IDO_KEP_banner_728x90_2_002

2018.01.23

Édouard Manet-t könnyen összekeverhetjük kortársával, Claude Monet-val. Nevük mellett munkásságuk is hasonló: mindketten a színek és a fények hatásait vizsgálták, elvetették a tanult formákat és festményeiket a látott és érzékelt valóságra építették. Ám ezen új törekvések kezdete egyértelműen Manet-hoz fűződik, aki 186 évvel ezelőtt, éppen a mai napon, január 23-án született.
3manet10
A parton, 1873
Fotó: Web Gallery of Art


Érdekes egybeesés, hogy az impresszionista stílus kezdetét és végét fémjelző két festőművész, Paul Cézanne és Édouard Manet azonos hónapban, januárban látták meg a napvilágot. A január 19-én született Cézanne munkásságáról a Cézanne és a megszilárdított fény című cikkünkben írtunk, most pedig Édouard Manet pályáját vesszük górcső alá. A 186 évvel ezelőtt, január 23-án született Manet az 1860-1870-es években készült festményeivel és felfedezéseivel megalapozta a 19. század második felében kibontakozó, új festészeti irányzatot, az impresszionizmust. Mutatjuk, hogyan.


Előzmények: Courbet és a barbizoni festők

A 19. század első évtizedeiben lezajlott az ipari forradalom, mely alapjaiban változtatta meg a társadalmi életet. Az olyan új vívmányok, mint a gőzhajó, a gőzmozdony és a vasút nagyban megkönnyítették a közlekedést, az elektromos távíró (morze) pedig a kommunikációt. Ennek következtében az emberek könnyebben kiszabadultak a városból, a vidék gyorsabban elérhetővé vált, és egyre inkább teret hódított a civilizációt kritizáló, „vissza a természetbe” felfogás. A század első felében egyre inkább a realizmus került előtérbe a festészetben: Gustave Courbet a városi életből merített a kritikai hangvételű képeihez, míg a barbizoni festők a természetben, a szabad ég alatt készítették a még barnás tónusú, de már a napfény változásait vizsgáló plein air festményeiket. Talán itt érdemes megemlíteni a különbséget a cikk elején említett Manet és Monet között: Manet inkább Courbet-t követte a hétköznapi emberek és témák ábrázolásával, míg Monet a természet, a víz festőjeként a barbizoni iskola természetábrázolását fejlesztette tovább.


courb103
Gustave Courbet: Kőfejtők, 1849
Fotó: Web Gallery of Art


Lekerül a napszemüveg: Manet felfedezi a színeket

Az akadémikus festészet alkotásai műteremben készültek, ami azt eredményezte, hogy a festők emlékezetből, nem szemük, inkább tudásuk alapján festettek, a képeken az átmenetek és tónusok is túl egyenletesek voltak. A sokszor történelmi, allegorikus és irodalmi témák mellett e begyakorolt módszerek is mesterségesnek tűntek az új felfogású ifjú festő, Édouard Manet-nak. Manet rájött arra, hogy a szabadban nem lehet ilyen egyenletes átmeneteket találni: a napsütés révén élénkebb kontrasztok alakulnak ki, és az árnyékok sem egyértelműen szürkék vagy feketék, hiszen a tárgyakról visszaverődő fény a megvilágítatlan, árnyékos részeket is megszínezi. Felismerte, hogy a tárgyak körvonala is elmosódik, és igazából a szabadban csupán ragyogó színárnyalatok tömegét lehet látni, melyek a néző szemében és értelmében olvadnak össze egy képpé. Mindezek hatására Manet ráébredt: a természetben látott formák teljesen különböznek attól, mint amilyeneknek az akadémikus szabályok tanították azokat. Ezt követően már a szemének akart hinni, nem pedig az addig megszerzett tudásának a látványról, témáit pedig a polgárság mindennapjaiból, a kortársai életéből merítette. A barnás színvilágból egyszer csak kitörtek a színek úgy, mint amikor az ember leveszi a napszemüveget. Ennek azonban nem mindenki örült…


Virágzik a polgári életkép

A 19. század festészetében az alkotók egyre gyakrabban merítették témáikat a hétköznapi életből. Legyen szó politikai tartalomról, a szegénység sorsáról, az élet örömeiről vagy a polgárság szórakozási formáinak bemutatásáról, a festők előszeretettel örökítették meg a mindennapokat, olykor minden erkölcsi tartalom nélkül. Manet Zene a Tuileirák kertjében című, sokalakos, egy hangverseny közönségét bemutató, látványos és mozgalmas képén például több ismert és neves személy megtalálható: Charles Baudelaire, a költőbarát, Offenbach, a zeneszerző, a testvére, Eugène Manet és maga a festő is. Az Olympia című képének modellje valószínűleg egy fiatal kurtizán volt – ő egyébként a Reggeli a szabadban című képén is szerepel –: a szolgáló éppen az egyik csodálójától hozza a virágcsokrot.


music-in-the-tuileries-gardens-1862
Zene a Tuileirák kertjében, 1862
Fotó: wikiart.org


Újratervezés: a mozgás ábrázolása

Édouard Manet a színek mellett a század második felében a mozgást is elkezdte tanulmányozni. Felfedezte, hogy az akadémikus festészet művein minden részletesen kidolgozott annak ellenére, hogy a valóságban nem látunk mindent: egy adott pillanatban egy adott pontra tudunk csak összpontosítani. A részletek így elmosódnak, és bár tudjuk, hogy ott vannak, nem látjuk őket. Manet 1872-ben készítette A longchamp-i verseny című, lóversenyt ábrázoló litográfiáját, mely már ezt a felfogást tükrözi. A vágtató lovakat és izgatott tömeget a festő nem ábrázolja részletesen, a lovaknak nem is látszik mind a négy lábuk. Kizárólag arra szorítkozott, amit a való életben is látott, célja pedig a látvány egészének, az optikai összbenyomásnak, a hangulatnak és a nagypolgárság újszerű, mozgalmas életének bemutatása volt.


173a090521f8d1811f56ea0767f48197
A longchamp-i verseny, 1872
Fotó: pinterest.com


A fogadtatás: „A visszautasítottak Szalonja”

A közönség és a kritikusok nem fogadták örömmel Manet új elképzeléseit, festészeti módszereit. Képei botrányt okoztak a művészvilágban harsány és éles kontrasztjaikkal, melyek egyértelműen szakítottak a lágy, fokozatos árnyékolás hagyományaival. Az 1863-as Salon-kiállításon – mely a hivatalos művészet fóruma volt – nem engedték Manet-t szerepelni, így a festő külön kiállítást hozott létre „A visszautasítottak Szalonja” (Salon des Refusés) címmel és itt mutatta be műveit. Leginkább a Reggeli a szabadban és az Olympia című képei keltettek közfelháborodást. A Reggeli a szabadban című képén a közönség nem értette a három alak – a két felöltözött férfi és a meztelen nő – közti kapcsolatot, azt, hogy mi a meztelenség funkciója a jelenetben, hogy ez most életkép-e vagy allegória. Az Olympia című akt pedig szemérmetlenségével, a nő provokáló tekintetével okozott feszültséget, sőt a képen látható fekete macskát is sokan támadták.


Edouard_Manet_-_Luncheon_on_the_Grass_-_Google_Art_Project
Reggeli a szabadban, 1863
Fotó: wikipedia.org


Mennyire régi az új?

Manet újítása a színek terén a régi művészetből eredt, a festőművészet tradícióiból építkezett, így Raffaello, a velencei Giorgione és Tiziano, a spanyol Velázquez és Goya műveit értelmezte újra. Leghíresebb képeihez is régi művészek alkotásai szolgáltak mintául: az 1863-ban készült Olympia című munkája Giorgione Vénuszát és Tiziano Urbinói Vénuszát idézi meg, a Reggeli a szabadban című képét Giorgione és Raffaello munkái ihlették, az 1868-1869-es Balkon című festményét pedig Goya Maják az erkélyen című munkája alapján készítette. Ez a felfogás, a klasszikusok modernizálása egyébként az impresszionistákra is jellemző volt, sokan nyúltak vissza az olasz festészet, a reneszánsz eszközeihez, a napfényben fürdő színekhez.


olympia
Olympia, 1863
Fotó: manet.org


Miért nem impresszionista Manet?

Édouard Manet új törekvései jelzik tehát az új stílus, az impresszionizmus kezdetét. A kérdés: ő maga vajon impresszionistává vált-e? Manet a stílus követőivel ellentétben ragaszkodott a hagyományos szerkezet, az anyagiság megtartásához, az élet szépségét és igazságát a klasszikus formákkal akarta összebékíteni. Nemcsak a látható felületek iránt érdeklődött, de célja volt a hangulat visszaadása, az emberek egymáshoz való viszonyának, az élet hű bemutatása is. Bár vannak impresszionizmusba hajló festményei, az irányzat képviselőinek kiállításain mégsem vett részt. Az 1874-ben készült Monet bárkája című képén már az új stílus jelenik meg a vízfelület ábrázolásában és a nőalak vázlatszerű megjelenítésében, ami nem csoda, hiszen ezekben az években az impresszionistákkal is alkotott a Szajna partján. Édouard Manet-ra éppen ezért úgy szoktak hivatkozni, mint akinek a festészete hidat képez a realizmus és az impresszionizmus között.


monet-in-his-floating-studio-1874
Monet bárkája, 1874
Fotó: wikiart.org

Édouard Monet 1832. január 23-án született Párizsban. Apja, Auguste Manet jogtanácsos volt az Igazságügyi Minisztériumban, anyja szintén a francia polgársághoz tartozott, a családja így roppant vagyonosnak számított. Apja ellenezte fia művészet iránti érdeklődését, ám Manet már középiskolás kora óta titokban tanult festeni. A középiskola után a család tengerésztiszti pályára szánta, a Tengerészeti Főiskolára viszont nem vették fel. Végül a második sikertelen felvételi után apja elfogadta, hogy festőnek tanuljon. A festészeti pályán rengeteg elutasításban volt része a fiatal alkotónak egészen 1870-ig, amikor is besorozták a porosz-francia háború kitörésekor. Visszatérte után az 1873-as Salon már jól fogadta a képeit, művészeti körökben egyre népszerűbbé vált, összebarátkozott Émile Zola íróval és műkritikussal is. Manet 1874-től a később impresszionistáknak nevezett festőkkel dolgozott, de közben megőrizte alkotói függetlenségét, nem tartozott közéjük. Manet 1883 áprilisában hunyt el.



Összeállította: Révy Orsolya

Források:

Gombrich, E. H.: A művészet története

Newall, Diana: Mit üzen a kép?
http://www.mozaweb.hu/Lecke-VIZ-Muveszettortenet_8-Az_impresszionizmus_muveszete-101172 

lukoviczky

Saint-Philibert_apatsagi_templom_Tournus_1953__Lucien_Herve_R

2019.04.21

Igazi 20. századi, kalandos magyar élet jutott Lucien Hervének. Elkán László néven született Hódmezővásárhelyen 1910-ben, majd 18 évesen Párizsba ment. Dolgozott bankban, volt divattervező, festett képeket, újságíróként, majd fotósként épített karriert. A francia hadsereg katonájaként volt hadifogoly, szökevény, az ellenállás tagja. Épületekről született képei tették híressé. A 97 évesen elhunyt fotós műveiből Lucien Hervé – Az építészet csendje címen nyílt kiállítás a Pannonhalmi Főapátságban.

deri-tojas2_R

2019.04.21

A néprajzi és népművészi gyűjtemények kialakulásának már viszonylag korai szakaszában figyelem fordult a hímes tojások felé, s hamar a kollekciók részévé váltak. A debreceni Déri Múzeum is őriz néhány értékes darabot. Van, amelyiket karcolt technikával díszítették, másokat írókával, a legújabbat pedig ecsettel, temperával festették.

kerekes_gabor

2019.04.21

A 2000-es évek elején webes galériaként induló, pár éve a Bartók Béla útra költöző Artphoto Galériában számtalan kiemelt alkotó munkái fordultak meg. Az izgalmas kezdeményezések iránt nyitott intézmény Kerekes-Barabás Projekt címmel nyílt kiállításának tárlatvezetésén jártunk.

A Fragonard-gyár új parfümmúzeumában a látogatók mintegy 400 parfümmel, és az illatszerek európai történetével is megismerkedhetnek. A múzeum a dél-franciaországi Grasse városában található világhírű parfümgyáré, amelyet hagyományos parfümkészítő művészetéért 2018-ban az UNESCO is felvett a kulturális világörökségi listájára. Míg régen az erős illatokat elsősorban temetési szertartások, később pedig a testszag elfedésére használták, a középkortól kezdve a parfüm már a luxusterméknek számított. Bár az egyház sokáig rossz szemmel nézte az illatosítást, a keresztes hadjáratokról visszatérők is sok egzotikus parfümöt, olajat hoztak magukkal Európába, új illatokkal gazdagítva a kínálatot. A 18. századtól az erős illatok kifinomultabbá váltak, ám még a 20. század elején is nehéz illatok hódítottak a mai ízléshez képest.

Előadó-művészeti tevékenységű nonprofit céget hoztak létre az ősszel elindult pásztói színház alapítói, köztük Kautzky Armand. A Balassi Bálint Színház Nonprofit Kft. másik két tulajdonosa Katona Attila zeneszerző és Katona József díszletfestő iparművész. A színházalapítást a 9 ezres kisváros kezdeményezte. Az előadások a művelődési házban zajlanak majd.

A budapesti Nemzeti Színház repertoárján is szereplő Ady-estjével vendégszerepel a kolozsvári színházban Földes László Hobo. A föltámadás szomorúsága című verses-zenés összeállítás április 24-én, szerdán 17 és 20 órától tekinthető meg a színház Stúdiótermében.

Az 1600 éves aranykincset Észak-Izraelben, Galileában találták kiránduló kamaszgyerekek a földeken, Cipóri patak medrénél. Egy tanösvény mellett bukkantak rá, amely a késő római és a bizánci korban a zsidók önrendelkezését biztosító bírói tanácsnak, a Szanhedrinnek otthont adó különböző helyszíneket köti össze egymással.

Az érme egyik oldalán II. Theodosius császár (401-450) látható, aki arról is ismert, hogy ő tette törvényeivel másodosztályú polgárokká az Izrael földjén élő zsidókat. A másik oldalon a győzelem istennője látható egy hatalmas kereszttel. Az aranyéremnek az egykori neve solidus volt, ez volt a leggyakoribb pénznem a késő római birodalomban, és a korai bizánci korszakban.

A mesterséges intelligenciát egy hongkongi művész hozta létre. Victor Wong három év alatt építette meg és programozta be az A. I Gemini nevű robotot, amelyet a tusfestés technikájára tanított meg, és a Holdról készült háromdimenziós képekkel „táplálta". Az A.I Gemini átlagosan 50 óra alatt fest meg egy képet, amelyhez általában mindössze fekete tintát, vizet és kínai merítéses technikával előállított papírt használ. A robot egy képének ára jelenleg nagyjából 10 ezer font (3,7 millió forint) Londonban.

Május 25. és június 2. között negyedik alkalommal rendezik meg a Zsidó Művészeti Napokat (Zsimü) Budapest meghatározó kulturális helyszínein.

budapest_bar

Antonín Dvořák nagyszabású h-moll gordonkaversenyét tűzi műsorra a Pannon Filharmonikusok zenekar április 27-én a pécsi Kodály Központban. A gordonkairodalom egyik legjelentősebb darabját Alexander Buzlov orosz csellóművész szólaltatja meg.

M/Ámor vagy amit akartok címmel, a Shakespeare-komédiák sajátos dramaturgiáján alapuló vígjátékot mutat be a Terminál Workhouse fiatal alkotókból álló csapata a Kós Károly Művelődési Házban április 23-án, kedden 19 órakor.

Palóc húsvétot tartanak hétfőn a szlovákiai Fülek várában. A tizennegyedik alkalommal megtartott rendezvényen a helyi értékekre, a palóc hagyományokra helyezik a hangsúlyt, de a műsorban a magyar mellett a szlovák kultúrát is bemutatják.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma