalonja”

A közönség és a kritikusok nem fogadták örömmel Manet új elképzeléseit, festészeti módszereit. Képei botrányt okoztak a művészvilágban harsány és éles kontrasztjaikkal, melyek egyértelműen szakítottak a lágy, fokozatos árnyékolás hagyományaival. Az 1863-as Salon-kiállításon – mely a hivatalos művészet fóruma volt – nem engedték Manet-t szerepelni, így a festő külön kiállítást hozott létre „A visszautasítottak Szalonja” (Salon des Refusés) címmel és itt mutatta be műveit. Leginkább a Reggeli a szabadban és az Olympia című képei keltettek közfelháborodást. A Reggeli a szabadban című képén a közönség nem értette a három alak – a két felöltözött férfi és a meztelen nő – közti kapcsolatot, azt, hogy mi a meztelenség funkciója a jelenetben, hogy ez most életkép-e vagy allegória. Az Olympia című akt pedig szemérmetlenségével, a nő provokáló tekintetével okozott feszültséget, sőt a képen látható fekete macskát is sokan támadták.


Edouard_Manet_-_Luncheon_on_the_Grass_-_Google_Art_Project
Reggeli a szabadban, 1863
Fotó: wikipedia.org


Mennyire régi az új?

Manet újítása a színek terén a régi művészetből eredt, a festőművészet tradícióiból építkezett, így Raffaello, a velencei Giorgione és Tiziano, a spanyol Velázquez és Goya műveit értelmezte újra. Leghíresebb képeihez is régi művészek alkotásai szolgáltak mintául: az 1863-ban készült Olympia című munkája Giorgione Vénuszát és Tiziano Urbinói Vénuszát idézi meg, a Reggeli a szabadban című képét Giorgione és Raffaello munkái ihlették, az 1868-1869-es Balkon című festményét pedig Goya Maják az erkélyen című munkája alapján készítette. Ez a felfogás, a klasszikusok modernizálása egyébként az impresszionistákra is jellemző volt, sokan nyúltak vissza az olasz festészet, a reneszánsz eszközeihez, a napfényben fürdő színekhez.


olympia
Olympia, 1863
Fotó: manet.org


Miért nem impresszionista Manet?

Édouard Manet új törekvései jelzik tehát az új stílus, az impresszionizmus kezdetét. A kérdés: ő maga vajon impresszionistává vált-e? Manet a stílus követőivel ellentétben ragaszkodott a hagyományos szerkezet, az anyagiság megtartásához, az élet szépségét és igazságát a klasszikus formákkal akarta összebékíteni. Nemcsak a látható felületek iránt érdeklődött, de célja volt a hangulat visszaadása, az emberek egymáshoz való viszonyának, az élet hű bemutatása is. Bár vannak impresszionizmusba hajló festményei, az irányzat képviselőinek kiállításain mégsem vett részt. Az 1874-ben készült Monet bárkája című képén már az új stílus jelenik meg a vízfelület ábrázolásában és a nőalak vázlatszerű megjelenítésében, ami nem csoda, hiszen ezekben az években az impresszionistákkal is alkotott a Szajna partján. Édouard Manet-ra éppen ezért úgy szoktak hivatkozni, mint akinek a festészete hidat képez a realizmus és az impresszionizmus között.


monet-in-his-floating-studio-1874
Monet bárkája, 1874
Fotó: wikiart.org

Édouard Monet 1832. január 23-án született Párizsban. Apja, Auguste Manet jogtanácsos volt az Igazságügyi Minisztériumban, anyja szintén a francia polgársághoz tartozott, a családja így roppant vagyonosnak számított. Apja ellenezte fia művészet iránti érdeklődését, ám Manet már középiskolás kora óta titokban tanult festeni. A középiskola után a család tengerésztiszti pályára szánta, a Tengerészeti Főiskolára viszont nem vették fel. Végül a második sikertelen felvételi után apja elfogadta, hogy festőnek tanuljon. A festészeti pályán rengeteg elutasításban volt része a fiatal alkotónak egészen 1870-ig, amikor is besorozták a porosz-francia háború kitörésekor. Visszatérte után az 1873-as Salon már jól fogadta a képeit, művészeti körökben egyre népszerűbbé vált, összebarátkozott Émile Zola íróval és műkritikussal is. Manet 1874-től a később impresszionistáknak nevezett festőkkel dolgozott, de közben megőrizte alkotói függetlenségét, nem tartozott közéjük. Manet 1883 áprilisában hunyt el.



Összeállította: Révy Orsolya

Források:

Gombrich, E. H.: A művészet története

Newall, Diana: Mit üzen a kép?
http://www.mozaweb.hu/Lecke-VIZ-Muveszettortenet_8-Az_impresszionizmus_muveszete-101172 

596x90px_Csardaskiralyno_Moni_002

PMSZ_2

2019.08.25

Rancsó Dezső színművész kapta idén az Agárdy-emlékláncot a Pesti Magyar Színház társulatának szavazatai alapján. Sándor Erzsi portréja.

kavarga_R

2019.08.25

Dmitrij Kavarga a poszthumán művészet emblematikus képviselője: monumentális, ugyanakkor részletgazdag szobrai, kinetikus szerkezetei és interaktív installációi az antropocentrizmus kríziséről szólnak. A szentendrei MűvészetMalomban kiállított műveinek legfontosabb állítása: újra kell gondolnunk az emberi létezés alapvető kérdéseit, különben az emberiség saját magát fogja megsemmisíteni.

Van_R

2019.08.24

A VAN filmzenekar a 2014-es Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan, és 2018 egyik hazai filmsikere, a Rossz versek dalait adja elő. A héttagú formáció nemrég az Ördögkatlan fesztiválon lépett fel egy hirtelen támadt vihar miatt a szabadtéri színpad helyett egy kiállítóteremben. Nem tudom, hogy történt, de a végére hálás voltam a nyárért, a vizes zokniért, a kezemben átmelegedett repohárért és azért, hogy a vihar átmosta ezt az örömzenélést a kültéri színpadról a fülledt terembe. A zenekar négy tagjával beszélgettem.

Ötállomásos erdélyi turnéra indul ősszel Mahó Andrea. A színész-énekes koncertsorozatán neves vendégekkel lép színpadra. Az Azért vannak a jó barátok című turné szeptember 17-én indul Zilahon és október 7-én zárul Brassóban. Repertoáron lesznek dalok a Madách Színházban játszott musicalekből, de lesznek rockdalok, crossoverek is.

Az 1912 óta az Atlanti-óceán mélyén nyugvó Titanic maradványait 14 év után először kereste fel augusztus elején egy expedíció, amely nagyfelbontású képeket készített a roncsról. Az első útján egy jéghegynek ütközött és elsüllyedt luxushajó 1 Celsius fokos vízben fekszik, erős örvényeknek és változó tengeri áramlásoknak van kitéve. A roncsot a sókorrózió és a fémevő baktériumok is pusztítják. A legjelentősebb romlás a tisztek lakóhelyének, köztük a kapitány kajütjének a területén fedezhető fel. A rajongók egyik kedvence, a kapitány kádja már az enyészeté lett.

Egy spanyol történész az amszterdami Társadalomtörténeti Nemzetközi Intézetben (IISH) 1939 óta heverő fadobozokban több mint 500, a spanyol polgárháborút megörökítő fotó negatívjára bukkantak. A Nemzeti Munkásszövetség (CNT) 1939 áprilisában csempészte ki Barcelonából az archívumot, amely egy hosszú út után –kitérőkkel Párizsban, valamint Harrogate és Oxford városaiban – 1947-ben érkezett meg az IISH-ba. A dobozokban több mint 500 olyan fotó negatívja lett meg, amelyet a spanyol polgárháború alatt, 1937 és 1938 között készített az akkor még Deutsch Kati néven dolgozó fotós. Spanyolországba érkezve Deutsch a CNT és az Ibériai Anarchista Föderáció (FAI) külső propagandaszolgálatához szegődött.

Szeptemberben mutatják be A csizmadia, a szélkirály és a nyúlpásztor esete című darabot, amelyet Nagy Orsolya írt és Markó Róbert rendezett. Kolozsi Angéla A libapásztorlány című meséjét Kuthy Ágnes rendezésében láthatjuk, a Papucsszaggató királykisasszonyok című előadást pedig Láposi Terka állítja színpadra. Az Óriásölő Margaret című darabot írója, Gimesi Dóra rendezi majd. A teátrum vasárnap tartja évadnyitó családi rendezvényét. Az Idesüss a figurásra! című programsorozatra a Nagytemplom mögötti Emlékkertben várják az érdeklődőket.

Ismét Magyarország egyik legnépszerűbb Beatles tribute zenekara, a Bits képviseli Magyarországot és a magyar Beatles közösséget a világ legnagyobb Beatles fesztiválján, a liverpooli International Beatle Weeken. A felkérés a világhírű Cavern Clubtól érkezett, ahol a Beatles 292 koncertet adott 1961 és 1963 között. A Bits augusztus 23-tól 26-ig a fesztivál keretében kilenc koncertet ad különféle helyszíneken, így a Cavern Clubban is. A liverpooli Beatle Weeket a nyolcvanas évek óta rendezik meg és a kezdetben baráti összejövetelből kialakult Beatles fesztivál napjainkra turisták és Beatles-rajongók ezreit vonzza. Mintegy nyolcvan, a világ minden tájáról érkező előadó egy héten keresztül ad koncerteket augusztus végén.

192x170px_Csardaskiralyno_Moni_002

Az Ostrea peregrina nevű hagyományőrző fesztivál augusztus 31-én lesz. A Vigasságok terén immár negyedik alkalommal sorra kerülő eseményen lesz hosszúkard vívóverseny, páncélos küzdelem és tüzérségi bemutató is.

Ostrea_peregrina

Augusztus 30. és szeptember 3. között rendezik meg Budapesten a New Millennium Nemzetközi Kamarazenei Fesztivált és Mesterkurzust. A Miranda Liu hegedűművésznő által alapított új fesztivál vendége lesz Georgy Tchaidze orosz zongoraművész, aki először lép fel Magyarországon.

Életre rajzolt múlt címmel történelmi képregényfesztivál és -kiállítás lesz Esztergomban szeptember 7-én.

Péntek este kezdődik a Pannonhalmi Bencés Főapátság háromnapos művészeti fesztiválja, az Arcus Temporum, amelynek kiemelt vendége ezúttal Gidon Kremer hegedűművész. A programsorozat a csend és a spiritualitás köré szerveződik.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma