Az építészek még mindig rajzolnak – ez a manapság nem is olyan nyilvánvaló tétel szervezte az idei velencei magyar kiállítást. Nem is akárhogyan: a látogató egy majdnem anyagtalan, csupán vonalakból szerveződő katedrálisban sétál. A vonalak mögé vetített képek, az udvart körülölelő folyosó falán a teljes felületet betöltő rajzok, a hátsó teremben vetített filmek finom, puritán szépségében elmerülni egyetlen pillanat is elég. KRITIKA