2019_Filharmonia_Orgonakejszakaja_728x90_002

2017.11.30

A Magyar Szabadság Éve elnevezésű programsorozat keretében jelent meg egy hiánypótló tanulmánykötet ’56, te suhanc címmel, melyben a filmtörténeti és -elméleti szakma legjelesebb szakembereinek tanulmányait, elemzéseit olvashatjuk. A kötet főszerkesztőjével, Szűk Balázs tanárral, szerkesztővel, valamint egyik szerzőjével, Deák-Sárosi László filmesztétával beszélgettünk.

„Az ’56, te suhanc című kötet kiemelt filmek részletesebb ismertetésével és a témát különböző szempontból megközelítő elemző tanulmányokkal az 1956-os magyar forradalmat és szabadságharcot 1956 és 2016 között érintő fikciós filmek keletkezéstörténetéről, műfaji, stilisztikai és tematikai sajátosságairól szeretne adalékokkal szolgálni. A fikciós műfajok (egész estés, rövid- és dokumentum-játékfilmek, animációs, kísérleti és tévéfilmek) viszonylagos teljességre törekvő katalógusa egészíti ki kiadványunkat.

A kötet címét – és vezérmotívumát – Déry Tibornak a mottóban idézett, az Irodalmi Újság 1956. november 2-i számában megjelent, csodálattól és féltő aggodalomtól vezérelt írása ihlette a kegyetlen zsarnokságot jelképező tankokkal akár »puszta kézzel« is szembeszálló »suhancokról«, a pesti srácokról.”

(Szűk Balázs)


convert
Fotó: nori.gov.hu

 

A Magyar Szabadság Éve elnevezésű programsorozat keretében látott napvilágot az ’56, te suhanc című, hiánypótló tanulmánykötet. Miként igyekszik ez a könyv körüljárni az 1956-os magyar forradalmat és szabadságharcot?

Ez a könyv tulajdonképpen egy kísérlet, melyben – ahogy azt a cím is jelzi – azt kívánjuk bemutatni, miként közvetíti egy médium, jelen esetben a film az ifjúság, a suhancok, a pesti fiúk és lányok által megélt ’56-ot. Némiképp meg volt kötve a kezünk, ugyanis elsősorban játékfilmekből, tévéfilmekből és animációkból válogathattunk, ily módon nem is törekedtünk hiánytalan szintetizációra, ugyanakkor úgy építettük fel a kötetet, hogy az az idősebb és a fiatalabb generáció számára is szolgáljon értékes tudásanyaggal és információval. A kötet első részében található tanulmányokban, elemzésekben olyan filmekről esik szó, amelyek az 1956-ban élt fiatalok életét, történetét rögzítik, a második részben azonban már kitekintettünk és a teljesség igénye nélkül ugyan, de mindazokat az általunk ismert magyar filmeket mutattuk be, melyek ’56-ról szólnak, illetve ’56-hoz kapcsolódnak.

 

Említette, hogy nem törekedtek szintetizációra, vagyis egy összegző jellegű mű létrehozására.

Azért sem mertünk volna vállalkozni erre, mivel nem áll rendelkezésre fogalmi rendszer. Ez alatt azt értem, hogy jelen pillanatban nem létezik definíció arra vonatkozóan, mi az az ’56-os film. Természetesen mi tettünk kísérletet e kifejezés meghatározására, ettől függetlenül azonban az ’56, te suhanc nem egy rendszerező, összegző mű. A szintetizációhoz ugyanis közös platformra és koncepcióra van szükség, márpedig a filmes szubkultúra sok irányzatból, iskolából áll. Véleményem szerint egy kutatási metódus össze tudná hangolni és segíteni tudná ezt a munkát – ez a kötet pedig nagyon jó kezdet ehhez, hiszen figyelmeztet minket arra: hipotetikusan létezik egy rendszer, melyet össze kell kovácsolni, fel kell építeni.


F__BA19561024026
Fotó: hirado.hu

 

A könyvben a filmtörténeti és -elméleti szakma legjelesebb szakemberei összesen 65 játékfilm, animáció és tévéfilm különböző szempontú megközelítésével elemzik a témát. Miként választották ki a kötet egyes tanulmányaiban bemutatott filmeket?

Mivel a kötet a Magyar Szabadság Éve elnevezésű programsorozathoz kapcsolódó pályázat elnyerésének köszönhetően született meg, nekünk, a könyv készítőinek szem előtt kellett tartanunk azokat a szempontokat, melyek a pályázati kiírásban szerepeltek. Természetesen nem volt temérdek kötöttség, arra azonban mindenképpen törekednünk kellett, hogy a könyv egy része ismeretterjesztő jellegű és olyan megközelítési módú, illetve stílusú legyen, hogy a fiatalok is szívesen kézbe vegyék. Tehát fontos szempont volt, hogy ez ne egy szigorú értelemben vett tudományos kötet legyen, hanem olyan, amely az ifjabb generációt is képes megszólítani. Épp ezért, ez a megközelítési mód a filmek kiválasztásánál is kulcsfontosságú szerepet játszott. Ugyanakkor a tanulmányok, elemzések írói szabad kezet kaptak arra vonatkozóan, mely filmalkotást, filmalkotásokat választják.

A kötet első részében inkább szabadabb írások, kisebb elemzések olvashatóak, így szerkesztőtársaimmal – Szíjártó Imre lektor, Pintér Judit képszerkesztő, Hedvig Olga Mária olvasószerkesztő – rendkívül fontosnak tartottuk, hogy a könyv ezen szegmensében ne legyen olyan meghatározó a tudományos lépték, ezzel szemben a következő tartományban, mely a Háromszínű horizont címet viseli, inkább ez legyen a fő szempont. Tehát ez az elhatározás is szerepet játszott a filmek kiválasztásánál. Emellett úgy vélem, egy szakmai kör ismeretsége és látásmódja köszön vissza a könyv lapjairól, és azt mondhatjuk: egyfajta konszenzus fedezhető fel a kötetben. És aminek én külön örülök: a filmes szakma mellett a történészi vonal is megjelenik benne – Csatári Bence és Tóth Eszter Zsófia révén megjelenik a Nemzeti Emlékezet Bizottsága és az Universitas gondolatvilága, Deák-Sárosi Lászlónak köszönhetően pedig az 1956-os Intézeté.

 

Véleménye szerint miért fontos ilyen szempontból – a filmek tekintetében – is körüljárni az 1956-os magyar forradalmat és szabadságharcot?

Mert ez egy olyan múltbéli esemény, amely tulajdonképpen közelmúlt számunkra. És amely nem is áll olyan távol tőlünk és a mai világtól. Csatári Bence tanulmányai és elemzései – melyekben szó esik a Megáll az idő, A Nap utcai fiúk és az 56 csepp vér című alkotásokról – például remekül mutatják, hogy a zene mint szubkultúra egy híd az akkori és a mai generáció között. De megjelenik ezekben a filmekben az a fajta, akkoriban még szokatlan beszédmód, szókincs is, amely a mai világban már cseppet sem szokatlan. És ezek, vagyis a zene, illetve a beszéd- és gondolkodásmód kapcsolódási pontot jelentenek a fiatalok számára: lehetőséget arra, hogy felfedezzék és megfogalmazzák, mit jelent nekik ’56. A kötet első részében található filmek által könnyebben beavatódnak egy olyan világba, amely nagyon távolinak tűnik.

Emellett ott van még egy problémakör: a hős kérdése. Ki a hős? Ez a kérdésfeltevés és ennek megválaszolása zajlott az 1956-os emlékévben, és ez pont arról szólt, hogy semmilyen formában sem szabad kisajátítanunk ’56 értelmezését. A suhanc-értelmezés is csak egy lehetséges narratíva, ám úgy gondolom, olyan narratíva, amely a legjobb a fiatalok számára.


naputcaifiuk
A Nap utcai fiúk
Fotó: port.hu

 

A kötetben két ön által írt tanulmány is olvasható. Az egyikben azokkal a jelképekkel foglalkozik, melyek felfedezhetőek az ’56-ról szóló magyar játékfilmekben. Miért ezt a témát, a filmekben megjelenő szimbólumokat választotta vizsgálata tárgyának?

Mert úgy vélem, a filmek idővel olyanok lesznek az emlékezők számára, mint az oral history, amely búvópatakként fészkeli magát az ember gondolataiba. És a filmszimbolika, vagyis az ősi archetípusok filmbéli megjelenítése nem véletlenül, hanem okkal jött létre. Méghozzá azzal az okkal, hogy felkeltse az emberek figyelmét és egyértelműen beszéljen hozzájuk akkor is, amikor épp nem lehet. Ahogy a tanulmányomban is írom, ez a megjelenítésmód valójában kétfajta szimbolikára épül: egyrészt az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc szimbolikájára, másrészt a népi szimbolikára. Ez a kettő pedig erősen összefonódik. A szimbólumok használata abban segítette a filmeseket, hogy közvetítsenek valamit, amit nem lehet kimondani. Számos film készült ’56-ról, köztük pedig rengeteg olyan alkotást találunk, mint a Megáll az idő vagy az Eldorádó, amelyekben még nem lehetett direkt módon beszélni ’56-ról. Mégis találunk bennünk utalásokat és üzeneteket. Épp ezért gondoltam, hogy a szimbólumokkal foglalkozom, tehát azzal a közös ponttal, kulturális kódrendszerrel, mely lehetővé teszi az összes ’56-tal foglalkozó film olvasatát.

 

E tanulmányban említi, hogy „az ’56-os filmek filmtörténeti szempontú korszakolása az egymásnak ellentmondó szempontok miatt szinte lehetetlen feladat”. Mik ezek az egymásnak ellentmondó szempontok?

Elsősorban például annak megnevezése, hogy mi az ’56-os film. Én az elemzésemet a szimbolizáció, tehát a kulturális kód szempontjából tettem meg, de mások, például Kelecsényi László vagy Deák-Sárosi László másként oldották meg ezt a feladatot. Úgy vélem, el lehet majd végezni egy tematizációt, de mivel olyan sok filmről és olyan hosszú periódusról van szó, ez nem lesz egyszerű. Továbbá sok esetben az ’56-os filmek nem is felelnek egymásra. Tehát nem úgy kell elképzelni őket, mint az új hullám alkotásait, melyek párbeszédet folytattak egymással, hanem sokkal töredékesebben. Ily módon többféle szempontból is el lehet végezni a tematizációt: akár történészi vonatkozásban, akár a filmstílus vagy az általam vázolt kulturális kód szempontjából, de a legfontosabb, amit szeretnék kiemelni ezzel kapcsolatban, hogy én a tanulmányomban csak egy kísérletet tettem arra, hogy felvessek egy problémát, amely létezik.


Eldorado
Eldorádó
Fotó: mma.hu

 

A másik ön által írt tanulmány azokra az ’56-os motívumokra fókuszál, melyek Bereményi Géza filmjeiben jelennek meg.

Bereményi olyan bátor ember, hogy hallgat. Ezt úgy értem, hogy ő vette a bátorságot és szinte első fecskeként beszélt 1956-ról, ezt pedig úgy tette meg, hogy ’56-ot alig vagy csak töredékesen mutatta meg. Mert egyszerűen nem lehet megmutatni. Így ő nem is igazán ’56-ról beszél a filmjeiben, hanem az ’56-ra való emlékezésről, a fel nem dolgozott konfliktusokról, vagyis arról a gyászmunkáról, amelyet még nem végeztünk el. Ő pedig épp erre tesz kísérletet – úgy vélem, elég következetesen. Gondoljunk csak a Megáll az idő prológusára és epilógusára: csak egy pillanatra jelenik meg a dalban, hogy elmúlt valami. De közben semmi más nincs, csak rejtett szóbeli és gesztusbeli utalások. Az Eldorádó ilyen szempontból már bátrabb alkotás, hiszen ott Bereményi beledob minket a történésekbe és elénk tár egy konfliktust, méghozzá az árulás és a vállalás problémáját. Aztán ott van az Apacsok, amely bár látszólag a hatvanas évek indián ellenállásának sajátos olvasata, valójában ’56-ról szól. És meglátásom szerint Bereményi a legbátrabban és legkonkrétabban a Szabadság tér ’56 című filmben beszélt ’56-ról. Ez az alkotás úgy mutatja be napról napra ’56-ot, hogy nem is látjuk. Ebben a műben is az árulás és a vállalás kérdése jelenik meg, ugyanakkor van egy másik szemszög is Bereményi filmjeiben: a kisfiú beavatódása és szemszöge. Ez fedezhető fel a Megáll az idő, az Eldorádó, valamint a Hóesés a Vízivárosban című filmekben. Bereményi ezekben az alkotásokban is arra mutat rá, hogy ’56 egy lefojtott, nem kibeszélt problémakör. És ez ma is igaz.

Ha az elkövetkezendő tíz évben lehetősége nyílna rá, nagyon örülnék, ha készítene még egy filmet ’56-ról. Ugyanis, ha ő már nem lesz, akkor hiányozni fog nekünk az az alkotás, amelyet csak ő tud elkészíteni. És amelyre még nagyon várunk. Hiszen Bereményi átélte a Kossuth téri vérengzést, és annak a napnak az élménye, illetve a gyermekszemszög megmutatása olyan szintetizáló jellegű filmet eredményezne, amely csak az ő kezei közül tud kikerülni. Ő az összekötő kapocs annak tekintetében, milyen gondolkodásmód jelenik meg a különböző korszakokban készült, ’56-ról szóló filmekben.

 

Ön mint a kötet főszerkesztője, elsősorban kinek ajánlja az ’56, te suhanc című könyvet?

Két generációnak is ajánlom. Azoknak, akik ott voltak ’56-ban, akik megélték és akiknek sajnos már nincs sok hátra. Én úgy szeretnék elbúcsúzni tőlük, hogy egy kézikönyvet adok a kezükbe, melynek segítségével újra tudják élni az emlékeket. Emellett pedig a fiataloknak ajánlom: a tizenéveseknek és az egyetemistáknak egyaránt, hiszen ők azok, akik a kilencvenes évektől kezdődően már egy olyan fogyasztói, tárgyias, ateista világban élnek, amelyben nincs helye és alternatívája annak a cselekvési módnak, amely 1956-ban történt. A mai fiatalok is megvívják a saját forradalmukat, ám az ő forradalmuk a hazájuktól való eltávolodás szellemi, lelki és fizikai értelemben. Ők úgy látják, hogy ’56 üzenete ma nem érvényes. Nekik szükségük van ezekre a filmekre és arra, hogy lássák, voltak korszakok és személyek, amelyek érvényes magyarázatot adtak arra, mi az a haza. Ezek a filmek erőt adhatnak nekik ahhoz, hogy ne menjenek el itthonról, és ha már megtették, visszajöjjenek ebbe a hazába. Hiszen ’56-ban értük is meghaltak: azért, hogy ők ma itt élhessenek.


Megallazido
Megáll az idő
Fotó: mek.oszk.hu

 

„Nagyon hasznos egy ilyen kézikönyv, hiszen történelemtanároknak, kutatóknak és egyszerű érdeklődőknek sokat segít a tematikában való eligazodásban”

A tanulmánykötet főszerkesztője, Szűk Balázs mellett olyan elismert szerzők írásait olvashatjuk az ’56, te suhanc lapjain, mint Gelencsér Gábor, Győry Zsolt, Hirsch Tibor, Sára Sándor vagy Deák-Sárosi László, aki kérdésünkre elmondta: két olyan filmről írt részletes elemzést, amelyeket 1956 vonatkozásában mind a mai napig még csak cím szerint sem említettek más elemzők és a filmográfiák. „Meglepő, de nekem az a meglátásom, hogy az 1956-os népfelkelésről, forradalomról és szabadságharcról a legjobb parabola és politikai szatíra 1957-ben készült: A nagyrozsdási eset (Kalmár László). A forradalom utáni hónapokban a kádári pártvezetés zavarában még nagyon el akart határolódni a Rákosi-korszaktól, a keménydiktatúrától és a személyi kultusztól, így megengedte a filmeseknek egy ilyen politika szatíra leforgatását. A mű olyan jól sikerült, hogy nyomban betiltották, és csak 27 évvel később, 1984-ben mutatták be komolyabb visszhang nélkül. Felismerhetők benne a korszak olyan emblematikus szereplői, mint Rákosi Mátyás, Nagy Imre vagy épp a forradalmár önmagát alakító Sinkovits Imre. Külön érdekesség, hogy a történetben Rákosi mellett a főbűnösök a Károlyi Mihályra megtévesztésig hasonlító bajszos, beszédhibás (!) fürdőigazgató és ikertestvére. A film alkotói ezzel a gesztussal az egész baloldaliságot a szemétre vetették.”

 

Deák-Sárosi László azt is megfogalmazta: a másik általa választott filmet szintén nem szokták összekapcsolni 1956-tal, legfeljebb annyiban, hogy a cselekmény 1956 tavaszán Baja környékén lezajlott hatalmas, jégtorlaszos érvízi eseményekről szól. „A Négyen az árban (1961, Révész György) látszólag ifjúsági film, külsődlegesen úttörős kapcsolódással, de mégsem ezért lett a kádári pártállam hamis 1956-parabolája, akár az alkotók kifejezett szándéka ellenére is, hanem azért, mert éretlen fiatalok, gyerekek lázadnak benne ügyetlenül és értelmetlenül, a gondoskodó pártállam pedig kimenti őket az ágtorlaszból. A gyors árvízi védekezés miatt aknavetőkkel bombázni kellett a jégtorlaszt, miközben a csibészek még az ártéren voltak. A hadművelet sikerült, a gyerekeket épségben kimentették. Ezzel a kádári hatalom legitimálta a maga olvasatában az 1956-os sortüzeket, mert lám, a közjó érdekében szükség volt a fegyveres beavatkozásra, és a párt, az állam a fő gondoskodó, az ártatlan, csak megtévedt fiatalok pedig mindezt megússzák. Az aknavetőket hordozó repülők flottájának vezetője érdekes módon épp Sinkovics Imre, aki itt már a rend pártján áll. Nemhiába bocsájtottak meg neki a forradalom idején végzett tevékenységéért, illetve A nagyrozsdási eset (1957) főszerepének eljátszásáért.”


253430_1024_a_nagyrozsdasi_eset_02
A nagyrozsdási eset
Fotó: port.hu

 

Akárcsak Szűk Balázst, a kötet főszerkesztőjét, Deák-Sárosi Lászlót is megkérdeztük azzal kapcsolatban, miért tartja fontosnak és hiánypótlónak az ’56, te suhanc című könyvet. Véleménye szerint nagyon hasznos egy ilyen kézikönyv, hiszen történelemtanároknak, kutatóknak és egyszerű érdeklődőknek sokat segít a tematikában való eligazodásban. „A dokumentumfilmekről már jelent meg hasonló tanulmánykötet 2006-ban: a 13 nap remény. Létezik egy-két sikerfilm, amely bekerült a köztudatba, de a játékfilmek sem jutottak megfelelő módon forgalmazáshoz, így sokan a létezésükről sem tudnak. A könyvben található tanulmányok felvetik azokat a kérdéseket, és részben magyarázatot is adnak rájuk, hogy miért nincs igazán átfogó, a forradalom és szabadságharc eseményeit és egyben a történelem alakítóit bemutató játékfilm. Részleges feldolgozások azért vannak, amelyek történelmileg alapvetően hitelesek, és esztétikailag is értékesek. Ezeket érdemes megbecsülni és megtekinteni. Az elemzések sem fedik le kellő mértékben az értelmezési szempontrendszert és a tematikát, de együttesen így is kiváló alapanyagnak minősülnek. Az olvasónak van mi alapján továbblépnie, és kialakítania a saját véleményét, ha meg akar tekinteni valamit, vagy szervezni akar egy tematikus filmklubot. A kötetben teljességre törekvő filmográfia is található, ami önmagában is értékes.”

 

Az ’56, te suhanc című kötet fiataloknak és idősebbeknek egyaránt hasznos és élvezetes olvasmány, mely nemcsak kézzelfogható tudást ad, hanem lehetőséget is: arra, hogy a filmek és elemzéseik által felfedezhessük, mit jelent számunkra ’56.



Tóth Eszter

eden

2019.07.17

Bár a naptári időszámítás szerint már átléptük az év „mértani" közepét, aggodalomra semmi ok, ugyanis a maradék 6 hónapban is lesz még okunk moziba járnunk. Rengeteg izgalmas filmalkotást ígértek 2019-re mind hazai, mind nemzetközi fronton, mi pedig most arra vállalkoztuk, hogy összegyűjtjük a magyar mezőny legvártabb alkotásait.

joan--miro
2019.07.16

Az 1929-es év egyszerre volt válság és megújulás a szürrealisták számára: Max Ernst létrehozta első kollázsregényét, Salvador Dalí pedig csatlakozott a szürrealistákhoz. De szintén ekkor alakultak azok a csoportok, amelyek a Breton köréből kitaszítottakat gyűjtötte egybe. A Magyar Nemzeti Galéria új kiállítása erről a személyes és művészi ellentétekben gazdag évről mesél.

Ujvari_Milan_7

2019.07.16

„Elképesztő privilégium, hogy az ember folyamatosan fejleszteni tudja a tudását" – mondja Újvári Milán, egyike annak a tíz fiatalnak, akik idén Fülöp Viktor-ösztöndíjat kaptak. A 34 éves táncművész két évet töltött a Cirque de Soleil társulatában, körbeturnézta velük a világot, majd a szabadúszó létet választotta. Főként a Duda Éva Társulat munkáiban láthattuk, néhány éve pedig táncpegagógusként is dolgozik. Eközben pedig állandóan képezi magát.

2016 óta csaknem 360 ezer internet-felhasználó csatlakozott a kínai Nagy Fal helyreállítása érdekében életre hívott online kezdeményezéshez, együttesen több mint 45 millió jüannal (1,9 milliárd forint) támogatva a felújítást. A kampány célja, hogy tudatosítsa az emberekben a világörökség helyszínére fenyegetést jelentő tényezőket. Az eddig összegyűlt pénzből a Nagy Fal pekingi, valamint Hopej és Sanhszi tartománybeli szakaszait renoválják.

Három magyar filmet is műsorra tűzött a hatodik alkalommal megszervezett Ceau, Cinema! „zsebfesztivál”. A július 18. és 21. között Temesváron és Gottlob községben zajló szemle nyitófilmje az osztrák-német koprodukcióban készült Mademoiselle Paradis. A magyar filmek közül Szilágyi Zsófia Egy nap és Reisz Gábor Rossz versek című filmje is versenyben van, de levetítik Nemes Jeles László Napszállta című filmjét is. A vetítések több temesvári helyszínen lesznek, vasárnap pedig ingyen lehet filmet nézni Gottlob községben, amely a romániai vidéki települések közül az első, ahol felújított mozi van.

Az amforák feltehetően egy hajótöréskor kerültek a tengerbe, a hajóroncsot azonban még nem találták meg. A kutatók szerint a korinthoszi A-típusú amforák a Kr. e. 7. és 5. század közötti időszakból származhatnak. A korsókat orsó alakú test, magas nyak és a vállat a perem alatti nyaki részhez kapcsoló fülek jellemzik, és valószínűleg bort vagy olajat tároltak bennük. A lelet megtalálásának helyén tovább folytatják a kutatásokat, ha sikerül megtalálni a hajóroncsot, amely az amforákat szállította, az lehet az eddig fellelt legősibb hajó, amely az albán partoknál süllyedt el.

A körülbelül 4600 éves tört falú vagy kettős lejtésű dahsúri piramis egyike annak a két piramisnak, amelyet az óegyiptomi negyedik dinasztiát megalapító Sznofru fáraónak emeltek Dahsúrban, a Gízánál kezdődő memphiszi nekropolisz déli végénél. A másik az északra fekvő vörös piramis, az ősi Egyiptom első, teljes egészében megépült piramisa. A piramis megnyitása azt jelenti, hogy a látogatók bemehetnek a belsejében lévő két kamrába, ha vállalják a fáradságos utat a 79 méter hosszú szűk alagútban. Be lehet menni a mellette fekvő kisebb mellékpiramisba is, amely a feltételezések szerint Sznofru főfeleségének, I. Hotepheresznek épült.

A fogyatkozás, amely országszerte látható lesz, 66 százalékos, vagyis a holdátmérő mintegy kétharmada merül a Föld árnyékába, ami szabad szemmel is látványos jelenség. Holdkelte után pár perccel a félárnyék (penumbra) kezd ráhúzódni a Holdra. Ezt szabad szemmel még nem érzékelhetjük. A már látható változásra magyar idő szerint kevéssel 21 óra előtt számíthatunk. A részleges fázis 22:01-kor kezdődik, ekkor lép be a Hold széle a teljes árnyékba, majd fokozatosan egyre nagyobb terület változik vöröses-barna színűvé. A részlegesség a legnagyobb kiterjedését, 66 százalékot 23:31-kor éri el, ezután apránként, ahogy jött, le is vonul a teljes árnyék. A részleges fázis vége 00:59-kor lesz, így csaknem 3 órán át tartó jelenség várható.

Több mint hat héten keresztül könnyű- és komolyzenei koncertekkel, valamint családi programokkal várja a békéscsabai Csabagyöngye Kulturális Központ (CSAKK) a város lakosságát és a vendégeket Békéscsaba főterére, illetve a közeli központ Élővíz-csatornára nyíló stégjére.

Pribojszki_Matyas_Jumping_Matt_and_his_Combo

Július 20-án, szombaton rendezik meg a második Libegők éjszakáját; az országos rendezvényhez az idén hat helyszín csatlakozott.

Szimfonikus koncertszínházi előadáson láthatja a közönség a Légy jó mindhalálig című musicalt július 23-án és 24-én a debreceni nagyerdei színpadon. A darab élő szimfonikus zenekari kísérettel a debreceni Csokonai Színház és a Nagyerdei Szabadtéri Játékok közös produkciójában, Móricz Zsigmond születésének 140. évfordulója alkalmából kerül színre.

Július 27-én rendezik meg a 194. balatonfüredi Anna-bált, ezt megelőzően az Anna-fesztiválnak ad otthont a város, ahol prímásverseny és operagála is várja az érdeklődőket.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma