NFZ_Bartok_728x90mm_Kultura_hu_2_002

2019.07.06

Jacques Henri Lartigue (1894–1986) francia művész, amatőr fotográfus hatéves korától kezdve örökítette meg élete, családja eseményeit. Elsősorban a századforduló bohém, arisztokrata világáról készített képeivel lett ismert, de későbbi fotói is különleges látámódról árulkodnak. 3+1 dolog, amelyre képei tanítanak.

egy
Neal White: Jacques Henri Lartigue, 1974
Neal White/luminous-lint.com

1. Nézz figyelmesen!
Lartigue már gyerekként elkezdte tudatosan figyelni a külvilágot, az előtt, hogy egyáltalán fényképezőgépe lett volna. John Szarkowski visszaemlékezése szerint, úgy tűnik, hogy a művész ötévesen fedezte fel a modern fotográfiát, fényképezőgép nélkül. „A nyári vakáció idején túl fiatal voltam, hogy csatlakozzak a bátyám és a barátai játékához – én voltam a ‘megfigyelőjük’. Zsonglőrködtek, kézenálltak vagy automobil-versenyeket tartottak ládákra szerelt kerekekkel. Csak megfigyelő voltam, de titokban, mélyen magamban, nagyszerű felfedezést tettem! Az által, hogy kinyitottam és becsuktam a szememet egy ‘bizonyos módon’, megtaláltam a módját, hogy megörökítsem az összes képet, amely tetszett!” A következő évben elkészítette első fényképét, utána nem sokkal pedig megkapta azt a kézikamerát amelyre szüksége volt ahhoz, hogy megörökítse a versenyeket, az ugrálásokat, a mozdulatokat.

lartigue_03-1
Jacques Henri Lartigue: Chateau de Rouzat
1905 Jacques Henri Lartigue/artsy.com


2. Fotózd azt, ami körülvesz és érdekel!

Lartigue legtöbb gyermekkori képe a családját, illetve annak különböző tevékenységeit örökíti meg. A feltalálókkal és kalandorokkal teli, gazdag családot könnyelműség és energikusság jellemezte. Az apja (ő tanította fényképezni is Lartigue-ot) például vitorlázórepülőket és versenyautókat épített – ennek a háttérnek köszönhetően a fiú a modern kor találmányaival, eszközeivel is rendre kapcsolatba került. Lartigue és fényképezőgépe pedig ott volt mindenhol, a családi bolondériák és szenvedélyek mind megjelennek a fotóin. Ugyanakkor később is, egész élete során a közvetlen környezetében találta meg a képei tárgyát: családi élet, játékok, sportok, vakációk, híres barátok, de a természet is lenyűgözte (különösen a virágok), folyamatosan dokumentálta a világ változó apróságait, vásznon és filmen egyaránt.

lartigue_02-1-1060x1169
Jacques Henri Lartigue: Uszoda Château de Rouzat-ban, az unokatestvérem, Jean Hauget, 1910 Jacques Henri Lartigue/moma.org


3. A látás öröme

Lartigue a szó klasszikus értelmében vett amatőr volt. A kor legjobb eszközei álltak a rendelkezésére és a család anyagi helyzete lehetővé tette számára, hogy a hobbijainak élhessen – így mindenféle kényszer nélkül, kizárólag a saját kedvére fotózhatott. Tinédzserként ugyan eladott néhány képet sportmagazinoknak, később festő lett, és felnőtt kora nagy részét képzőművészként és dizájnerként töltötte. A fotózást mindeközben sem hagyta abba. Ugyanakkor nem azért fényképezett, hogy a képeit kiállítsa vagy megjelentesse, a fotói évtizedeken keresztül csak családi albumokban kaptak helyet. Első egyéni kiállítását John Szarkowski rendezte meg a MoMA-ban, 1963-ban – Lartigue ekkor hatvankilenc éves volt. „A fotográfust csak az élet iránti étvágy tartja meg: a médium egyszerűen csak közvetítő” – írta Szarkowski Lartigue kapcsán, akinek az élet szeretete, a látás öröme egész élete során megmaradt. „Bármi történjen, az nekem rendben van. Még most is, amikor az emberek azt mondják, rossz idők járnak, elbűvölő dolgokat találok. Minden idő lehet boldog, minden ország lehet szép” – mondta Lartigue 1983-ban.

lartigue_01-1464x1080
Jacques Henri Lartigue: Avenue des Acacias, Párizs, 1911
Jacques Henri Lartigue/moma.org

+1 Szeresd a színeket!
Bár Szarkowski csak Lartigue korai, fekete-fehér képeit állította ki – és később ezek a fényképek kerültek be a fotótörténeti munkákba –, a művész életében a színek is fontos szerepet játszottak. Minthogy festő (is) volt, talán nem meglepő, hogy színes fotókat is készített: „Az élet és a szín számomra elválaszthatatlanok egymástól” – mondta. Először 1912 és 1927 között fotózott színes filmre, mielőtt annak korlátai miatt és a szükséges eszközök hiánya végett abba nem hagyta – az akkori színes film még nem volt alkalmas arra, hogy megörökítse a spontán pillanatokat. Az 1950-es években azonban ismét elkezdett színes filmeket tenni a Rolleiflex és Leica gépeibe. Ekkor írta: „Hogy nem indíthat meg valakit a színek által nyújtott harmónia? Amíg se nem túl nyers, se nem túl éles, bizonyos homályosság miatt számomra a színes fotográfia tűnik a legalkalmasabbnak a báj és a költőiség kifejezéséhez – olyan költőiséghez, amelyhez jól illik egy kis humor”.

th-12709257846-1040x1040
Jacques Henri Lartigue: Florette, Piozzo, Olaszország, 1960
Ministère de la Culture France/ Association des Amis de Jacques Henri Lartigue, France

Jacques Henri Lartigue színes képeit 2019. szeptember 1-ig láthatjuk a Capa Központ Jacques Henri Lartigue – Life in Color című kiállításán.

A teljes cikk a Capa.blogon olvasható.

_D0A8747_Copy_1

2019.09.18

A korábbi historizáló, kissé megkövült művészettel szemben a szecesszió színes, játékos, dinamikus formákkal újította meg az építészet. A francia irányzat a burjánzó, kacskaringós természeti formákat, míg a németes a geometrikus elrendezést és a lineáris vonalakat kedvelte. A Budapest Beyond altal szervezett sétán Budapest öt ikonikus épületét jártuk be.

IMG_8967

2019.09.17

Baksa-Soós János a magyar zene- és művészettörténet ikonikus alakja, a KEX együttes frontembereként vált ismertté. 1971-ben Németországba disszidált, ettől kezdve Január Herceg néven alkotott a legkülönfélébb médiumokban. A Paksi Képtár kiállítása a művész alternatív világát idézi meg. Majsai Rékával, a tárlat kurátorával beszélgettünk.

191004_dopenyourmove_jennajalonen

2019.09.17

A CAFe Budapest arra kérte a fesztivál fellépőit és alkotóit, hogy állítsanak össze egy különleges virtuális időkapszulát, és pakolják bele mindazt, amit szívesen megőriznének az utókor számára. Ezúttal Jenna Jalonen koreográfus-előadót kérdezték, aki október 4-én lép fel a fesztiválon.

Először tartja Magyarországon éves közgyűlését a Fipresci, a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetsége a 16. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál keretében. A rangos szakmai szövetség a filmfesztivál meghívására érkezik a borsodi megyeszékhelyre. A közgyűlésre a világ 14 országából várják a filmes szakújságírókat. A Fiprescit 1930. június 6-án, Brüsszelben alapították, székhelye Münchenben van. A szervezet több mint 50 ország csaknem 400 filmkritikusát és filmújságíróját fogja össze a filmkultúra elősegítése, fejlesztése és a szakmai érdekek védelme érdekében. A szervezetnek egyéni és nemzeti szekciókhoz tartozó tagjai is lehetnek. Magyarországot a MÚOSZ Film- és Tévékritikusi Szakosztálya képviseli a szervezetben.

Ötven fotón keresztül mutatja be a dél-amerikai Guyana természeti kincseit és kultúráját az a kiállítás, amely november 1-ig látható Budapesten a Zászlómúzeumban. A József körúton található időszaki tárlat képei Guyana gyönyörű tájaira, településeire és az ottani mindennapokba engednek bepillantást, de az ország népviseletével és jellegzetes guyanai termékekkel is megismerkedhetnek a látogatók. A fotók egy része Balogh László gyűjteményéből került a kiállításra, a vitrinben pedig az ország jellegzetes termékei láthatóak.

Szeptember 20-án mutatkozik be a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika művészetterápiás műhelye az Átkelő Galériában. A Tükör által címet viselő kiállítást Dr. Danics Zoltán pszichoanalitikus pszichoterapeuta és pszichiáter nyitja meg. A műhelyt Szerdahelyi Zsuzsanna iparművész, művészetterapeuta vezeti majd.

A Mai Manó Ház Három szín című kiállítása az orosz fotográfus, Szergej Prokugyin-Gorszkij életművén, valamint kortárs művészek munkáin keresztül foglalkozik a színes fényképezés történetével, valamint kép és látás viszonyával. Az intézmény által szervezett foglalkozáson fotográfiai, művészettörténeti és pszichológiai nézőpontból is közelíteneknk a kiállítás anyagához. A foglalkozások időpontja előzetes időpontegyeztetés alapján történik. Bejelentkezés, további információ: edit.barta@maimano.hu.

Bárdos Lajos zeneszerző születésének 120. évfordulója alkalmából rendeznek konferenciát Életet az énekbe címmel szerdán a Pesti Vigadóban. Bárdos Lajos, a 20. század jelentős zeneszerzője, a zeneelmélet, a zenetudomány meghatározó személyisége 120 évvel ezelőtt született. Nemcsak számos zenei szakterületnek volt kiváló mestere, de másokat magával ragadó, karizmatikus tanár is. Kotta- és könyvkiadót szervezett, felkarolta a korában igen veszélyesnek számító egyházi zene kérdését. A konferencián megidézik azt a szellemiséget, amely ezt a sokoldalú, számos területen jelentőset alkotó művészt jellemezte.

Hagyomány mai nyelven mottóval indult el a Főtér fesztivál, azaz a nagybányai magyar napok, amely szeptember 22-ig mintegy 120 programmal várja az érdeklődőket.

foter-fesztival_R

Több programot is kínál a következő hetekben a Rákóczi-szabadságharc emlékéve alkalmából a Hadtörténeti Intézet és Múzeum. Október végén útjára indítják a Rákóczi Expresszt is.

A Magyarság Házában folytatódnak a vasárnapi mesedélelőttök, lesznek könnyűzenei koncertek és az oktatási intézményeknek is kínálnak programokat.

Gyulán és térségében, valamint Püspökfürdőn várja az érdeklődőket szeptember 27. és 29. között a Muzsikál az erdő a Körösök völgyében elnevezésű rendezvény, amelyen erdei koncertek, szakvezetéses erdei séták és gyerekprogramok is várják az érdeklődőket.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma