2017.02.16

„Tulajdonképpen két szürke embert látunk, de ami a bensőjükben van, az őrület” – mondta a Testről és lélekről című film karaktereiről Enyedi Ildikó. A rendezővel legújabb filmjének megszületéséről beszélgettünk, de szóba került a pályakezdés és Az én XX. századom is, valamint elhangzott a következő kívánság: „szeretném, ha minél többen megnéznék”.

Ahogy olvastam a filmről, a két szó, melyekkel leggyakrabban találkoztam a vicces és az érzelmes volt. Ez így találó? Valóban körbe lehet írni e szavakkal?

A szándékainkat mindenképpen. Majd meglátjuk, hogyan működik a moziban. A humorral kapcsolatosan van is egy nagyon jó élményem. A női főszereplő, Borbély Alexandra nagyon zárt, zárkózott nőt játszik. Ez egy nagyon nehéz, drámai szerep, neki pedig különösen az, mert Szandra gyökeresen más személyiség. Mikor odaadtam neki a forgatókönyvet, már ismerte valamennyire a karaktert, hiszen volt egy próbafelvétel, de másnap megkönnyebbülve hívott fel és elmondta, hogy milyen jó volt olvasni a könyvet és tapasztalni, hogy mennyi humor van ebben a nőben. Tehát a szándékunk valóban az volt, hogy a dráma, a humor és az érzelem is erős legyen, egyfajta érzelmi-érzéki hullámvasút. A felszínen visszafojtott az egész cselekmény, nagyon apró dolgok történnek, és nekünk azok mögött kell jó esetben éreznünk az izzást.


16730450_1584458781568422_267733438855048987_n
Fotó: Csákvári Zsigmond

 

Azt is olvastam, hogy „abszurd melodráma”. Mi adja az abszurdumot?

Van egy társasjáték, aminek az a neve, hogy „ Mi lenne, ha…?” Valaha sokat játszottuk társaságban. Mi lenne, ha két ember – két idegen, akiknek nincs is különösebb okuk kedvelni egymást – egy napon rádöbbenne, hogy ugyanazt álmodja? A Testről és lélekről esetén épp ez az alaphelyzet. Ha valami ilyesmi kiderül, amellett nem lehet csak úgy elsétálni és folytatni a mindennapi életet közömbösen egymás mellett, mint azelőtt. A filmben tulajdonképpen azt láthatjuk, hogy ez a két ember mit kezd ezzel a helyzettel. A kiindulási pont abszurd, de nem egy abszurd dráma volt a célom, hiszen csupa racionális dolog történik a filmben. Van ez a szokatlan kezdeti feltétel, mellyel két abszolút racionális és eléggé defenzív életet élő ember egyszerűen megpróbál kezdeni valamit. Mindaz, amit ők ketten tesznek, teljesen érthető, logikus, se nem elszállt, se nem ezoterikus. Mi is hasonló lépéseket tennénk. Szóval igen, van egy cseppet sem reális előfeltétel, de erre ők reális válaszokat adnak.

 

Mikor és hogy született meg az ötlet, a forgatókönyv?

Elég régen, még tíz évvel ezelőtt írtam egyetlen nagy rohamban. Az első változatát néhány hét alatt írtam meg, ami nem a megszokott munkamódszerem. Sokkal hosszabb ideig szoktam készíteni egy-egy forgatókönyvet, és sokkal többször átírom. Még mielőtt bárkinek is megmutatnám, többször átgyúrom. A Testről és lélekről esetén ez nagyon máshogy történt. Aztán amikor nekikezdtünk a munkának, összeomlott a magyarországi filmfinanszírozás, ezért félre kellett tennünk. De mikor lehetett, azonnal újrakezdtük.


tel_borbely_alexandra_5-1024x576
Fotó: immfilm.hu

 

Mi inspirálta a történetet?

Csak úgy beugrott. Maga az érzés, melyet közvetít, nagyon személyes. Az összes többi filmem esetén az volt, hogy gomolygott bennem valami, aminek kerestem egy vázat, valami alkalmas hordozó szerkezetet, ez lett azután a filmben elmesélt történet. Legtöbbször több apró részből, mozaikszerűen építkeztem, ennél viszont monolitikusan, valahogy bezuhant az egész. Épp ezért, nem is tudom igazán részekre bontani.

 

Hosszú szünet után rendezett ismét nagyjátékfilmet. Miért volt ez a nagy kihagyás?

Nehéz lenne összefoglalni, de nem az volt az oka ennek a kihagyásnak, hogy úgy döntöttem, egy darabig nem foglalkozom filmkészítéssel. Egyszerűen nem jött össze.

 

A két fő karakter mellett a helyszínválasztás is igazán meglepő: egy vágóhíd. Miért ezt a helyszínt választotta?

A két főszereplő, két suta, más-más módon sérült ember. Tulajdonképpen két szürke embert látunk, de ami a bensőjükben van, az őrület. Azt gondolom, hogy ha körülnéznénk – akár csak itt a kávézóban – és elkezdenénk visszafejteni az emberi sorsokat, sokkot kapnánk attól, hogy milyen hőstettek, drámai fordulatok, szenvedélyek, szorongások és sebek lapulnak meg akár egy ilyen kis teremben. Mindezt nem is vesszük tudomásul a mindennapi életben, valahogy illetlen is erről a témáról beszélni. A mindennapjaink szervezettsége, ez a nagyon szabályozott, civilizált, gördülékeny közlekedési mód valahogy vidám közönnyel viseltetik a benne élők elemi vágyaival és félelmeivel szemben. Ennek megjelenítéséhez alkalmasnak tűnt a vágóhíd, ami nem valami vértől iszamos, vad, sötét hely, hanem egy EU-konform, fertőtlenített, modernül gépesített, jól szervezett gyártósor. Valami derűs közönnyel nem vesz tudomást arról, ami a falai között történik. És attól függetlenül, hogy mi általában nem látjuk, mindaz, ami a tányérunkon landol, ott kezdi. És ez nap, mint nap megtörténik. Én azt mondom: tudni kell, hogy ez így zajlik. Ahogy tudni kell, hogy a nagyon racionálisan szervezett életünk keretei mögött milyen kemény drámák zajlanak.


Nevtelen2
Fotó: immfilm.hu

 

E gondolatok kapcsán felidéződött bennem Huszárik Zoltán Elégia című filmje. Lehet párhuzamot vonni a két alkotás között?

A munkatársaimmal, alkotótársaimmal nagyon sokszor megbeszéltük, és sok döntésünket befolyásolta az, hogy eldöntöttük: ez egy szerény film akar lenni. Nem egy nagy alkotói kijelentés, megnyilvánulás. Mi, a film alkotói szeretnénk visszahúzódni és hagyni a két főszereplőt cselekedni, érezni. A rendező-író itt nem közvetlenül szólítja meg a nézőt, tehát maga az attitűd nagyon különbözik Huszárikétól. A történet is józan, köznapi, véletlenül sem emelkedik semmi metaforikus magasságokba, mint az ő csodálatos filmjénél.

 

A főszereplőkhöz kapcsolódva: az ő kiválasztásuk sem szokványos, hiszen Borbély Alexandrának ez az első film főszerepe, Morcsányi Géza pedig amatőr. Hogy választotta ki a szereplőket?

Mária karaktere esetén a kiválasztott színésznőnek többféle nehezítéssel kellett dolgoznia, így nem is volt kérdés, hogy egy erős, képzett színészre van szükség. Több mint öt hónapig kerestem a női főszereplőt és csupa csodálatos, tehetséges színésznővel találkoztunk, mire végül megtalálta az embert a szerep. Szandra a kulcsjeleneteiben majdnem mindig egyedül van, emellett pedig nagyon apró rezdülésekkel kell, hogy játsszon, és nekünk ezek mögött kell éreznünk az izzást, az érzelmet, a humort. Ha egy kicsivel kevesebb, akkor eltűnik, ha egy kicsivel több, akkor bántóan sok. Szandrának tehát nagyon mélyen rá kellett hangolódnia Mária karakterére, és nagy élmény volt látni, hogy megemésztve a forgatókönyvet megszületett egy teljesen organikus személy.


Morcsányi Géza az első és egyetlen tippem volt erre a szerepre, de az esetében is hasonlóan történt a folyamat. Egyszerűen megkereste saját magában Endrét. Ez nem ő, de mégis: ez is ő, benne van, épp ezért hiteles. Ő nem egy alakítást épített fel, hanem mint Endre, hitelesen cselekedett és reagált a film helyzeteire.


Nevtelen
Fotó: immfilm.hu

 

Eddig a legújabb alkotásáról beszélgettünk, de nem szabad elfelejteni, hogy ön olyan meghatározó filmeket készített, mint Az én XX. századom, a Tamás és Juli vagy a Simon Mágus. Elmesélné, hogy indult a pályája, hogy került a mozgókép világába?

Sok minden érdekelt, de legfőképpen az, ami minden fiatalt: miképpen működik a világ, és hogy lehetne jobbá tenni. Ez máig szenvedélyesen érdekel. Ezt a témát próbáltam körbejárni különféle eszközökkel és szerencsémre megtaláltam a helyem az „Indigo” (INterDIszciplináris GOndolkodás) művészeti csoportban, amelynek tagjaként nem kellett elköteleződnöm mondjuk a szobrászat, a szociológia vagy az irodalom mellett, hanem szabadon gondolkodhattam több terület határmezsgyéjén. Ebben a csoportban mindent ki lehetett próbálni, emellett pedig fontos volt az is, ahogy a különböző profilú emberek hatottak egymásra, inspirálták egymást.

 

Ott fogalmazódott meg bennem egy ötlet, melyet színházi kísérletként szerettem volna megvalósítani, ám egy véletlennek köszönhetően film lett belőle: Xantus János barátomnak meséltem róla, és ő kérdezte, hogy miért nem csinálom meg inkább filmen, hiszen sokkal egyszerűbb lenne. Úgy találtam, hogy igaza van, ezért bementem a Balázs Béla Stúdióba, ahol egy A4-es papírra leírtam a koncepciót, és tíz nap múlva már forgathattam is. Csak ezután jelentkeztem a főiskolára, ami szintén egy hasonló véletlennek köszönhető: láttam egy hirdetést az egyik újságban arról, hogy lehet jelentkezni egy keresztféléves osztályba, és jelentkeztem. Tehát nem úgy volt, hogy készültem a felvételire és vártam, hogy mikor indul már új osztály. Egyszerűen úgy gondoltam, hogy megpróbálom, és aztán elég nagy ellenállással, de végigcsináltam a főiskolát, ám az igazi otthonom az Indigo művészcsoport és a Balázs Béla Stúdió (egész Kelet-Európa egyetlen független filmstúdiója) volt.

 

Így kerültem a mozgókép közelébe, aztán lényegében az első játékfilmem, Az én XX. századom után döntöttem el, hogy annyiféle különböző terhelést és kihívást rejt magában a filmkészítés, hogy az nekem elég.

 

Hogy született meg az első nagyjátékfilm, Az én XX. századom?

Mivel az avantgarde művészet és a kísérleti film irányából érkeztem, úgy gondoltam, hogy az a lenne a legvagányabb dolog, ha csinálnék egy igazi tradicionális kosztümös filmet, melynek mainstream története van: amolyan tévedések vígjátéka egy ikerpárral. Hát, így sikerült a próbálkozásom a konvencionális formákkal.


16684297_1583408265006807_6286956455218145153_n
Fotó: Csákvári Zsigmond

 

Hagyján, hogy elkészült a film, de azonnal jelölték is Cannes-ban, és el is hozta a legjobb elsőfilmnek járó Arany Kamerát. Ez hogy érintette önt?

Ennek a filmnek a készítése során még nagyon tapasztalatlan voltam, a legtöbb területen fogalmam sem volt arról, hogy mibe gyalogolok bele. Azzal sem voltam tisztában, hogy ha a film készen van, akkor elkezdődik egy másik élete. Ezért nem is izgultam amiatt, hogy kijut-e bármilyen fesztiválra vagy nyer-e díjat, inkább amiatt aggódtam, hogy működik-e majd, életre kel-e, mert ez mindig titok, az utolsó percig. Az olyan filmeknél is, amelyek igyekeznek nem kockáztatni. Akkoriban minden filmnek volt egy úgynevezett elfogadási vetítése a filmgyáron belül – na, amiatt a vetítés miatt nagyon izgultam. Az én XX. századom tele van humorral, de ha egy sznob közönség nézi, aki nagyon komolyan veszi, akkor akár néma csend is lehet a teremben. (Volt ilyenben részem, kétségbeejtő élmény volt, az utólagos meghatott gratulációk ellenére is.) A film eleje egy Buster Keaton-archív: Buster Keaton egy lángoló végű hosszú bottal megpróbál elsütni egy ágyút. Nagyon keresi, hogy hol is a gyutacs, hol tudná begyújtani, és nagy igyekezetében beledugja a fejét az ágyú csövébe, míg az égő bottal a gyutacs körül hadonászik. Erre a képre íródik ki a film címe, mellyel körülbelül le is írom, hogy mi történt a XX. században. Ez egy nagyon vicces jelenet, és máig emlékszem, hogy a fiatal filmrendező, Kamondi Zoltán az első sorban ült a földön és hangosan felnevetett, melynek hatására ettől kezdve mindenki megengedte magának a nevetést, ha vicceset látott. Ez egy szenzációs vetítés volt, nagyon erősen megmaradt bennem, hiszen az évekig tartó munka után az ember ott állt és várta, hogy amit készített, működik-e. És működött. Csodálatos élmény volt.

 

Több díjat is kapott már. Mit jelentenek az ön számára ezek az elismerések?

Az ember társas lény. Nézzünk egy egyszerű példát: ha mondjuk süt egy tál pogácsát és kiteszi a vendégek elé, akkor így kommunikál a közösséggel, a többiekkel. És ugyanezt teszi, ha készít egy filmet. Ha szeretik, annak egy kritika vagy egy díj kézzelfogható bizonyítéka, melynek hatására az ember úgy érzi, helye van a közösségben, szükség van rá, nem hiábavaló a léte. Az a fajta szeretet és kommunikációs vágy, mely egy többéves munkára sarkall valakit, szintén szeretetet és kommunikációt generál, és ezáltal az ember léte igazolást nyer. Tehát igenis fontosak a díjak és a kritikák. De olyan is volt, hogy elszúrtam valamit, fontos dolgot, például az egyébként szerintem egész jó Bűvös vadász című filmemben. Ott a negatív kritika, ha értő volt, ugyanúgy jólesett – valahogy biztosított arról is, hogy a dicséret is valódi, hogy egy nyelven beszélünk a közönség és én, hogy valódi a kommunikáció, hogy jól érzékelem a világot. Az fájdalmas és nehezen feldolgozható, ha valami, amit nagyon jónak tart az ember, és a személyes visszajelzések is ezt igazolják, valami bántó, sommás módon van elintézve. Szerencsére zömében méltányos és felelős visszajelzéseket kaptam a munkáimra. Ami furcsa, hogy ha egy díj már megvan, egyfajta szorongással tölt el – valamiért a halálra figyelmeztet.

 

Most mégsem lehet elkerülni a díjhoz kapcsolódó érzelmeket, hiszen a Testről és lélekről világpremierje a Berlinale hivatalos versenyprogramjában volt. Hogy érintette a jelölés?

Rengeteget kell küzdenie egy filmnek azért, hogy eljusson a nézőkig. Hogy tudjanak róla, hogy létezik, és meg akarják nézni. Eljutni addig a pontig, hogy a film egyáltalán mérlegre kerüljön – hogy az emberek eldönthessék, tetszik-e nekik vagy sem – iszonyatosan nagy munka, melyben egy fesztivál sokat tud segíteni. Úgyhogy nagyon örülök, hogy versenyben vagyunk. Egyszerűen csak szeretném, ha minél többen megnéznék.

 

Készítette: Tóth Eszter

_d0a9919__copy_borito

2018.04.21

Milyen az, amikor egy népi minta divatos szabású ruhán tűnik fel? Vajon a régi paraszti hagyományok létezhetnek a modern korban is? A Műcsarokban április 21-én nyílt Kéz | Mű | Remek. Népművészet. Nemzeti Szalon 2018 című kiállításon a lószerszámoktól a fazekakig, a divatos népi ruháktól a díszes fakapukig, a berendezési tárgyaktól a hangszerekig számos egyedi alkotás látható.

Barabas_Zsolt-6d07-4214

2018.04.21
Bocsárdi László Alice című előadásáról nagyon nehéz bármit is írni, ugyanis az előadás egyszerre volt szürreális és céltalan. A rendező olyan világba kalauzolta el a nézőt, amelyben egyszerre van jelen a koncert, a mozgókép és a színház. Ám arra a látvány- és hangzásvilágra, amely a színpadon fogadott, nem készültem fel kellőképpen. BESZÁMOLÓ

img_9908

2018.04.21
A Cirkuszhercegnő című operettet mutatják be Szabó Máté rendezésében a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon júliusban. Kálmán Imre operettjét a Szabad Tér Színház és a Miskolci Nemzeti Színház közös produkciójaként láthatja a közönség. A Cirkuszhercegnő című darab szeptembertől a miskolci teátrum repertoárjára kerül.

Először lép fel Magyarországon a Grammy-díjas, többszörös platinalemezes Pitbull: a kubai származású amerikai rapper július 28-án ad koncertet a székesfehérvári Fezen Fesztiválon. A szervezők tájékoztatása szerint a legutóbbi futball-világbajnokság himnuszát jegyző előadó nagyzenekaros koncertet ad Fehérváron. Mint írták: Pitbull az underground hiphopból átnyergelve a latinos ritmusokkal kevert poposabb műfajokba egyik pillanatról a másikra a slágerlisták csúcsán találta magát, 2009-es I Know You Want Me című slágere az év legnézettebb videója lett a YouTube-on. A 21 éves Fezen Fesztivált idén július 25. és 28. között rendezik Székesfehérváron, a MÁV-pályán.

A Paramount stúdióban készül a Rocketman című, Elton Johnról szóló életrajzi film, amelynek főszerepét a Kingsmanből ismert Taron Egerton alakítja. A film a zenész életét a Királyi Zeneakadémián eltöltött tanulóévektől a ’70-es, ’80-as években felívelő rocksztárkarrierjén át a ’90-es években elért nemzetközi szupersztárságáig követi. A Rocketman felidézi majd a zenész alkohol- és drogfüggőségét és gyógyulását is. A The Hollywood Reporter szerint Egerton maga fogja elénekelni Elton John ismert dalait a filmben, a színész már énekelt fel számokat az Abbey Road-i stúdióban.

Csurka Eszter, Nagy Barbara és Tóth Eszter köztéri munkái kerülhetnek a szentendrei Bizottság-ligetbe a Ferenczy Múzeumi Centrum (FMC) által Az Édenkert nyomában címmel kiírt pályázat eredményeként. Az FMC január elején a 2018-as Art Capital programsorozat részeként hirdetett nyilvános pályázatot street art, public art, illetőleg köztéri szobrászati projektek időszaki megvalósítására a Bizottság-ligetbe, azaz a Szentendre, Dunakanyar körút és Kossuth Lajos utca által közrefogott, az 1. számú postahivatal előtt lévő közterületre. A felhívásra huszonnégy pályázótól harmincegy pályamű érkezett be. Közülük a zsűri (Boros Lili művészettörténész; Csontó Lajos képzőművész; Farkas Ádám szobrászművész; Gulyás Gábor esztéta, a Ferenczy Múzeumi Centrum igazgatója; valamint Szabó Noémi művészettörténész, az FMC Képzőművészeti Főosztályának vezetője) végül három projektet választott ki megvalósításra. A nyertes művek Csurka Eszter A víz érintése, Nagy Barbara Kert-hálózatok és Tóth Eszter Kerti locsoló című munkái lettek. A díjnyertes művek már az Art Capital megnyitása előtt, 2018. június első hetétől láthatók lesznek a Bizottság-ligetben.

A tizedik Nemzetközi Simándy József Énekverseny április 23-án kezdődik, a klasszikus énekes tehetségkutatón három kategóriában, 36 éves korig mutatkoznak be a magyar és a külföldi tehetségek. A versenyre több mint százan jelentkeztek, a legtöbben Magyarországról és a határon túli magyar zenei intézményekből, de érkeznek versenyzők Szegedre Európa országai mellett Mexikóból, Indiából és a Távol-Keletről is. A produkciókat az Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója vezette nemzetközi zsűri értékeli. A verseny díjkiosztó gálahangversenyét – melyen az ifjú énekestehetségeket a Szegedi Szimfonikus Zenekar kíséri Gyüdi Sándor vezényletével – április 29-én este rendezik a Szegedi Nemzeti Színházban.

A Budapesti Tavaszi Fesztivál (BTF) zárónapján, április 22-én Mozart A varázsfuvola című művét a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér 1-es terminálján láthatja a közönség a Kodály Filharmónia Debrecen előadásában. A Gemza Péter rendezte előadáson Sarastro szerepében Palerdi András, Az Éj királynőjeként Varga Viktória áll színpadra. Paminát Sáfár Orsolya, Papagenót Donkó Imre, Papagenát Nagy Kíra alakítja, Tamino alakjában Biri Gergely látható. A helyszínen a parkolás ingyenes, a Deák térről az Aeropark repülőmúzeum Malév nosztalgiabuszai 18 órakor indulnak Ferihegyre, a hangverseny után vissza pedig 22 órakor. A járatokon a megvásárolt koncertjegyek érvényesek, de regisztrálni szükséges.

Izgalmas, műfaji határokon átívelő estre készül április 10-én, a költészet napjának előestéjén Földes László „Hobo”. A 38. Budapesti Tavaszi Fesztivál keretein belül a Müpában lesz a Látnokok, költők, csavargók című előadásának ősbemutatója, amelyen a legnagyobb költők műveit itatja át zenével, felejthetetlen élményt kínálva a közönségnek.

18_04_10_Hobo

A Szegedrocks2018 április 21-én Szegeden, Magyarország egyik legszebb terén, a Dóm téren várja a zenekedvelőket. A látványos rendezvényre a több száz fellépő énekest, gitárost, basszusgitárost és dobost korra, nemre, életkorra és zenei stílusra való megkülönböztetés nélkül választják ki. A jelentkezés még nem zárult le, egészen április 10-ig tart. A program ingyenes, így több ezer főt várnak a fesztiválra.

Groove & Voice Trio néven a V4-es országok dallamaiból hozott létre kuvaiti felkérésre világzenei produkciót Lovász Irén énekesnő. Az ősbemutatót február 6-án tartották a kuvaiti Abdulhussain Abdulredha Színházban. A műsor keretében Lovász Irén mellett színpadra lépett Horváth Kornél, Mizsei Zoltán, valamint Stanislav Palúch, Jitka Šuranská, Szczepan Pospieszalski, a szlovák, a cseh és a lengyel népzene-világzene jeles képviselői.

A Visegrádi Együttműködés aláírásának évfordulóját ünnepli a V4 Karnevál február 11-én, vasárnap. Ebből az alkalomból zsonglőrök, utcaszínházak, táncosok, zenészek, kézműves műhely, esti fényfestés és tűzijáték várják az érdeklődőket a Várkert Bazárban és környékén. A karneváli hangulat mellett Caramel, Lajkó Félix és az Óperentzia, a Balkan Fanatik, a Kerekes Band és a Kolompos Együttes koncertje szórakoztatja majd a vendégeket.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma