Nfz_Kultura.hu_berletes_Mvasar_728x90_002

2012.08.31
Tarján Tamás
A balladás novellák emlékezője nagyjából ugyanaz a férfi, aki természetesen valamikor volt gyerek és kamasz, vagy most is az, ha szorongató visszautat tesz az időben, mely a rekonstrukció során ugyancsak tartogat meglepetéseket, újabb lelki erőpróbákat. KRITIKA
Az 1968-ban született erdélyi magyar író, Vida Gábor szétszedi és összerakja a szöveget, cserepekben látja a magát mindig elrejtő egészet, s nem bízik abban, hogy bármely történet vonala a kétséges kezdő- és a hiányos végpont között egyenesen meghúzható. Ennek ellenére valamennyi írása zárt formák gondos kompozícióiban jeleníti meg a nyitottságot, hiátusosságot. A százötven oldalt kitevő tizenegy elbeszélés elmosódó jegyekkel bejelöli a maga regény-lehetőségeit is, noha inkább épp a nem-regény szándékot mutatja fel a legkevésbé sem monotematikus jellegével, változatos epikai anyagával.
 
Összerakás, szétszedés – törés, forrasztás eseményei és kísérletei uralják szimbolikusan A kétely meg a hiába (Magvető Kiadó) lapjait. Időben a félmúlt által máig béklyózott jelen kap a gondos mondatokat felkarcoló, elfulladó szót. Az 1989 előtti és utáni Európa, ezen belül Románia az időszembesítés kettős terepe. A sport-, közelebbről labdarúgás-motívumokkal sűrűn élő könyv már-már kultikus tárgya az Artex-labda (az ezerkilencszázhetvenes években közismert, nemzetközi mérkőzéseken is használt sporteszköz, melyet Magyarországon a gólvágó Várady Béla reklámozott). A Gólkeserűben a hajdani kisfiú-focikapus kései tudata kis rész és nagy egész együttes jelképeként idézi meg a számára egykor mágikus tárgyat: „Az Artex-labda csodálatos volt, illatos borjúbőr, pontosan voltak juhbél fonállal összevarrva a fekete-fehér hat- meg nyolcszögei, szabályosan kerek volt, finom a tapintása. Aki értett hozzá, annak úgy pörgött az ujján, mint egy kosárlabda, vagy inkább egy fura bolygó a tengelye körül”.
Általában nem szépként őrzi, nem szépíti magát a félmúlt, a gyerek- és ifjúkor. A nyitó írás, a Mint akinek hedwig… falnak vágott, apróra zúzódott csuporról, a szemétbe hajított darabok maradékainak előkeresgéléséről beszél, s újólag az összerakosgatás csipeszes puzzle-műveletének illúziójáról; majd fröccsenő üvegről, loccsanó vízről, „ezernyi jégdarabkáról”. Az álomi ideál Hedwig a valóság tanúja a látomásos emlékezésben. Máskor egyszerűbb meséjű és közvetlenebbül realisztikus a rövidtörténet, mint a gyűjtemény csúcsát képező Isten és a farkasokban. A román–székely Rómeó és Júlia-variáns még erősebben érezteti a balladásságot (nagyon távolról esetleg Bodor Ádám munkásságától is inspirálva). A konfliktusos társadalmi együttélés, két közösség kulturális és érzelmi közeledésekre tett, mégis nemegyszer kölcsönös diszkvalifikációba torkolló törekvései szintén a fő szólamok egyikébe tartoznak. Így van ez a másik csúcspont-novellában, A pisztrángban is, melyben az egyéni és kollektív drámát csupán látszólag, az önmagát fegyelmező tragikus irónia, a fájdalmasan elcsendesedő krónikázás révén oldja békévé az emlékezés.
„Csak ilyen szomorú történeteid vannak rólam?” – hangzik el a kérdés a kötetkezdő kisprózában, és a válasz egyik része, hogy az epikai szerkezet négyszer is visszakérdez a külön sorba szakított töprenkedéssel: „Jó lesz ez így?”, „Jó ez így?” Vida Gábor könyve ismeri, pártolja és katalizálja az érzelmi, morális és ontológiai jót, mégis (mint a kötetcím is előlegezi) a történelmi, antropológiai rosszról kényszerül szólni, azon az önkínzó, meditatív alaphangon, amelyből ritkán fakul ki a közlés- és megosztásvágy izzása. Öntörvényű verseskötetek ciklusai állnak össze olyan strukturális intenzitással, mint ez a sorozat. Darabjai óvják, fokozzák egymást – néha palástolnak kisebb technikai fogyatékosságokat –, s visszafelé ható, újraértelmező lezárásként áll a befejező helyen a Jelenetek egy erdélyi filmből. Az olvasó eddig is honorálta a pergő képszerűséget, a nyelvvé tett vizualitást. Itt nem annyira formaelvi, inkább az írói észjárást, ítéletalkotást illető visszaigazolást nyer, hogy az ütköztető, kritikai kétpólusosságot, a balladásságot, az emlékezéstechnikák körkörös horizontalitását az eddigiekben nagyjából helyesen követtük. A Jelenetek… – messziről bár – Grendel Lajos évtizedekkel ezelőtti maradandó írása, a Csehszlovákiai magyar novella társnovellájaként is értelmezhető.
Jó hír, hogy Vida Gábor e kötet után regénybe fogott, sőt el is készült vele, csak pihenteti a művet. Örömmel olvasnánk mielőbb.

MuzeumokEjszakaja_kultura_banner_002

2012.08.31
Első hallásra kevésnek tűnhet az idei Velencei Építészeti Biennále főkurátora, David Chipperfield neves építész által választott hívószó, ami köré a nemzeti pavilonok és a központi kiállítás épült: „Common Ground”, azaz közös alap. KRITIKA
2012.08.31
Itthon kevesen ismerték Vázsonyi Vilmost, a századfordulón élt demokrata politikus, igazságügyi miniszter unokáját, egy nagy múltú család utolsó közvetlen leszármazottját. Zeke Gyula és Hadas Miklós kötete erre a különleges emberre emlékezik, aki úgy élt és úgy is halt meg, ahogyan senki más. KRITIKA
2012.08.31
Kivételes koincidencia, hogy amikor az idei Velencei Építészeti Biennále főkurátorának kijelölt David Chipperfield meghirdette a seregszemle hívószavát, és a központi kiállításra kisméretű fehér maketteket kért, Bachmann Bálint és Markó Balázs pályázata már a zsűri előtt volt. KRITIKA

A Csinghaj-tibeti-fennsíkon eddig feltárt legkorábbi régészeti lelőhelyként határozták meg a kutatók azt az északnyugat-kínai karsztbarlangot, ahol először azonosítottak gyenyiszovai emberhez köthető fosszíliát a faj nevét adó szibériai barlangon kívüli területen. Az ásatási munkálatok 2018-ban kezdődtek és mostanáig több mint 1400 kőtárgyat és csaknem 600 darab állati csontot tártak fel a barlangban. A vizsgálatok szerint a leletek több mint 40 ezer évesek, az őskőkorszakból származnak.

Magyarország Sanghaji Főkonzulátusának meghívására öt magyar alkotó mutatkozhatott be június első hétvégéjén a kínai közönségnek a kelet-kínai Hangzhouban megrendezett BudapestFest programjának részeként. A kínai közönség nagyra értékelte a magas minőségű egyedi termékeket.

Újra megnyitja kapuit az Antropos.hu Fashion&Art&Design Market június 22-én a Morrison's 2 klub fedett udvarán. Az árusítók között számos divattervező, kiegészítő-tervező, kézműves, ötvös/ékszer-készítő, festő, grafikus, digitális művész munkájával ismerkedhetnek meg a látogatók, akár el is beszélgethettek az alkotókkal, és ami a legjobban tetszik, azt meg is vásárolhatják. A belvárosi udvaron nemcsak nézelődni, illetve vásárolni lehet majd, hanem workshopokat is részt vehetnek az érdeklődők.

Reisz Gábor alkotása nyitja a rendező részvételével pénteken a Cinema Jove nemzetközi filmfesztivált a valenciai Teatre Principal-ban. A felnőtté válás kérdéseivel foglalkozó, önéletrajzi ihletésű filmet a hazai mozik decemberben mutatták be, s több mint 53 ezren váltottak rá jegyet. Nemzetközi premierje az A-kategóriás tallinni fesztiválon volt, majd a torinói fesztiválon három zsűri díjazta, Monte-Carlo filmfesztiválján elnyerte a fődíjat. A Rossz verseket a Magyar Filmakadémia négy kategóriában tüntette ki Magyar Filmdíjjal áprilisban.

A Budapesti Vonósok Kamarazenekar pénteken a Budapest Music Centerben jótékonysági koncertet adnak a vakok és gyengénlátók támogatására, így járulva hozzá ahhoz, hogy az Összhang Alapítvány túrázásra alkalmas tandem kerékpárokkal ajándékozhassa meg a Mozdulj! Kiemelten Közhasznú Egyesületet, amely augusztusban ötnapos tandemtúrát szervez a Balaton körül látássérültek számára. Az esten Bach, Vivaldi, Handel és Mozart művei szólalnak meg, közreműködik Flamich Mária szoprán, Menyhárt Zsuzsanna fuvolaművész, Szilvásy Júlia hárfaművész és Dinyés Soma csembalóművész, a koncertmester Soltész Ágnes.

A szabadtéri színház eddigi fenállásának minden esztendejét egy előadás szimbolizálja idén Egerben június 27. és augusztus 19. között.

egri_csillagok

Június 27-én az AWS frontembere, Siklósi Örs mutatja be önálló projektjét az Esernyős Warm-up udvarában.

Balázs János ad ingyenes zongorakoncertet szombaton 20.00-kor a romantikus zeneirodalom legismertebb alkotóinak műveiből a Zeneakadémia előtti téren, ahol erre az estére komponált videóinstallációkat is láthatnak az érdeklődők.

Június 24.–augusztus 19. között a tízéves viszáki Tündérkertben és az alig több mint tízéves Kaszás Attila Pajta Színház (KAPSZ) programajánlatával várja vendégeit Szarvas József színművész.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma