NFZ_Bartok_728x90mm_Kultura_hu_2_002

2017.11.30

A Magyar Szabadság Éve elnevezésű programsorozat keretében jelent meg egy hiánypótló tanulmánykötet ’56, te suhanc címmel, melyben a filmtörténeti és -elméleti szakma legjelesebb szakembereinek tanulmányait, elemzéseit olvashatjuk. A kötet főszerkesztőjével, Szűk Balázs tanárral, szerkesztővel, valamint egyik szerzőjével, Deák-Sárosi László filmesztétával beszélgettünk.

„Az ’56, te suhanc című kötet kiemelt filmek részletesebb ismertetésével és a témát különböző szempontból megközelítő elemző tanulmányokkal az 1956-os magyar forradalmat és szabadságharcot 1956 és 2016 között érintő fikciós filmek keletkezéstörténetéről, műfaji, stilisztikai és tematikai sajátosságairól szeretne adalékokkal szolgálni. A fikciós műfajok (egész estés, rövid- és dokumentum-játékfilmek, animációs, kísérleti és tévéfilmek) viszonylagos teljességre törekvő katalógusa egészíti ki kiadványunkat.

A kötet címét – és vezérmotívumát – Déry Tibornak a mottóban idézett, az Irodalmi Újság 1956. november 2-i számában megjelent, csodálattól és féltő aggodalomtól vezérelt írása ihlette a kegyetlen zsarnokságot jelképező tankokkal akár »puszta kézzel« is szembeszálló »suhancokról«, a pesti srácokról.”

(Szűk Balázs)


convert
Fotó: nori.gov.hu

 

A Magyar Szabadság Éve elnevezésű programsorozat keretében látott napvilágot az ’56, te suhanc című, hiánypótló tanulmánykötet. Miként igyekszik ez a könyv körüljárni az 1956-os magyar forradalmat és szabadságharcot?

Ez a könyv tulajdonképpen egy kísérlet, melyben – ahogy azt a cím is jelzi – azt kívánjuk bemutatni, miként közvetíti egy médium, jelen esetben a film az ifjúság, a suhancok, a pesti fiúk és lányok által megélt ’56-ot. Némiképp meg volt kötve a kezünk, ugyanis elsősorban játékfilmekből, tévéfilmekből és animációkból válogathattunk, ily módon nem is törekedtünk hiánytalan szintetizációra, ugyanakkor úgy építettük fel a kötetet, hogy az az idősebb és a fiatalabb generáció számára is szolgáljon értékes tudásanyaggal és információval. A kötet első részében található tanulmányokban, elemzésekben olyan filmekről esik szó, amelyek az 1956-ban élt fiatalok életét, történetét rögzítik, a második részben azonban már kitekintettünk és a teljesség igénye nélkül ugyan, de mindazokat az általunk ismert magyar filmeket mutattuk be, melyek ’56-ról szólnak, illetve ’56-hoz kapcsolódnak.

 

Említette, hogy nem törekedtek szintetizációra, vagyis egy összegző jellegű mű létrehozására.

Azért sem mertünk volna vállalkozni erre, mivel nem áll rendelkezésre fogalmi rendszer. Ez alatt azt értem, hogy jelen pillanatban nem létezik definíció arra vonatkozóan, mi az az ’56-os film. Természetesen mi tettünk kísérletet e kifejezés meghatározására, ettől függetlenül azonban az ’56, te suhanc nem egy rendszerező, összegző mű. A szintetizációhoz ugyanis közös platformra és koncepcióra van szükség, márpedig a filmes szubkultúra sok irányzatból, iskolából áll. Véleményem szerint egy kutatási metódus össze tudná hangolni és segíteni tudná ezt a munkát – ez a kötet pedig nagyon jó kezdet ehhez, hiszen figyelmeztet minket arra: hipotetikusan létezik egy rendszer, melyet össze kell kovácsolni, fel kell építeni.


F__BA19561024026
Fotó: hirado.hu

 

A könyvben a filmtörténeti és -elméleti szakma legjelesebb szakemberei összesen 65 játékfilm, animáció és tévéfilm különböző szempontú megközelítésével elemzik a témát. Miként választották ki a kötet egyes tanulmányaiban bemutatott filmeket?

Mivel a kötet a Magyar Szabadság Éve elnevezésű programsorozathoz kapcsolódó pályázat elnyerésének köszönhetően született meg, nekünk, a könyv készítőinek szem előtt kellett tartanunk azokat a szempontokat, melyek a pályázati kiírásban szerepeltek. Természetesen nem volt temérdek kötöttség, arra azonban mindenképpen törekednünk kellett, hogy a könyv egy része ismeretterjesztő jellegű és olyan megközelítési módú, illetve stílusú legyen, hogy a fiatalok is szívesen kézbe vegyék. Tehát fontos szempont volt, hogy ez ne egy szigorú értelemben vett tudományos kötet legyen, hanem olyan, amely az ifjabb generációt is képes megszólítani. Épp ezért, ez a megközelítési mód a filmek kiválasztásánál is kulcsfontosságú szerepet játszott. Ugyanakkor a tanulmányok, elemzések írói szabad kezet kaptak arra vonatkozóan, mely filmalkotást, filmalkotásokat választják.

A kötet első részében inkább szabadabb írások, kisebb elemzések olvashatóak, így szerkesztőtársaimmal – Szíjártó Imre lektor, Pintér Judit képszerkesztő, Hedvig Olga Mária olvasószerkesztő – rendkívül fontosnak tartottuk, hogy a könyv ezen szegmensében ne legyen olyan meghatározó a tudományos lépték, ezzel szemben a következő tartományban, mely a Háromszínű horizont címet viseli, inkább ez legyen a fő szempont. Tehát ez az elhatározás is szerepet játszott a filmek kiválasztásánál. Emellett úgy vélem, egy szakmai kör ismeretsége és látásmódja köszön vissza a könyv lapjairól, és azt mondhatjuk: egyfajta konszenzus fedezhető fel a kötetben. És aminek én külön örülök: a filmes szakma mellett a történészi vonal is megjelenik benne – Csatári Bence és Tóth Eszter Zsófia révén megjelenik a Nemzeti Emlékezet Bizottsága és az Universitas gondolatvilága, Deák-Sárosi Lászlónak köszönhetően pedig az 1956-os Intézeté.

 

Véleménye szerint miért fontos ilyen szempontból – a filmek tekintetében – is körüljárni az 1956-os magyar forradalmat és szabadságharcot?

Mert ez egy olyan múltbéli esemény, amely tulajdonképpen közelmúlt számunkra. És amely nem is áll olyan távol tőlünk és a mai világtól. Csatári Bence tanulmányai és elemzései – melyekben szó esik a Megáll az idő, A Nap utcai fiúk és az 56 csepp vér című alkotásokról – például remekül mutatják, hogy a zene mint szubkultúra egy híd az akkori és a mai generáció között. De megjelenik ezekben a filmekben az a fajta, akkoriban még szokatlan beszédmód, szókincs is, amely a mai világban már cseppet sem szokatlan. És ezek, vagyis a zene, illetve a beszéd- és gondolkodásmód kapcsolódási pontot jelentenek a fiatalok számára: lehetőséget arra, hogy felfedezzék és megfogalmazzák, mit jelent nekik ’56. A kötet első részében található filmek által könnyebben beavatódnak egy olyan világba, amely nagyon távolinak tűnik.

Emellett ott van még egy problémakör: a hős kérdése. Ki a hős? Ez a kérdésfeltevés és ennek megválaszolása zajlott az 1956-os emlékévben, és ez pont arról szólt, hogy semmilyen formában sem szabad kisajátítanunk ’56 értelmezését. A suhanc-értelmezés is csak egy lehetséges narratíva, ám úgy gondolom, olyan narratíva, amely a legjobb a fiatalok számára.


naputcaifiuk
A Nap utcai fiúk
Fotó: port.hu

 

A kötetben két ön által írt tanulmány is olvasható. Az egyikben azokkal a jelképekkel foglalkozik, melyek felfedezhetőek az ’56-ról szóló magyar játékfilmekben. Miért ezt a témát, a filmekben megjelenő szimbólumokat választotta vizsgálata tárgyának?

Mert úgy vélem, a filmek idővel olyanok lesznek az emlékezők számára, mint az oral history, amely búvópatakként fészkeli magát az ember gondolataiba. És a filmszimbolika, vagyis az ősi archetípusok filmbéli megjelenítése nem véletlenül, hanem okkal jött létre. Méghozzá azzal az okkal, hogy felkeltse az emberek figyelmét és egyértelműen beszéljen hozzájuk akkor is, amikor épp nem lehet. Ahogy a tanulmányomban is írom, ez a megjelenítésmód valójában kétfajta szimbolikára épül: egyrészt az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc szimbolikájára, másrészt a népi szimbolikára. Ez a kettő pedig erősen összefonódik. A szimbólumok használata abban segítette a filmeseket, hogy közvetítsenek valamit, amit nem lehet kimondani. Számos film készült ’56-ról, köztük pedig rengeteg olyan alkotást találunk, mint a Megáll az idő vagy az Eldorádó, amelyekben még nem lehetett direkt módon beszélni ’56-ról. Mégis találunk bennünk utalásokat és üzeneteket. Épp ezért gondoltam, hogy a szimbólumokkal foglalkozom, tehát azzal a közös ponttal, kulturális kódrendszerrel, mely lehetővé teszi az összes ’56-tal foglalkozó film olvasatát.

 

E tanulmányban említi, hogy „az ’56-os filmek filmtörténeti szempontú korszakolása az egymásnak ellentmondó szempontok miatt szinte lehetetlen feladat”. Mik ezek az egymásnak ellentmondó szempontok?

Elsősorban például annak megnevezése, hogy mi az ’56-os film. Én az elemzésemet a szimbolizáció, tehát a kulturális kód szempontjából tettem meg, de mások, például Kelecsényi László vagy Deák-Sárosi László másként oldották meg ezt a feladatot. Úgy vélem, el lehet majd végezni egy tematizációt, de mivel olyan sok filmről és olyan hosszú periódusról van szó, ez nem lesz egyszerű. Továbbá sok esetben az ’56-os filmek nem is felelnek egymásra. Tehát nem úgy kell elképzelni őket, mint az új hullám alkotásait, melyek párbeszédet folytattak egymással, hanem sokkal töredékesebben. Ily módon többféle szempontból is el lehet végezni a tematizációt: akár történészi vonatkozásban, akár a filmstílus vagy az általam vázolt kulturális kód szempontjából, de a legfontosabb, amit szeretnék kiemelni ezzel kapcsolatban, hogy én a tanulmányomban csak egy kísérletet tettem arra, hogy felvessek egy problémát, amely létezik.


Eldorado
Eldorádó
Fotó: mma.hu

 

A másik ön által írt tanulmány azokra az ’56-os motívumokra fókuszál, melyek Bereményi Géza filmjeiben jelennek meg.

Bereményi olyan bátor ember, hogy hallgat. Ezt úgy értem, hogy ő vette a bátorságot és szinte első fecskeként beszélt 1956-ról, ezt pedig úgy tette meg, hogy ’56-ot alig vagy csak töredékesen mutatta meg. Mert egyszerűen nem lehet megmutatni. Így ő nem is igazán ’56-ról beszél a filmjeiben, hanem az ’56-ra való emlékezésről, a fel nem dolgozott konfliktusokról, vagyis arról a gyászmunkáról, amelyet még nem végeztünk el. Ő pedig épp erre tesz kísérletet – úgy vélem, elég következetesen. Gondoljunk csak a Megáll az idő prológusára és epilógusára: csak egy pillanatra jelenik meg a dalban, hogy elmúlt valami. De közben semmi más nincs, csak rejtett szóbeli és gesztusbeli utalások. Az Eldorádó ilyen szempontból már bátrabb alkotás, hiszen ott Bereményi beledob minket a történésekbe és elénk tár egy konfliktust, méghozzá az árulás és a vállalás problémáját. Aztán ott van az Apacsok, amely bár látszólag a hatvanas évek indián ellenállásának sajátos olvasata, valójában ’56-ról szól. És meglátásom szerint Bereményi a legbátrabban és legkonkrétabban a Szabadság tér ’56 című filmben beszélt ’56-ról. Ez az alkotás úgy mutatja be napról napra ’56-ot, hogy nem is látjuk. Ebben a műben is az árulás és a vállalás kérdése jelenik meg, ugyanakkor van egy másik szemszög is Bereményi filmjeiben: a kisfiú beavatódása és szemszöge. Ez fedezhető fel a Megáll az idő, az Eldorádó, valamint a Hóesés a Vízivárosban című filmekben. Bereményi ezekben az alkotásokban is arra mutat rá, hogy ’56 egy lefojtott, nem kibeszélt problémakör. És ez ma is igaz.

Ha az elkövetkezendő tíz évben lehetősége nyílna rá, nagyon örülnék, ha készítene még egy filmet ’56-ról. Ugyanis, ha ő már nem lesz, akkor hiányozni fog nekünk az az alkotás, amelyet csak ő tud elkészíteni. És amelyre még nagyon várunk. Hiszen Bereményi átélte a Kossuth téri vérengzést, és annak a napnak az élménye, illetve a gyermekszemszög megmutatása olyan szintetizáló jellegű filmet eredményezne, amely csak az ő kezei közül tud kikerülni. Ő az összekötő kapocs annak tekintetében, milyen gondolkodásmód jelenik meg a különböző korszakokban készült, ’56-ról szóló filmekben.

 

Ön mint a kötet főszerkesztője, elsősorban kinek ajánlja az ’56, te suhanc című könyvet?

Két generációnak is ajánlom. Azoknak, akik ott voltak ’56-ban, akik megélték és akiknek sajnos már nincs sok hátra. Én úgy szeretnék elbúcsúzni tőlük, hogy egy kézikönyvet adok a kezükbe, melynek segítségével újra tudják élni az emlékeket. Emellett pedig a fiataloknak ajánlom: a tizenéveseknek és az egyetemistáknak egyaránt, hiszen ők azok, akik a kilencvenes évektől kezdődően már egy olyan fogyasztói, tárgyias, ateista világban élnek, amelyben nincs helye és alternatívája annak a cselekvési módnak, amely 1956-ban történt. A mai fiatalok is megvívják a saját forradalmukat, ám az ő forradalmuk a hazájuktól való eltávolodás szellemi, lelki és fizikai értelemben. Ők úgy látják, hogy ’56 üzenete ma nem érvényes. Nekik szükségük van ezekre a filmekre és arra, hogy lássák, voltak korszakok és személyek, amelyek érvényes magyarázatot adtak arra, mi az a haza. Ezek a filmek erőt adhatnak nekik ahhoz, hogy ne menjenek el itthonról, és ha már megtették, visszajöjjenek ebbe a hazába. Hiszen ’56-ban értük is meghaltak: azért, hogy ők ma itt élhessenek.


Megallazido
Megáll az idő
Fotó: mek.oszk.hu

 

„Nagyon hasznos egy ilyen kézikönyv, hiszen történelemtanároknak, kutatóknak és egyszerű érdeklődőknek sokat segít a tematikában való eligazodásban”

A tanulmánykötet főszerkesztője, Szűk Balázs mellett olyan elismert szerzők írásait olvashatjuk az ’56, te suhanc lapjain, mint Gelencsér Gábor, Győry Zsolt, Hirsch Tibor, Sára Sándor vagy Deák-Sárosi László, aki kérdésünkre elmondta: két olyan filmről írt részletes elemzést, amelyeket 1956 vonatkozásában mind a mai napig még csak cím szerint sem említettek más elemzők és a filmográfiák. „Meglepő, de nekem az a meglátásom, hogy az 1956-os népfelkelésről, forradalomról és szabadságharcról a legjobb parabola és politikai szatíra 1957-ben készült: A nagyrozsdási eset (Kalmár László). A forradalom utáni hónapokban a kádári pártvezetés zavarában még nagyon el akart határolódni a Rákosi-korszaktól, a keménydiktatúrától és a személyi kultusztól, így megengedte a filmeseknek egy ilyen politika szatíra leforgatását. A mű olyan jól sikerült, hogy nyomban betiltották, és csak 27 évvel később, 1984-ben mutatták be komolyabb visszhang nélkül. Felismerhetők benne a korszak olyan emblematikus szereplői, mint Rákosi Mátyás, Nagy Imre vagy épp a forradalmár önmagát alakító Sinkovits Imre. Külön érdekesség, hogy a történetben Rákosi mellett a főbűnösök a Károlyi Mihályra megtévesztésig hasonlító bajszos, beszédhibás (!) fürdőigazgató és ikertestvére. A film alkotói ezzel a gesztussal az egész baloldaliságot a szemétre vetették.”

 

Deák-Sárosi László azt is megfogalmazta: a másik általa választott filmet szintén nem szokták összekapcsolni 1956-tal, legfeljebb annyiban, hogy a cselekmény 1956 tavaszán Baja környékén lezajlott hatalmas, jégtorlaszos érvízi eseményekről szól. „A Négyen az árban (1961, Révész György) látszólag ifjúsági film, külsődlegesen úttörős kapcsolódással, de mégsem ezért lett a kádári pártállam hamis 1956-parabolája, akár az alkotók kifejezett szándéka ellenére is, hanem azért, mert éretlen fiatalok, gyerekek lázadnak benne ügyetlenül és értelmetlenül, a gondoskodó pártállam pedig kimenti őket az ágtorlaszból. A gyors árvízi védekezés miatt aknavetőkkel bombázni kellett a jégtorlaszt, miközben a csibészek még az ártéren voltak. A hadművelet sikerült, a gyerekeket épségben kimentették. Ezzel a kádári hatalom legitimálta a maga olvasatában az 1956-os sortüzeket, mert lám, a közjó érdekében szükség volt a fegyveres beavatkozásra, és a párt, az állam a fő gondoskodó, az ártatlan, csak megtévedt fiatalok pedig mindezt megússzák. Az aknavetőket hordozó repülők flottájának vezetője érdekes módon épp Sinkovics Imre, aki itt már a rend pártján áll. Nemhiába bocsájtottak meg neki a forradalom idején végzett tevékenységéért, illetve A nagyrozsdási eset (1957) főszerepének eljátszásáért.”


253430_1024_a_nagyrozsdasi_eset_02
A nagyrozsdási eset
Fotó: port.hu

 

Akárcsak Szűk Balázst, a kötet főszerkesztőjét, Deák-Sárosi Lászlót is megkérdeztük azzal kapcsolatban, miért tartja fontosnak és hiánypótlónak az ’56, te suhanc című könyvet. Véleménye szerint nagyon hasznos egy ilyen kézikönyv, hiszen történelemtanároknak, kutatóknak és egyszerű érdeklődőknek sokat segít a tematikában való eligazodásban. „A dokumentumfilmekről már jelent meg hasonló tanulmánykötet 2006-ban: a 13 nap remény. Létezik egy-két sikerfilm, amely bekerült a köztudatba, de a játékfilmek sem jutottak megfelelő módon forgalmazáshoz, így sokan a létezésükről sem tudnak. A könyvben található tanulmányok felvetik azokat a kérdéseket, és részben magyarázatot is adnak rájuk, hogy miért nincs igazán átfogó, a forradalom és szabadságharc eseményeit és egyben a történelem alakítóit bemutató játékfilm. Részleges feldolgozások azért vannak, amelyek történelmileg alapvetően hitelesek, és esztétikailag is értékesek. Ezeket érdemes megbecsülni és megtekinteni. Az elemzések sem fedik le kellő mértékben az értelmezési szempontrendszert és a tematikát, de együttesen így is kiváló alapanyagnak minősülnek. Az olvasónak van mi alapján továbblépnie, és kialakítania a saját véleményét, ha meg akar tekinteni valamit, vagy szervezni akar egy tematikus filmklubot. A kötetben teljességre törekvő filmográfia is található, ami önmagában is értékes.”

 

Az ’56, te suhanc című kötet fiataloknak és idősebbeknek egyaránt hasznos és élvezetes olvasmány, mely nemcsak kézzelfogható tudást ad, hanem lehetőséget is: arra, hogy a filmek és elemzéseik által felfedezhessük, mit jelent számunkra ’56.



Tóth Eszter

Tardy_Anna__02

2019.09.22

A 2018-ban megújult Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. (MANK) a fiatal, feltörekvő művésznemzedék segítését tűzte a zászlajára – mondta el az MTI-nek adott interjújában Tardy-Molnár Anna ügyvezető.

unitarius_templom_1

2019.09.22

A budapesti belváros egyik legfurcsább építészeti meglepetése az unitárius székház a Nagy Ignác utcában. A háromemeletes bérház Budapest szívében első pillantásra nem tűnik különösebben érdekesnek, oldalbejárata azonban már jelzi: templom bújik meg a csemegebolt felett.

Monos

2019.09.21

Alejandro Landes brazil rendező Monos című háborús drámája kapta a legjobb filmnek járó Pressburger Imre-díjat szombaton a 16. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál díjkiosztó gáláján.

A 21 éves, londoni David Orobosa Omoregie kapta az év legjobb brit albumának járó zenei díjat, a Mercury Prize-t. Az indoklás szerint Dave Psychodrama című debütáló anyaga generációja legmerészebb rapalbuma. Idén márciusban jelent meg, vezette a brit albumlistát és eddig 130 ezer példány fogyott belőle. Dave a díjat családjának és barátainak ajánlotta, kiemelten bátyjának, Christophernek, aki gyilkosságért életfogytig tartó börtönbüntetését tölti. Az elgondolkodtató és önelemző Psychodrama megírását az a terápia inspirálta, amelyben bátyja a börtönben részesül: az elítéltek rehabilitációját a múltjukra épülő szerepjátékkal segítik. Az 1992 óta minden évben odaítélt díj 25 ezer fonttal (9,1 millió forint) jár együtt.

A Párizs közelében fekvő Vaux-le-Vicomte-ba csütörtök éjjel álarcosok hatoltak be, megkötözték az idős tulajdonosokat, és 2 millió euró (666 millió forint) értékűre beecsült zsákmánnyal távoztak. A kastély a legnagyobb, még magántulajdonban lévő védett műemlék épület Franciaországban, évente negyedmillió látogató keresi fel. Az 1656 és 1661 között épült pompás kastélyt XIV. Lajos pénzügyminisztere, Nicolas Fouquet emeltette, magára vonva a király irigységét. A hagyomány szerint Lajost éppen az udvar tiszteletére tartott tékozló ünnepség késztette arra 1661-ben, hogy hátralévő életére bebörtönözze pénzügyminiszterét, elkobozza a kastélyt, legbecsesebb műkincseit pedig a Louvre-ba és Versailles-ba szállíttassa.

Varázslények – Mesebeli küldetés címmel képzeletbeli kalandra hív a Magyar Mezőgazdasági Múzeum szombattól látogatható kiállítása. A játék során sosem látott tájakat barangolhatunk be, miközben furfangos fejtörők és mitikus kihívások teszik próbára tudásunkat és érzékeinket. A múzeum közleménye szerint a több mint 1000 négyzetméteren megvalósuló kiállítás és játék megújult látványvilággal, egyedi installációkkal, rengeteg mesés felfedeznivalóval és ajándékkal várja a kalandvágyó látogatókat. A kiállítás november 3-ig tekinthető meg a Vajdahunyadvárában.

Függök ezen a zord élet-párkányon címmel tart szeptember 23.-án, hétfőn 18:00 órától Ady-estet a Petőfi Irodalmi Múzeumban Bogdán Zsolt Jászai Mari-díjas és kétszeres UNITER díjas Érdemes művész, az erdélyi színjátszás kiemelkedő tehetségű színművésze, a kolozsvári társulat tagja.

A Pozsonyi úti Református Templom altemplomának felújított színpadán szeptember 22-én 19 órától láthatja a közönség Pozsgai Zsolt múltidéző darabját. A Mátyás és Janus című dráma Magyarországon játszódik 1472-ben. Mátyás király régen látott hatalommá növeli az országot. És ekkor váratlanul kitör egy lázadás. Janus Pannonius, a király egyik legkedvesebb barátja és Vitéz János, aki Mátyás nevelője volt, szövetkezik ellene.

Szeptember utolsó szombatján a csongrádi Tari László Múzeum ad otthont az országjáró Játékmustrának, ahol a múzeumi szakemberek a játékosítás terén mélyíthetik el ismereteiket.

Jatekmustra

A legnépszerűbb máltai együttes immár rendszeresen visszajár Magyarországra. Az örömzenére épülő Tribali ezúttal szeptember 28-án játszik a fővárosi Dürer Kertben.

Első alkalommal rendeznek nemzetközi Beatles-fesztivált Magyarországon: a Beatles Weekendet október 5-én az Analog Music Hallban, 6-án a Hard Rock Caféban rendezik meg.

Díjátadóval, nyílt próbákkal, színházi előadásokkal, kulisszajárásokkal ünneplik a színházak országszerte és a határon túl is a magyar dráma napját a hétvégén.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma