Nfz_Kultura.hu_berletes_Mvasar_728x90_002

2018.04.19

Jártatok már úgy, hogy egy színházi előadás után csak azért tudtatok felkelni a székről, mert úgy éreztétek, muszáj állva tapsolnotok? Éreztétek már, hogy egy darab megrágott, majd kiköpött titeket? Azok, akik a MITEM keretében részt vettek a Berliner Ensemble A bádogdob című előadásán, bizonyára igennel válaszolnak e kérdésekre. Elárulom, miért!

Oskar Matzerath jóformán még meg sem született, amikor rádöbbent, hogy a világ menthetetlenül a katasztrófa felé sodródik. Szülővárosa, az 1924-es Danzig a nemzeti szocializmus bölcsője, ahol egy cseperedő gyermeknek kevés esélye van a boldogságra. A túlélés reménye csak akkor csillan fel előtte, amikor anyja egy bádogdobot ígér neki. Egy művész groteszk élete rajzolódik ki előtte, annak minden kétértelmű indítékával és következményével. Oskar harmadik születésnapján eldönti hát, hogy nem fejlődik tovább: megfigyelő és dobos marad.

Az ő szemén keresztül, alulnézetből látjuk a fasizmus megszületését: egyéni élményeken keresztül láttatja a Harmadik Birodalom történetét. Egyszerre tanú és kívülálló, bírája és résztvevője egy olyan világnak, amelyben lehetségessé vált a holokauszt gyökeres szakítása a civilizációval. Ily módon pedig óhatatlanul is felmerül benne a személyes felelősség kérdése e kilátástalanul sötét világban.


Badogdob_4_Copyright_Birgit_Hupfeld

 

Röviden így hangzik Günter Grass 1959-es, A bádogdob című könyvének története. E regény, illetve Volker Schlöndorff belőle készített filmadaptációjának ismeretében döntöttem úgy, hogy az április 10. és 29. között zajló V. Madách Imre Nemzetközi Színházi Találkozó (MITEM) keretében a Berliner Ensemble előadását választom.

 

A filmek iránti rajongásom és elkötelezettségem miatt a kelleténél jóval kevesebbet járok színházba, ezért szinte kötelezőnek éreztem, hogy a MITEM alkalmából a moziszéket a színházi nézőtérre cseréljem, ahhoz azonban nem voltam elég bátor, hogy egy számomra teljesen ismeretlen című előadást szemeljek ki. Így kötöttem ki a Berliner Ensemble április 16-án este műsorra tűzött monodrámáján, melynek ismertetőjét olvasva úgy vélekedtem, „keményvonalas színház” vár. Mintha egy kísérleti filmre ülnék be. Vagy egy cseppet sem finomkodó szerzői filmre, amely igazán igénybe veszi a lelkem – gondoltam, és így utólag bevallom: egyáltalán nem álltam messze a valóságtól, sőt.


BE_Die_Blechtrommel_8_Copyright_Birgit_Hupfeld

 

Az előadást megelőző néhány órában a Günter Grass-kötetet forgattam, és azon tűnődtem, mire számíthatok. Miféle színdarabot lehet készíteni ebből a meglehetősen súlyos könyvből? Vajon mennyien lesznek egy monodrámán? Milyen lesz német nyelvű előadást felirattal nézni? Egyáltalán, hogy feliratoznak a színházban? Ilyen és ehhez hasonló kérdések társaságában sétáltam hát el az otthonomtól a Nemzeti Színházig, a Gobbi Hilda Színpad bejárata előtti tömeg látványa azonban egy pillanat alatt eloszlatta minden kétségem. Tizenöt percet álldogáltunk a folyosón, várva arra, hogy beléphessünk a terembe. Én ez idő alatt a környezetemet figyeltem: azokat a színházba járókat, akik a Berliner Ensemble repertoárjáról beszélgettek, és tapasztalt lévén nálam jobban tudták, milyen élmény vár minket. Aztán egyszer csak kinyílt az ajtó, és szépen lassan mindenki elfoglalta a helyét – itt fontos megjegyeznem, a színházjegyen nem szerepelt semmilyen szám vagy betű, mindenki oda ült, ahova kedve tartotta, ez pedig valamiféle biztonságérzetet adott nekem a félhomályba vesző sorokat kémlelve. Gyorsan le is ültem a negyedik sor legszélső helyére, és felfedeztem, a „színpad” még így is szinte karnyújtásnyira lesz tőlem.

 

Ezen azonban nem volt túl sok időm gondolkodni: az ajtókat becsukták, a fények kialudtak, a terem elején lévő – szerintem nedves homokkal feltöltött – emelvény (nevezzük „színpad”-nak) pedig helyet adott Nico Holonicsnak, vagyis annak a színésznek, akihez foghatót talán még sosem láttam. Legalábbis élőben biztosan nem. Félreértés ne essék, nem a fizikai megjelenésére gondolok, hanem arra az elragadó, minden létező emberi érzelmet felvonultató játékra, amellyel életre keltette Oskar Matzerath figuráját. Azt a figurát, akit a regényt olvasva egyszerre kedveltem és gyűlöltem, akinek szavai egyszer megmosolyogtattak, egyszer pedig belém fojtották a levegőt is.


BE_Die_Blechtrommel_1_Copyright_Birgit_Hupfeld

 

A bádogdob főhőse, Oskar harmadik születésnapján elhatározza, hogy ennyi volt, ő bizony nem nő tovább, helyette bádogdobjával és fülsiketítő, poharakat és hatalmas ablakokat ezer szilánkra zúzó sikításával szembeszegül a világgal. Az öntörvényű, ellentmondást nem tűrően vad, olykor beteges módon szókimondó Oskar alakja a fantáziámban, illetve Volker Schlöndorff 1979-es filmjében is egészen más volt, mint Nico Holonics alakításában, de úgy hiszem, mostantól mindig az ő arca rémlik majd fel előttem, mikor arra gondolok, hogy „a barna szemű nem lát át a kék szeműn”. Oskar kék szemei nemcsak kémlelik, de analizálják, mi több, bírálják is azt a világot, amely a történetben megjelenik. Ez a világ pedig nem más, mint a valóság, annak is az az időszaka, amelyre sokszor igyekszünk nem emlékezni.

 

Günter Grass életét végigkísérte a Németország nevében elkövetett szörnyűségek miatt érzett lelkifurdalás. A bádogdob kísérlet arra, hogy láttassa, miképp csábították el őt a nemzeti szocilista és fasiszta eszmék, és hogy megszólaltassa az ellenvélemény dobját. Oliver Reese rendezésében az örök dobos történetét végig a főszereplő szemszögéből láttatja, Nico Holonics pedig egymagában képes volt megjeleníteni a fasiszta világ szörnyűségét és a benne élő egyének személyes felelősségét, ráadásul úgy, hogy játékának köszönhetően a közönség egy óra ötven perc alatt érzelmek egész skáláját élte át. Jó, csak a magam nevében beszélek, de én… Én olyannyira belefeledkeztem a színész játékába, hogy el is feledkeztem róla: egyébként német nyelvű előadást nézek felirattal. Pedig az első pillanatokban még azon tűnődtem: hogy tudok majd egyszerre figyelni a színész arcára és a „színpad” felett elhelyezett kivetítőre? Amint a fénybe lépett, Nico Holonics megragadott engem, én pedig olyan természetességgel fogadtam be életem első idegen nyelvű színházi darabját, mintha csak feliratos filmet néztem volna. Olyat, amely igazán igénybe veszi a néző lelkét.


BE_Die_Blechtrommel_3_Copyright_Birgit_Hupfeld

 

Nico Holonics Oskarja ugyanis nem finomkodott: nem fogalmazott szofisztikáltan és nem pironkodott, ha a szex került szóba, ahogy akkor sem, mikor közölte Istennel, mennyire utálja őt. Nico Holonics Oskarja – akárcsak a könyvbéli – vulgáris volt, a szó minden értelmében. És pazar. Megbabonázta a közönséget és bebizonyította: egyetlen ember is elég ahhoz, hogy a nézőtéren ülő száz katarzist éljen át. „Hatalmas színészi teljesítmény!” – írták a Frankfurter Rundschau című lapban, e kijelentéssel pedig csak egyetérteni tudok. Nem kellett grandiózus díszlet, se magával ragadó zene, de még színésztárs sem, csak Nico Holonics. Egy rendkívüli színész, akinek hála a darab végén úgy éreztem, csak azért vagyok képes felkelni a székről, hogy állva tapsoljak. És ezzel nem voltam egyedül.


A MITEM részletes programja a www.mitem.hu honlapon érhető el, a MITEM kapcsán írt korábbi cikkeink ITT, ITT és ITT olvashatóak.


 

Tóth Eszter

Fotó: mitem.hu/Birgit Hupfeld

MuzeumokEjszakaja_kultura_banner_002

_D0A4986_Copy

2019.06.20

Díszes, kissé groteszk wayang bábok merednek ránk egy vitrin mögül, az ülő démon csempelap felső szélén pedig egy graffitire bukkanunk. Egy kapuőrző vigyázza a Buddha-szobrokat és -tekercseket, egy strucctojás pedig Hopp Ferenc gyűjteményezéséről mesél. A Hopp Ferenc Múzeum Made in Asia című kiállításán különlegesebbnél különlegesebb tárgyakat tekinthetünk meg.

Csontvary_Onarckep_R

2019.06.20

100 évvel ezelőtt halt meg a legmagányosabb, leginkább különcnek számító magyar festő Csontváry Kosztka Tivadar. Az alkotás vándorútján egy misztikus élmény indítja el. Felnőtt férfiként, elismert gyógyszerészként hall egy szózatot: „Te leszel a legnagyobb Napút festő! Nagyobb Rafaellónál is.” Az életét tette fel erre a hívásra és magas művészetet megvalósító létre. Meg nem értve és számkivetve halt meg. De manapság nem tudunk szabadulni képeinek hatása alól. Titkát nem tudjuk megfejteni, a magával ragadó műveket Ludmann Mihály művészettörténésszel idézzük fel.

302363_muzeumok_ejszakaja_keptar_iseum

2019.06.20

Országszerte mintegy négyszáz intézmény várja a közönséget csaknem 2000 programmal június 22-én, a 17. Múzeumok éjszakáján, amelynek „fővárosa" Szombathely lesz. Az óriási kínálatból ajánlunk néhány helyszínt, ahová érdemes egyedül, párban vagy családostól ellátogatni szombaton.

A Csinghaj-tibeti-fennsíkon eddig feltárt legkorábbi régészeti lelőhelyként határozták meg a kutatók azt az északnyugat-kínai karsztbarlangot, ahol először azonosítottak gyenyiszovai emberhez köthető fosszíliát a faj nevét adó szibériai barlangon kívüli területen. Az ásatási munkálatok 2018-ban kezdődtek és mostanáig több mint 1400 kőtárgyat és csaknem 600 darab állati csontot tártak fel a barlangban. A vizsgálatok szerint a leletek több mint 40 ezer évesek, az őskőkorszakból származnak.

Magyarország Sanghaji Főkonzulátusának meghívására öt magyar alkotó mutatkozhatott be június első hétvégéjén a kínai közönségnek a kelet-kínai Hangzhouban megrendezett BudapestFest programjának részeként. A kínai közönség nagyra értékelte a magas minőségű egyedi termékeket.

Újra megnyitja kapuit az Antropos.hu Fashion&Art&Design Market június 22-én a Morrison's 2 klub fedett udvarán. Az árusítók között számos divattervező, kiegészítő-tervező, kézműves, ötvös/ékszer-készítő, festő, grafikus, digitális művész munkájával ismerkedhetnek meg a látogatók, akár el is beszélgethettek az alkotókkal, és ami a legjobban tetszik, azt meg is vásárolhatják. A belvárosi udvaron nemcsak nézelődni, illetve vásárolni lehet majd, hanem workshopokat is részt vehetnek az érdeklődők.

Reisz Gábor alkotása nyitja a rendező részvételével pénteken a Cinema Jove nemzetközi filmfesztivált a valenciai Teatre Principal-ban. A felnőtté válás kérdéseivel foglalkozó, önéletrajzi ihletésű filmet a hazai mozik decemberben mutatták be, s több mint 53 ezren váltottak rá jegyet. Nemzetközi premierje az A-kategóriás tallinni fesztiválon volt, majd a torinói fesztiválon három zsűri díjazta, Monte-Carlo filmfesztiválján elnyerte a fődíjat. A Rossz verseket a Magyar Filmakadémia négy kategóriában tüntette ki Magyar Filmdíjjal áprilisban.

A Budapesti Vonósok Kamarazenekar pénteken a Budapest Music Centerben jótékonysági koncertet adnak a vakok és gyengénlátók támogatására, így járulva hozzá ahhoz, hogy az Összhang Alapítvány túrázásra alkalmas tandem kerékpárokkal ajándékozhassa meg a Mozdulj! Kiemelten Közhasznú Egyesületet, amely augusztusban ötnapos tandemtúrát szervez a Balaton körül látássérültek számára. Az esten Bach, Vivaldi, Handel és Mozart művei szólalnak meg, közreműködik Flamich Mária szoprán, Menyhárt Zsuzsanna fuvolaművész, Szilvásy Júlia hárfaművész és Dinyés Soma csembalóművész, a koncertmester Soltész Ágnes.

A szabadtéri színház eddigi fenállásának minden esztendejét egy előadás szimbolizálja idén Egerben június 27. és augusztus 19. között.

egri_csillagok

Június 27-én az AWS frontembere, Siklósi Örs mutatja be önálló projektjét az Esernyős Warm-up udvarában.

Balázs János ad ingyenes zongorakoncertet szombaton 20.00-kor a romantikus zeneirodalom legismertebb alkotóinak műveiből a Zeneakadémia előtti téren, ahol erre az estére komponált videóinstallációkat is láthatnak az érdeklődők.

Június 24.–augusztus 19. között a tízéves viszáki Tündérkertben és az alig több mint tízéves Kaszás Attila Pajta Színház (KAPSZ) programajánlatával várja vendégeit Szarvas József színművész.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma