15_eves

2012.08.31
Tarján Tamás
A balladás novellák emlékezője nagyjából ugyanaz a férfi, aki természetesen valamikor volt gyerek és kamasz, vagy most is az, ha szorongató visszautat tesz az időben, mely a rekonstrukció során ugyancsak tartogat meglepetéseket, újabb lelki erőpróbákat. KRITIKA
Az 1968-ban született erdélyi magyar író, Vida Gábor szétszedi és összerakja a szöveget, cserepekben látja a magát mindig elrejtő egészet, s nem bízik abban, hogy bármely történet vonala a kétséges kezdő- és a hiányos végpont között egyenesen meghúzható. Ennek ellenére valamennyi írása zárt formák gondos kompozícióiban jeleníti meg a nyitottságot, hiátusosságot. A százötven oldalt kitevő tizenegy elbeszélés elmosódó jegyekkel bejelöli a maga regény-lehetőségeit is, noha inkább épp a nem-regény szándékot mutatja fel a legkevésbé sem monotematikus jellegével, változatos epikai anyagával.
 
Összerakás, szétszedés – törés, forrasztás eseményei és kísérletei uralják szimbolikusan A kétely meg a hiába (Magvető Kiadó) lapjait. Időben a félmúlt által máig béklyózott jelen kap a gondos mondatokat felkarcoló, elfulladó szót. Az 1989 előtti és utáni Európa, ezen belül Románia az időszembesítés kettős terepe. A sport-, közelebbről labdarúgás-motívumokkal sűrűn élő könyv már-már kultikus tárgya az Artex-labda (az ezerkilencszázhetvenes években közismert, nemzetközi mérkőzéseken is használt sporteszköz, melyet Magyarországon a gólvágó Várady Béla reklámozott). A Gólkeserűben a hajdani kisfiú-focikapus kései tudata kis rész és nagy egész együttes jelképeként idézi meg a számára egykor mágikus tárgyat: „Az Artex-labda csodálatos volt, illatos borjúbőr, pontosan voltak juhbél fonállal összevarrva a fekete-fehér hat- meg nyolcszögei, szabályosan kerek volt, finom a tapintása. Aki értett hozzá, annak úgy pörgött az ujján, mint egy kosárlabda, vagy inkább egy fura bolygó a tengelye körül”.
Általában nem szépként őrzi, nem szépíti magát a félmúlt, a gyerek- és ifjúkor. A nyitó írás, a Mint akinek hedwig… falnak vágott, apróra zúzódott csuporról, a szemétbe hajított darabok maradékainak előkeresgéléséről beszél, s újólag az összerakosgatás csipeszes puzzle-műveletének illúziójáról; majd fröccsenő üvegről, loccsanó vízről, „ezernyi jégdarabkáról”. Az álomi ideál Hedwig a valóság tanúja a látomásos emlékezésben. Máskor egyszerűbb meséjű és közvetlenebbül realisztikus a rövidtörténet, mint a gyűjtemény csúcsát képező Isten és a farkasokban. A román–székely Rómeó és Júlia-variáns még erősebben érezteti a balladásságot (nagyon távolról esetleg Bodor Ádám munkásságától is inspirálva). A konfliktusos társadalmi együttélés, két közösség kulturális és érzelmi közeledésekre tett, mégis nemegyszer kölcsönös diszkvalifikációba torkolló törekvései szintén a fő szólamok egyikébe tartoznak. Így van ez a másik csúcspont-novellában, A pisztrángban is, melyben az egyéni és kollektív drámát csupán látszólag, az önmagát fegyelmező tragikus irónia, a fájdalmasan elcsendesedő krónikázás révén oldja békévé az emlékezés.
„Csak ilyen szomorú történeteid vannak rólam?” – hangzik el a kérdés a kötetkezdő kisprózában, és a válasz egyik része, hogy az epikai szerkezet négyszer is visszakérdez a külön sorba szakított töprenkedéssel: „Jó lesz ez így?”, „Jó ez így?” Vida Gábor könyve ismeri, pártolja és katalizálja az érzelmi, morális és ontológiai jót, mégis (mint a kötetcím is előlegezi) a történelmi, antropológiai rosszról kényszerül szólni, azon az önkínzó, meditatív alaphangon, amelyből ritkán fakul ki a közlés- és megosztásvágy izzása. Öntörvényű verseskötetek ciklusai állnak össze olyan strukturális intenzitással, mint ez a sorozat. Darabjai óvják, fokozzák egymást – néha palástolnak kisebb technikai fogyatékosságokat –, s visszafelé ható, újraértelmező lezárásként áll a befejező helyen a Jelenetek egy erdélyi filmből. Az olvasó eddig is honorálta a pergő képszerűséget, a nyelvvé tett vizualitást. Itt nem annyira formaelvi, inkább az írói észjárást, ítéletalkotást illető visszaigazolást nyer, hogy az ütköztető, kritikai kétpólusosságot, a balladásságot, az emlékezéstechnikák körkörös horizontalitását az eddigiekben nagyjából helyesen követtük. A Jelenetek… – messziről bár – Grendel Lajos évtizedekkel ezelőtti maradandó írása, a Csehszlovákiai magyar novella társnovellájaként is értelmezhető.
Jó hír, hogy Vida Gábor e kötet után regénybe fogott, sőt el is készült vele, csak pihenteti a művet. Örömmel olvasnánk mielőbb.

ArtKert_Kultura_596x90_002

2012.08.31
Első hallásra kevésnek tűnhet az idei Velencei Építészeti Biennále főkurátora, David Chipperfield neves építész által választott hívószó, ami köré a nemzeti pavilonok és a központi kiállítás épült: „Common Ground”, azaz közös alap. KRITIKA
2012.08.31
Itthon kevesen ismerték Vázsonyi Vilmost, a századfordulón élt demokrata politikus, igazságügyi miniszter unokáját, egy nagy múltú család utolsó közvetlen leszármazottját. Zeke Gyula és Hadas Miklós kötete erre a különleges emberre emlékezik, aki úgy élt és úgy is halt meg, ahogyan senki más. KRITIKA
2012.08.31
Kivételes koincidencia, hogy amikor az idei Velencei Építészeti Biennále főkurátorának kijelölt David Chipperfield meghirdette a seregszemle hívószavát, és a központi kiállításra kisméretű fehér maketteket kért, Bachmann Bálint és Markó Balázs pályázata már a zsűri előtt volt. KRITIKA

KIállítás nyílik Eucharisztiáról a csodák és a művészet nyelvén címmel augusztus 23-án a pécsi Csontváry Múzeumban. A kiállított tárgyak a Keresztény Múzeum gyűjteményéből származnak.

34 alkalommal hirdették meg a Gábor Dénes-díj felhívását műszaki szakemberek számára. A Gábor Dénes-díjjal a kiváló hazai és határon túli műszaki alkotókat, kutatókat, fejlesztőket, feltalálókat, mérnököket ismerik el. A díjakat, amelyre október 10-ig terjeszthetik fel a gazdasági tevékenységet folytató társaságok, a kutatással, fejlesztéssel, felsőfokú képzéssel foglalkozó intézmények, a kamarák, a műszaki és természettudományi egyesületek, a szakmai vagy érdekvédelmi szervezetek, illetve szövetségek vezetői, továbbá a Gábor Dénes-díjjal korábban kitüntetett szakemberek jelöltjeiket, a kuratórium ítéli oda október folyamán, az elismeréseket pedig decemberben adják át. Részletek itt.

Már csak két hétig látogatható A jégkor pécsi vándora című kiállítás a Janus Pannonius Múzeumban, amelyen nemcsak a Rihmer László által feltárt „pécsi mammut” a JPM munkatársai által fellelt összes maradványát, hanem a kortárs állatok ősmaradványait is megtekinthetjük. A tárlat az utolsó előtti napon, augusztus 30-án meghosszabbított nyitvatartással, színes, gazdag délutáni programmal zárul.

25. James Bond-film címe: No Time to Die (Nincs idő meghalni). A főszerepet ismét Daniel Craig alakítja, aki már ötödször játssza el a 007-es brit titkos ügynököt. A főgonoszt Rami Malek alakítja. Ralph Fiennes, Naomie Harris, Léa Seydoux és Ben Whishaw visszatérnek a filmbe. Az új Bond-film készítői a fiatal nemzedékeket akarják megszólítani, ugyanakkor hűek maradnak a 007-es filmek zsáneréhez. Látványos üldözési jelenetek és küzdelmek teszik izgalmassá, de Bondnak már a MeToo-világban is helyt kell állnia.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapításának 30. évfordulóját ünnepli a szervezet a Magyar Nemzeti Múzeumban. A Befogadás napja '89 című tárlatot augusztus 22-én nyitja meg Kozma Imre apostoli protonotárius, az eseményen köszöntőt mond Varga Benedek és Klaus D. Streiche.

Hagyományőrző huszárbandériumok díszmenetével, fiatal lovasok bemutatkozásával, fegyver- és mentési bemutatókkal várják az érdeklődőket a 16. Nyíregyházi Huszártalálkozón augusztus 24. és 25-én a szabolcsi megyeszékhelyen.

huszartalalkozo

A 22. Zsidó Kulturális Fesztiválon koncertek, improvizációs est és könyvbemutatók is várják a közönséget hét budapesti helyszínen szeptember 9-ig.

Augusztus 30-án „a hot jazz virtuózai", azaz a The Rollini Project ad koncertet a Művészetek Palotájában.

Utolsó hétvégéjéhez érkezik augusztus 23. és 25. között a Ludwig Múzeum áprilisban nyílt Bauhaus100. Program a mának – Kortárs nézőpontok nevű kiállítása. A modern művészettörténet egyik legmeghatározóbb mérföldkövét központba állító tárlat lezárásaként egy átfogó, tematikus finisszázs-programmal készül a múzeum képzőművészek, múzeumpedagógusok, építészek és tervezők közreműködésével.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma