Nfz_Kultura.hu_berletes_Mvasar_728x90_002

2019.01.06

„A fotográfia azért jó, mert nem lehet csalódni benne. Amit az ember belead, azt vissza is kapja. Nekem ez tette teljessé az életem” ­– nyilatkozta Máthé András, Debrecen Város Csokonai-díjának tavalyi kitüntetettje az elismerés átvétele után. A fotóművésszel a Csokonai Színház munkatársa készített interjút.

Mathe_Andras
Máthé András
Fotó: dehir.hu

Három évtizede a színház állandó fotósa. Nem lehet megunni?

Minden szakmának van olyan része, amely pusztán a pénzkeresetről szól, és amiben könnyebben veszít lendületet az ember. A színházi fotózás nem könnyű kenyérkereset, hiszen nem minden nap van premier és vastaps, de sosem unható meg, hiszen rengeteg érdekes és értékes ember között mozgok, remekművekkel találkozom, nagyszerű produkciók részesévé válok.


Nem válik ennyi idő után sem rutinná a színházi fotózás?

Sosem szabad rutinszerűen dolgozni, még egy átlagos, hétköznapi munkára is oda kell figyelni, mert könnyen kicsúszik az ember kezéből az irányítás. Muszáj állandóan megújulni, mert a rutinból végzett munka hamar visszaüt. És akkor még szerencsés vagy, ha te veszed először észre a munkádon. Ez a színházi fotózásra sokszorosan érvényes, hiszen ez nagy érzékenységet igénylő feladat.


West_Side_Story
West Side Story, 2006, Szergej Maszlobojscsikov rendezése.
Fotó: Máthé András


Sokféle „műfajban” fotóz a színháznak: készít próbafotókat, beállított fotókat – van kedvenc munkastílusa? A spontán jeleneteket vagy az átgondoltabb kompozíciójú beállásokat szereti inkább?

Nem a spontaneitáson vagy a komponáltságon múlik, hogy mennyire lelek örömöt egy-egy munkában, sokkal inkább az adott produkciótól, a rendezőtől. Sokszor tapasztalom, hogy a rendezők számára nem igazán fontos a fotózás, nem érdekli őket a produkciónak ez a része, holott a marketingnek nagyon fontos eleme a fotó. Az adott produkció azokkal a fotókkal vonul be a színháztörténetbe, de bárki, előzetesen vagy utólag abból értesül az előadásról. Volt olyan rendezőkkel is dolgom, akik azt mondták: „azt csinálsz a próbán, amit akarsz, ez a próba a tied.” Emlékszem egy stúdióelőadásra, amit így fotózhattam, fantasztikus volt, megállíthattam a próbát, ahol szükségem volt rá, onnan fotózhattam, ahonnan akartam. Meg is látszik a képeken. De legtöbbször inkább arról szól a munkám, hogy sok eltérő elvárásnak kell megfelelnem. A rendezőnek is van elvárása, a színészeknek is – érthető, hiszen a „bőrükre megy” a dolog, a színháznak mint intézménynek is van elvárása, és természetesen a nézőnek, aki a fotó alapján szeretne minél több információhoz jutni a darabról. Nagy öröm és élvezet ez a munka, ugyanakkor nagyon összetett is. És minden darab fotózása más és más, vannak könnyebben és nehezebben fotózható produkciók.


tosca
Jelenet a Csokonai Színház 2006-os Tosca című előadásából. Rendező: Szergej Maszlobojscsikov
Fotó: Máthé András


Mit ért pontosan ezen?

Vannak rendezők, akiknek a darabjait nagyon jó fotózni, mert látványos díszleteket, szép, izgalmas fényeket használnak. Én mint fotós még a sajtófotózáson sem rendelkezhetem a háttér vagy a fények kérdésében. Szerencsére ma már olyan jó technika van a fotózás mögött, hogy rendkívül nehéz fényviszonyok között is lehet jó képeket csinálni.


A színházi fotózás tehát főként a „körülményekhez” való alkalmazkodásról szól?

Én így élem meg. Van jó néhány ismert, nagy nevű színházi fotós, aki ezt a munkát véleményem szerint túlmisztifikálja. Sok fotós életművet alkotott a színházi fotózásból, és művészként is megéltek ebből. Én azt vallom, hogy a színházi fotósnak ki kell szolgálnia a produkciót, a látványt. A díszlet és a fények adottak, a mi feladatunk, hogy a látottakból a legjobbat hozzuk ki.


solyompecsenye
Jelenet a Vidnyánszky Attila rendezte Sólyompecsenye című előadásból (2006).
Fotó: Máthé András


Vannak emlékezetesen jó élményei darabok fotózásáról?

Jó néhány. A stúdióelőadásokat nagyon szeretem, mert közelről is fotózhatok. Sokat köszönhetek Pinczés Istvánnak, aki 30 évvel ezelőtt a színházhoz hozott. Ő kezdte el annak idején a stúdiószínházi kultúrát kialakítani, így sok kortárs magyar dráma kerülhetett a színpadra. Mikor vele dolgoztam, gyakran mondta, hogy azt csinálok, amit akarok, teljes művészi szabadságot adott. Emlékezetes maradt számomra egy 1992-es pesti workshop is, amelyet egy angol színházi fotós vezetett. Elmondta: ő úgy dolgozik, hogy már jó fél évvel korábban elkezd fotózni a saját elképzelései alapján. Olyan képeket csinált, amelyek lehet, benne sem voltak a darabban, de nagyon látványosak, izgalmasak, a produkcióhoz illőek voltak. Így az egyes előadásokat már jó fél évvel korábban tudták promotálni. Szerintem ez példaértékű, jó lenne így dolgozni.


Ön hogyan készül fel egy-egy produkció fotózására?

Úgy, hogy próbákra járok. A próbafolyamat során sok minden változik, ami befolyásolja a fotózást, a világítást például gyakran még a premier napján is igazítják, de gyakran a darab is változik, közben íródik tulajdonképpen. Változó, hogy mennyire tudok pontosan készülni: volt olyan, hogy stúdióelőadásnál az első főpróbán a szövegkönyvben bejelölgettem, hogy milyen jeleneteket melyik mondatnál akarok fotózni. A következő próbán kérhettem, hogy melyik jelenetet próbálják el a fotó kedvéért. Ma legtöbbször nem így van, állandó mozgásban és készenlétben kell lenni. Egyik próbát megnézed, a következőn fotózol. Vannak nagy pillanatok minden előadásban, amelyeket nagyon el kell tudni kapni. A Makrancos Katában például egy vödör vízzel nyakon öntik Trill Zsoltékat. Az ilyen jelenetek fotózására jól fel kell készülni, mikor, hová állsz, fekszel, guggolsz. Ezt a jelenetet gyönyörű ellenfényben fotóztam le. Emlékezetes maradt számomra ez a fotó.


makrancos_debr_v
Fotó: Máthé András


Forrás: Csokonai Színház

Sou_Fujimoto

2019.06.19

A természet és az építészet harmóniáját keresi Fudzsimoto Szú. A Magyar Zene Házát tervező japán sztárépítész azt mondja: mindig az adott tér ihleti meg, a Liget közepénél izgalmasabb helyszínt pedig keresve se találna. Úgy véli: ez a jövő modellje. INTERJÚ

_D0A3010_Copy

2019.06.19

Csáth Géza gyerekkora sejtelmesen dereng át novelláiból. A Margó Fesztiválon közelebb hajoltunk a varázsló kertjéhez, és Csáth Géza családjának fotóhagyatékával ismerkedhetünk meg. A fotográfiákon keresztül betekintettünk az író gyerekkori világába és az amatőr fényképészet és a családi albumok kezdeti korszakába.

Kantorok

2019.06.18

1958 óta ítélik oda a Balázs Béla-díjat a magyar filmszakma kiemelkedő szakembereinek. Idén nyolc filmes vehette át a díjat, köztük Nádorfi Lajos operatőr, akinek Kántorok című filmjét az Uránia Nemzeti Filmszínház június 11-én vetítette a díjazottak munkásságát bemutató sorozatban.

A Kairó központjában, a Tahrir téren lévő múzeum több mint egy évszázada állítja ki az ókor nagy egyiptomi kincseit, egy ideje azonban túl szűkösnek mutatkozott a nagy mennyiségű és sokszínű kiállítási tárgy számára. A munkálatok célja, hogy az épület szerkezeti felújítása mellett az intézmény gazdag gyűjteményét új megvilágításban tárják a látogatók elé, és a nemzetközi elvárásoknak megfelelő szintre fejlesszék a múzeum kutatási és egyéb tevékenységét.

Július 4-én tartják Veszprémben a Hair című musical előbemutatóját élőzenekarral, harminc szereplővel. A darabot nyáron Kapuváron, Balatonlellén, Ajkán, a veszprémi várban és az inotai Retro Színház elé épített szabadtéri színpadon is láthatja a közönség. A Pál utcai fiúkat Veszprém mellett Mórahalmon, Balatonlellén, Gyulán, Balatonakaliban, Balatonfüreden, Alsóörsön, Egerben, Debrecenben, Veresegyházon és Keszthelyen is előadják nyáron. Két zenés produkció, A padlás és A dzsungel könyve már tizennégy éve szerepel megszakítás nélkül a Pannon Várszínház repertoárján, ezeket a darabokat is több településen játsszák majd nyáron. Az alsóörsi strandon Kalózkaland címmel adnak elő szabadtéri interaktív mesejátékot, két esti előadáson pedig ugyanitt, a strandon A Pál utcai fiúkat és a Csinibabát láthatják a nézők. Utóbbit június 28-án a kőbányai Szent László-napokon is bemutatják ingyenes előadáson.

Az egyelőre cím nélküli mű 2020. május 19-én jelenik meg és Panemben játszódik, ám 64 évvel az eredeti trilógia előtt. Az amerikai írónő szerint az új regény a Sötét Napokként emlegetett sikertelen lázadás utáni éveket mutatja be, amikor Panem megpróbál talpra állni a történtek után. A posztapokaliptikus regénytrilógiában Panem fiatal lakóit arra kényszerítik, hogy élet-halál harcot vívjanak egymással élő adásban.

A Maling-hegység területén feltárt négy lábnyom segítheti az alsó kréta korban élt dinoszaurusz csoportok eloszlásának és evolúciójának tanulmányozását. Két sauropoda lábnyom az évek során részlegesen megrongálódott – három lábujj eltűnt –, ezért a nyomok emberi lábnyomnak tűntek, és sokáig a késő Tang-dinasztia (618-907) egyik híres tábornokának, Li Cunhsziaónak (858-894) tulajdonították őket.

Június 19-én kiállítás nyílik Pataki Ferenc festőművész képeiből a szentendrei ÚjMűhely Galériában Hommage à Barcsay címmel. Pataki művei általában az időt kívánják megragadni, ám mostani képei egyik alapeleme inkább a csend: nem a nyugalom csendje ugyan, hanem az alig érzékelhető, mégis folyamatosan zajló mozgások fojtott surrogása, a lassan málló, halkan áttetszővé horzsolódó felületek neszezése.

Négy előadást ad elő Csíkszeredában a Kolozsvári Magyar Opera a Székelyföldi Operahét keretében, az előadásokon Miklósa Erika és Kovácsházi István is címszerepet énekel.

Miklosa_Erika

A Gyulai Várszínház és Nemzeti Színház tavaly egy olyan hosszútávú színházi, összművészeti programsorozatot indított el a Székely János Napokkal, amelynek célja, hogy a közelmúlt nemzeti klasszikusainak életműveire egy-egy kétnapos programsorozattal, benne legalább egy fontos dráma bemutatásával hívják fel a figyelmet. Székely János munkássága után idén Weöres Sándor műveit állítják Gyulán középpontba, június 26-27-én.

Az Ivan & The Parazol koncertje nyitja idén a Volt egyszer egy Ifipark című sorozatot a Várkert Bazárban június 23-án, ahol a nyár folyamán fellép még Kovács Kati, az Edda Művek, Zséda, az Ős-Bikini, Deák Bill Gyula és a Piramis is.

Történelmi-művészeti sétára várják az érdeklődőket a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtárában június 22-én 11 órára.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma