GaleriaMegnyito_banner_728x90_002

2019.01.06

„A fotográfia azért jó, mert nem lehet csalódni benne. Amit az ember belead, azt vissza is kapja. Nekem ez tette teljessé az életem” ­– nyilatkozta Máthé András, Debrecen Város Csokonai-díjának tavalyi kitüntetettje az elismerés átvétele után. A fotóművésszel a Csokonai Színház munkatársa készített interjút.

Mathe_Andras
Máthé András
Fotó: dehir.hu

Három évtizede a színház állandó fotósa. Nem lehet megunni?

Minden szakmának van olyan része, amely pusztán a pénzkeresetről szól, és amiben könnyebben veszít lendületet az ember. A színházi fotózás nem könnyű kenyérkereset, hiszen nem minden nap van premier és vastaps, de sosem unható meg, hiszen rengeteg érdekes és értékes ember között mozgok, remekművekkel találkozom, nagyszerű produkciók részesévé válok.


Nem válik ennyi idő után sem rutinná a színházi fotózás?

Sosem szabad rutinszerűen dolgozni, még egy átlagos, hétköznapi munkára is oda kell figyelni, mert könnyen kicsúszik az ember kezéből az irányítás. Muszáj állandóan megújulni, mert a rutinból végzett munka hamar visszaüt. És akkor még szerencsés vagy, ha te veszed először észre a munkádon. Ez a színházi fotózásra sokszorosan érvényes, hiszen ez nagy érzékenységet igénylő feladat.


West_Side_Story
West Side Story, 2006, Szergej Maszlobojscsikov rendezése.
Fotó: Máthé András


Sokféle „műfajban” fotóz a színháznak: készít próbafotókat, beállított fotókat – van kedvenc munkastílusa? A spontán jeleneteket vagy az átgondoltabb kompozíciójú beállásokat szereti inkább?

Nem a spontaneitáson vagy a komponáltságon múlik, hogy mennyire lelek örömöt egy-egy munkában, sokkal inkább az adott produkciótól, a rendezőtől. Sokszor tapasztalom, hogy a rendezők számára nem igazán fontos a fotózás, nem érdekli őket a produkciónak ez a része, holott a marketingnek nagyon fontos eleme a fotó. Az adott produkció azokkal a fotókkal vonul be a színháztörténetbe, de bárki, előzetesen vagy utólag abból értesül az előadásról. Volt olyan rendezőkkel is dolgom, akik azt mondták: „azt csinálsz a próbán, amit akarsz, ez a próba a tied.” Emlékszem egy stúdióelőadásra, amit így fotózhattam, fantasztikus volt, megállíthattam a próbát, ahol szükségem volt rá, onnan fotózhattam, ahonnan akartam. Meg is látszik a képeken. De legtöbbször inkább arról szól a munkám, hogy sok eltérő elvárásnak kell megfelelnem. A rendezőnek is van elvárása, a színészeknek is – érthető, hiszen a „bőrükre megy” a dolog, a színháznak mint intézménynek is van elvárása, és természetesen a nézőnek, aki a fotó alapján szeretne minél több információhoz jutni a darabról. Nagy öröm és élvezet ez a munka, ugyanakkor nagyon összetett is. És minden darab fotózása más és más, vannak könnyebben és nehezebben fotózható produkciók.


tosca
Jelenet a Csokonai Színház 2006-os Tosca című előadásából. Rendező: Szergej Maszlobojscsikov
Fotó: Máthé András


Mit ért pontosan ezen?

Vannak rendezők, akiknek a darabjait nagyon jó fotózni, mert látványos díszleteket, szép, izgalmas fényeket használnak. Én mint fotós még a sajtófotózáson sem rendelkezhetem a háttér vagy a fények kérdésében. Szerencsére ma már olyan jó technika van a fotózás mögött, hogy rendkívül nehéz fényviszonyok között is lehet jó képeket csinálni.


A színházi fotózás tehát főként a „körülményekhez” való alkalmazkodásról szól?

Én így élem meg. Van jó néhány ismert, nagy nevű színházi fotós, aki ezt a munkát véleményem szerint túlmisztifikálja. Sok fotós életművet alkotott a színházi fotózásból, és művészként is megéltek ebből. Én azt vallom, hogy a színházi fotósnak ki kell szolgálnia a produkciót, a látványt. A díszlet és a fények adottak, a mi feladatunk, hogy a látottakból a legjobbat hozzuk ki.


solyompecsenye
Jelenet a Vidnyánszky Attila rendezte Sólyompecsenye című előadásból (2006).
Fotó: Máthé András


Vannak emlékezetesen jó élményei darabok fotózásáról?

Jó néhány. A stúdióelőadásokat nagyon szeretem, mert közelről is fotózhatok. Sokat köszönhetek Pinczés Istvánnak, aki 30 évvel ezelőtt a színházhoz hozott. Ő kezdte el annak idején a stúdiószínházi kultúrát kialakítani, így sok kortárs magyar dráma kerülhetett a színpadra. Mikor vele dolgoztam, gyakran mondta, hogy azt csinálok, amit akarok, teljes művészi szabadságot adott. Emlékezetes maradt számomra egy 1992-es pesti workshop is, amelyet egy angol színházi fotós vezetett. Elmondta: ő úgy dolgozik, hogy már jó fél évvel korábban elkezd fotózni a saját elképzelései alapján. Olyan képeket csinált, amelyek lehet, benne sem voltak a darabban, de nagyon látványosak, izgalmasak, a produkcióhoz illőek voltak. Így az egyes előadásokat már jó fél évvel korábban tudták promotálni. Szerintem ez példaértékű, jó lenne így dolgozni.


Ön hogyan készül fel egy-egy produkció fotózására?

Úgy, hogy próbákra járok. A próbafolyamat során sok minden változik, ami befolyásolja a fotózást, a világítást például gyakran még a premier napján is igazítják, de gyakran a darab is változik, közben íródik tulajdonképpen. Változó, hogy mennyire tudok pontosan készülni: volt olyan, hogy stúdióelőadásnál az első főpróbán a szövegkönyvben bejelölgettem, hogy milyen jeleneteket melyik mondatnál akarok fotózni. A következő próbán kérhettem, hogy melyik jelenetet próbálják el a fotó kedvéért. Ma legtöbbször nem így van, állandó mozgásban és készenlétben kell lenni. Egyik próbát megnézed, a következőn fotózol. Vannak nagy pillanatok minden előadásban, amelyeket nagyon el kell tudni kapni. A Makrancos Katában például egy vödör vízzel nyakon öntik Trill Zsoltékat. Az ilyen jelenetek fotózására jól fel kell készülni, mikor, hová állsz, fekszel, guggolsz. Ezt a jelenetet gyönyörű ellenfényben fotóztam le. Emlékezetes maradt számomra ez a fotó.


makrancos_debr_v
Fotó: Máthé András


Forrás: Csokonai Színház

plakat003

czinege_vadaszaton

2019.03.18

Valóban elkártyázták részegen a mezőtúri téeszt? Mennyi esett le a hortobágyi „libáztatásból”? Milyen büntetés járt zugvadászatáért, szexuális zaklatásért, okirathamisításért, garázdaságért, megfélemlítésért? Mindez kiderül a Kommunista kiskirályok című kötetből, amelyet március 19-én mutatnak be a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában.

Vasgrof

2019.03.18

A magyar történelemben sok filmre kívánkozó alak van, de Mátyás királyt semmiképp nem ajánlaná Pozsgai Zsolt. A Balázs Béla-díjjal a napokban kitüntetett drámaíró, színházi és filmes szakember szerint, amit tudunk Mátyásról, az hamis, a történelmi tényeket pedig jobb nem bolygatni. Interjú.

14929-nora__012bir_9709

2019.03.18

Meddig tarthatjuk fogva saját magunkat, hazugságokkal cicomázva magáncelláinkat? És mi történik, ha rájövünk, hogy a csoda, amire várunk, csak egy tátongó fekete lyuk? Ilyen kérdéseket vet fel Botond Nagy rendezésében Henrik Ibsen Nóra című színműve, amelyet a Kolozsvári Állami Magyar Színházban mutattak be március 16-án.

Az elmúlt negyedszázad legjelentősebb kiállítása nyílt meg szombaton Ilja Repin műveiből a moszkvai Tretyjakov Képtárban. A világhírű moszkvai galéria a realista festő 300 művét – 170 olajképét és 130 grafikáját – gyűjtötte egybe 28 oroszországi múzeumból és hét magyángyűjteményből Repin születésének 175. évfordulója alkalmából. Az orosz fővárosban augusztus 18-ig látható tárlatot később bemutatják Szentpéterváron, szűkebb változatban Párizsban és Helsinkiben is.

Az ausztriai Szárazvámban (Müllendorf), a kismartoni járásban a legkevesebb öt ókori épület maradványai kerültek elő. Az eddig ismeretlen ókori falu egy sajátos római kori településfajta, egy úgynevezett vicus – saját önkormányzattal nem rendelkező falu vagy esetleg városrész – lehetett, amely kereskedelemből, kézművességből és szolgáltatásokból élt. A leletek azután kerültek felszínre, hogy egy építkezés miatt lebontottak egy régi parasztházat. Az épületmaradványokon kívül találtak 120 fémpénzt, dísztárgyakat és más kerámiákat is.

A nemzetközi tehetségeket bemutató programra meghívták aMayberian Sansküllots és a Belau együttest is. Az egyik legfontosabb európai zenei fesztivált május 30. és június 1. között rendezik, a két magyar csapat ezen, valamint az ahhoz kapcsolódó Primavera Pro ötnapos zeneipari találkozó (május 29. – június 2.) showcase rendezvényén is fellép.

Egy 22 millió évvel ezelőtt élt ősi majomfaj megkövesedett fogmaradványait tárták fel a kutatók egy északnyugat-kenyai lelőhelyen. Az eddig ismeretlen faj az óvilági majmok evolúciójának egy hiányzó láncszemét képviseli. Az Alophia metios fogainak felfedezését megelőzően a kutatók egy korábban Ugandában talált, 19 millió éves megkövesedett fog és egy Tanzániában feltárt, 25 millió éves lelet alapján vázolták fel a majmok evolúcióját, amelyből hatmillió évet azonban nem ismertek. Az Alophia metios fogai jóval kezdetlegesebbek voltak, mint a későbbi majmoké.

A három éve elhunyt George Michael angol popénekes műgyűjteménye 9,26 millió fontért kelt el. Az árverésen 75 tétel szerepelt, köztük Damien Hirst, Tracey Emin, Sarah Lucas és a Fiatal Brit Művészek csoport más alkotóinak munkái, akik George Michaelhez hasonlóan az 1980-as és 1990-es években felrázták a brit művészeti életet. Az árverés bevételét jótékonysági célokra fordítják. George Michael az 1980-as évek elején az Andrew Ridgeleyvel alapított Wham! duó tagjaként vált ismertté, majd szólókarrierjével is hatalmas sikert aratott. Csaknem négy évtizedet átívelő pályafutása alatt több mint 100 millió albuma fogyott, hét felvétele a brit slágerlisták első helyére került, lemezeiért három Brit Awards- és két Grammy-díjat vehetett át.

A Várkert Irodalom március 19-i alkalmán a 30 évvel ezelőtt elhunyt Márai Sándort, a 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb íróját idézik meg. Az est vendégei Mészáros Tibor irodalomtörténész, Tari Annamária klinikai pszichológus, Tompos Kátya színművész és Hajduk Károly színművész.

Marai_30

Nyikolaj Luganszkij orosz zongoraművész szólóestjével folytatódik március 19-én az „MVM Koncertek – A Zongora”-sorozat a Zeneakadémia Nagytermében. „Napjaink zongoristái közül Luganszkij messze kiemelkedik felkészültségével – jellemzi őt a Financial Times, kiemelve technikai virtuozitását, billentésének érzékenységét és azt a különleges művészi képességét, amellyel az orosz zene megérintő varázsát közvetíti a hallgatóságnak.

Különleges farsangi hangulatú mulatságot rendeznek a pécsi Modern Magyar Képtárban március 22-én. Az esemény fő ihletője a Bauhaus, illetve a Weininger Andor. A Bauhaustól New Yorkig című – március 31-ig látogatható – időszaki kiállítás.

A Müpában a nagysikerű koncertek, tánc- és újcirkusz-előadások mellett a szépirodalom is jelentős szerepet kap: a Vers-estek és a Literárium népszerű sorozatok mellett különleges egyszeri előadások is színpadra kerülnek. Március 18-án Sándor Iván munkásságát, áprilisban Kányádi Sándor munkásságát idézik meg.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma